Future Management | Maylor/Queen [HU!]

48. "Meg fogok halni, Audrey."

            Mirabelle nem kapott levegőt. A kagylóból folyamatosan Ádám hangja szólt hozzá. És ez egész egyszerűen nem volt lehetséges.
- Mirabelle, kérlek, válaszolj már! – könyörgött a vonal másik végén a fiú. – Most nincs időd pánikba esni, csak hidd el, hogy én vagyok!
- Ez képtelenség – hebegte Mirabelle. – Azt hittem... azt hittem, meghaltál...
- Meg is haltam! Vagyis... vagyis majd csak fogok... ez bonyolult, nincs rá időnk! Ott van veled mindenki? Lilybell is?
- Hogyan lehetsz életben... ez képtelenség – Mirabelle úgy kapaszkodott a telefonkagylóba, mintha az élete függene tőle. Hiába tudta, hogy lehetetlen, ami történik, hallani akarta Ádám hangját. Nyilván gázszivárgás van és már el is ájultam, gondolta magában. Nem számított. Nem, míg Ádámot hallhatta.
- Mirabelle, mit művelsz? – csendült ekkor az előszobából Alicia hangja, majd utazóládák koppantak a padlón és a bejárati ajtó becsukódott. – Te jó ég, ez a rengeteg nyugdíjas banya, azt hittem, megölnek minket.
- Hagyd már, végre van valami izgalom az életükben – felelt Lilybell. Hallani lehetett a hangján a mosolyt, majd Alicia és Audrey oldalán belépett a nappaliba. – Hát te kivel beszélsz?
- Ez Lilybell volt? Mindenki ott van? – csendült fel újra Ádám hangja. Mirabelle összerezzent. – Az istenért, te lány, válaszolj már, nem érünk rá erre!
Mirabelle szeme rettegve kikerekedett, ahogy összenézett a két másik időutazóval. Nyilván halkan, de ők is hallhatták a hangot a kagylóból.
- Mirabelle... - kezdte óvatosan Alicia. – Kivel beszélsz?
- É-én... én... - hebegte a lány, de ekkor Ádám olyan hangerővel csattant fel a vonal túloldalán, hogy mind a négyen tökéletesen hallhatták:
- Az istenért, Mirabelle, mit nem értesz azon, hogy nincs erre időnk?!
- Ádám?! – kiáltott fel egyszerre Lilybell és Alicia, majd egymást majdnem fellökve Mirabelle és a telefon mellé siettek, hogy minél többet hallhassanak a fiú hangjából. – Ez tényleg ő volt?!
- Hogy lehetséges ez?
- Ádám, tényleg... tényleg te vagy az?
- Igen, én vagyok – felelt a fiú a kagylóból. – Én is örülök, hogy hallak titeket, de nincs most erre időnk! Lilybell kómában van.
- Hogy mondod? – nyelt nagyot Alicia.
- Lilybell kómába esett, lányok. Elaludt és nem akar felébredni.
Szavait csend követte. Lilybell lesápadt, meghátrált és nekiütközött Audrey-nak, aki még mindig a nappali ajtajában állt. Alicia volt az első, aki magához tért.
- Te meg miről beszélsz...? – suttogta.
- Elvágta a lábát, mikor jött haza, mert az árvízben nem vett észre egy vasdarabot – magyarázta Ádám. Lilybell megszédült, le kellett ülnie az egyik fotelba. – Nem kezelte le és elfertőződött neki... sokkot kapott, már napok óta nem tér magához.
A három időutazó összenézett.
- Emlékszel...? – hebegte Alicia. Lilybell bólintott és felhúzta a nagyontrapéz nadrágjának szárát: a lábszárán egy régi, kilencven éves seb összeforrott hege húzódott.
- Szóval ezért történt... - nyelt nagyot Mirabelle. – Ezért fáj napok óta a fejed... ezért lettél rosszul...
- Lányok, hallotok még? – szólt közbe hirtelen Ádám hangja. – Mi történik ott?
