Mark:
Elfeküdtem az ágyon és egy pillanat alatt megéreztem az ismerős gélt a hasamon. Még nem volt látható a ruhám alatt, de elkezdett nőni amitől büszke vigyor terült az arcomon.
JinYoung mellettem ült, keze a vállamon helyezkedett el, tudom egy picit kínosan érezte magát, mert Dr.Park megkérdezte, hogy ő ez az apja a gyermeknek, amire rögtön nemet mondott.
Ettől függetlenül izgatott volt így megkérdeztem, hogy szeretne lenni a babám keresztapja ami nagyon boldoggá tette. Ő a legjobb akit eltudok képzelni egy ilyen helyzetben, jól fogja csinálni.
A doktor az ultrahanggal kezdett, láttam egy alakot a képernyőn amitől egyből elmosolyodtam. Nem vagyok benne teljesen biztos, de éreztem hogy a babám nőtt az elmúlt hónap alatt.
Annyira boldog vagyok, hogy láthatom megint. Cuki, ahhoz képest hogy lehetetlen felismerni. Viszont tudtam, hogy az én gyerekem és a tény hogy minden héten nő még boldogabbá tett.
Még JinYoung is, aki normál esetben hidegen viselkedett, most elérzékenyült. Őszintén, ki a fene ne érzékenyülne el egy ilyen gyönyörű pillanatban? ... Gondolom mindenki, kivéve Jackson.
Mondjuk még nem látott képet a babáról.. JinYoung mellett még NamJoon, de az egy baleset volt. Talán jó ötlet lenne adni neki egy fotót.. Lehetséges, hogy beleszeretne.
A babám a legédesebb dolog amit életemben valaha is láttam és talán a szőke is így érezne ha látná az ultrahang képeket. Biztos hogy adni fogok neki egyet.. Megéri megpróbálni.
Letisztítottam a pocakom és felálltam. Dr.Park a gépéhez sétált és mutatta, hogy üljek le az asztal előtti széken. Odasétáltam, legjobb barátom pedig követett és a másikon foglalt helyet.
"Minden csodálatosan néz ki. A baba egészséges és úgy növekedik ahogyan kell. Beírok egy újabb időpontot a következő hónapra és akkor megint leellenőrzök mindent." Mosolygott rám és átadta a képeket.
"Köszönjük, viszlát." JinYoungal felkeltünk és elhagytuk az épületet. Mellettem sétált egy apró mosollyal az ajkain. Lenéztem a fotóra és eldöntöttem, hogy visszamegyek a suliba és odaadok egyet Jacksonnak.
Ma úszás van neki szóval biztos ott lesz. Persze rohadtul ideges vagyok ha arra kell gondolnom, hogy kinevet vagy széttépi előttem.. Remélem azért elfogadja.
"Eljössz velem a suliba? Beszélni szeretnék Jacksonnal." Mondtam amire a fekete-hajú felvonta a szemöldökét. "Jacksonnal? Miért?" Kérdezte érdeklődve.
"Odaadom neki az ultrahang képet. Lehet, hogy hülye ötlet, de talán meggondolja magát." Mosolyodtam el. "Mind a ketten tudjuk hogy úgy se fogja, de veled megyek, csak a biztonság kedvéért." Válaszolta.
Együtt sétáltunk a suliba miközben azon járt az agyam, hogy még is hogyan kéne Jacksonnal kommunikálnom. Reménykedem, hogy legalább engedni fog beszélni és nem közbeszólni mielőtt neki kezdenék.
Felnéztem az égre, ajkaim felfele kunkorodtak amint éreztem a nap melegét az arcomon. Olyan szép nap van ma.. talán ez egy jó jel. Tele vagyok reménnyel, s bíztam abban, hogy minden rendben lesz.
Az egyetem hátsó oldalához mentünk, körülnézve, látva, hogy már elég üres az épület, csak páran álltak itt-ott. Egyszerűen csak elsétáltunk mellettük és a medencéhez léptünk.
Láttuk, ahogy a fiúk épp befejezik a képzést így közelebb húzodtam, Jackson éppen csak kiszállt a vízből és mikor meglátott meglepődött, majd megforgatta a szemét. Úgy látszik nem tetszik neki, hogy idejöttem.
Elém csoszogott. "Már megint mit a francot akarsz?" Kérdezte, amire egyből kiérdemelte JinYoung halálos nézését így a másik megforgatta a szemét és elmotyogott egy bocsit.
Ahhoz képest, hogy nem igazán érdeklődöm Jackson iránta, el kell ismernem, hogy nagyon is jól nézett ki a szőke nedves hajával, a sötétkék úszónadrágjával, és a víz csöpögött le a meztelen és izmos mellkasán.
Elzavartam ezeket a gondolatokat a fejemből mielőtt észreveszi mennyire megbámultam. "Szóval mit szeretnél, Mark?" Érdeklődött. Nagy levegőt vettem, és előhalásztam a képet.
"Említettem neked, miszerint ma ultrahangom volt, és tudom, hogy totál hülyeség, de szeretném ezt neked adni." Nyújtottam át, s kivette a kezemből.
"Csak ennyi? Leakarok zuhanyozni.." Mondta amire bólintottam. "Igen, ez minden." Mosolyodtam el és végignéztem ahogyan elmegy, egyedül hagyva engem. A mosolyomból vigyor lett.
Legalább elvette a képet.. És ki tudja, talán rá is néz előbb vagy utóbb. Szeretném látni a reakcióját, de tisztában vagyok azzal, hogy egyedül akar lenni. Talán Jackson Wang még se volt olyan hú de jég-szívű amilyennek tűnt.