Smaragd és Ónix

43. Fejezet

Zelia

Elmesélték, hogy mi történt. Szerencsére a részletekbe nem mentek bele. Biztos voltam abban, hogy nem volt szép látvány.

- Rád várnak - mondta rámnézve Nicholas.
- Vagyis addig nem támadnak, ameddig meg nem koronáznak?
- Igen.
- És ha soha nem koronáznak meg? - próbálkoztam.
Magam is tudtam a választ.
- Oké, ne válaszoljatok! Csak költői kérdés volt - mondtam.
Elijah kezét éreztem a derekamon.
- Hiszek benned - súgta a fülembe.

Tudtam, hogy ma éjjel fog megtörténni.
A délután egy szempillantás alatt elröppent. Próbáltunk úgy tenni, mintha minden rendben lenne, de láttam a többiek arcán azt, amit én is éreztem. Megpróbáltunk pár órába belesűríteni egy boldog életet. A naplementét Elijahval néztük meg a kertben. Ha ezek az utolsó óráink, akkor annyira akarom szeretni, amennyire csak lehetséges.

- Zelia - hallottam Aliana hangját a hátam mögül.
Felálltam és ránéztem.
- Értesítened kell a boszorkányokat.

Beszéltünk már erről. Elméletileg kapcsolatot tudok létesíteni a boszorkány gyülekezetek vezetőivel. Mármint gondolatátvitellel. Azért mondom, hogy elméletileg, mert gyakorlatilag még nem próbáltam. De Aliana ott lesz velem és segít nekem. A nappaliba lépve láttam, hogy már mindent előkészített. Gyertyákat rakott körbe, füstölőt gyújtott, teát készített nekem.

- Készen állsz? - kérdezte .
- Igen - feleltem elszántan.

Leültem a kör közepére. Csettintettem egyet, mire az összes gyertya kanóca sercegve gyulladt meg. Lobogó táncuk erőt adott. Egy percig sem hezitáltam. Behunytam a szemeimet. Erősen koncentráltam. Minél hamarabb meg akartam találni a kapcsot a boszorkányokhoz. Pár pillanat múlva sikerült is. Furcsa érzés volt. Mintha benne lennék a fejükben és ők is az enyémben. Beszélni kezdtem.

- Hozzátok szólok most, boszorkányvezetők! Halljátok hangom! Halljátok kérésem! Ti, akik évezredek óta féltek, ti, akiket évezredek óta félreismernek, ti, akik békét akartok, halljátok szavam! Ma éjjel elhozom nektek a változást, ha úgy akarjátok. Ma éjjel elhozom nektek a békét, ha úgy akarjátok. Gyertek ma éjjel a tisztásra. A tisztásra, ahol elődeink a nagy döntéseket hozták.

Ekkor lezárt szemhéjam mögé beúszott a látomásban látott erdő és tisztás képe. Éreztem, hogy ők is látják.

Elmosolyodtam, mire megszakítottam a kapcsolatot. Erőteljes érzés járt át. Kinyitottam a szemeimet és ránéztem Alianára. Mosolyogva bólintott. Újra csettintettem egyet, mire a gyertyák lángjai egyszerre aludtak ki. Aliana egy bögrét nyújtott felém. Gyorsan megittam a mandragótateát és kimentem a nappaliból, hogy megkeressem Elijaht. Egyet pillantottam és már ott is állt előttem. Hát, beszarás. Ő se késik sehonnan, az már biztos. Elég volt ránéznem és tudtam, hogy mind a ketten ugyanarra gondolunk. Felkapott az ölébe és felsuhantunk az emeletre, a szobánkba. Mire az ajtó becsukódott mögöttünk, már mindketten meztelenek voltunk. A kezemet végighúztam kidolgozott felsőtestén. Megcsókolt, mire az a bizonyos vörös köd elborította az elmémet. Bárhogyan is ér véget az éjjel, ez a pillanat legyen a sziklám. Csak ő és én. Csillagok táncoltak a szemeim előtt, ahogyan belémhatolt.

- Elijah - nyögtem.
- Királynőm - súgta mély hangon.

Izzadtan, de boldogan és erővel telve feküdtem mellette. Nem akartam, hogy véget érjen, mégis egy csókot adtam a szájára és elmentem lezuhanyozni.