- Itt vagyunk – felelt Alicia remegő hangon. – Ádám... Mik a tünetei?
- Folyamatosan vacog, de forró a bőre, mintha magas láza lenne, pulzusa alig van és... nem tér magához, ennyi... - felelt a fiú.
- A szepszis egyértelmű jelei, szeptikus sokkot kapott, oké, öhm... adjatok neki négy dózis penicillint, szerezzetek valahonnan infúziót és...
- Már elmondtad – szakította félbe Ádám. – Mármint... az itteni Alicia elmondta. Infúziónk van, azzal adagolunk neki folyadékot. Mirabelle most is kint van, de egész egyszerűen... nincs a városban penicillin. Tegnap betörtetek... vagyis az itteni ti... szóval a kórház is üres. Minden elfogyott, egész egyszerűen minden. Vagy elvitték őket a katonák, vagy elmosta őket a víz, a lényeg, hogy nincs. Sehol.
- Az nem jó... - suttogta Lilybell.
- Alicia, mi történik, ha nem kap gyógyszert? – kérdezte halkan Mirabelle. Mivel Alicia csak tátogott, de egy hang sem jött ki a torkán, Audrey válaszolt helyette:
- Meg fog halni vérmérgezésben...
Újból csend ereszkedett rájuk, próbálták megemészteni a hallottakat, de Ádám nem hagyott nekik sok időt és újra megszólalt:
- Ez meg ki a fene volt?
- Öhm, Ádám, bemutatom... bemutatom Audrey Downson-t – sóhajtott Alicia. – Nem fogsz örülni, de Lilybell borzasztó ügyesen elmesélte neki az időutazásunkat, szóval most ő is velünk van.
- Akkor erről beszélt... - hebegte Ádám. – Mielőtt Lilybell teljesen elvesztette volna az eszméletét, úgy néhány órája, folyamatosan azt hajtogatta, hogy „nem lett volna szabad elmondanom", meg hogy „ebből még nagy baj lesz"... Alicia szerint azért mondta ezt, mert a sokk egyik tünete a megváltozott elmeállapot és...
- Ádám, ez tudod, mit jelent? – vágott közbe hirtelen Mirabelle. – Azzal, hogy Lilybell nálad haldoklik, nálunk meg él és virul... a te és a mi dimenziónk összekeveredett. Emiatt beszélhetett Lilybell nálunk is és nálad is ugyanarról!
- Te jó ég... - nyögött fel a fiú. – Kaptunk a nyakunkba egy jó kis időanomáliát? Mert nincs is másra szükségünk, csak penicillinre és időanomáliára...
- Csak így lehetséges, hogy fel tudtál hívni minket – bólogatott Mirabelle. – Tényleg, ezt mégis hogy csináltad? Felkaptad a kagylót és tárcsáztál?
- Veled – felelt Ádám. – Vagyis... az itteni Mirabelle-lel. Addig számolgattunk, meg építgettünk, míg összebűvöltük a telefont és az időgépet. Úgy gondoltuk, ha az időutazás sikerülhet, ez miért ne? És bejött! Alicia nem bírta felfogni, neki ez nem más, csak varázslat, de Mirabelle, te egy zseni vagy.
- Várj, milyen képletekkel számoltatok? – ragyogott fel a lány arca. – Ez megváltoztathatja az egész...
- Igazatok van, ez tényleg rém izgalmas, de Lilybell haldoklik! – csattant fel Alicia. – Frászt érdekelnek az idióta képleteitek! Fogalmunk sincs, mi fog történni, ha Lil odaát meghal, úgyhogy baromi gyorsan orvosolnunk kell a problémát!
- Lilybell – suttogta ekkor Audrey és letérdelt a fotelban ülő, fejét lehajtó lány elé. Az egész szoba elcsendesedett. – Minden rendben...?
- Meg fogok halni, Audrey – szipogta a lány, majd a másik két időutazóra nézett. – Nincs penicillin a városban. Nem fognak találni egyetlen egy fiolával sem. Tudom, mert hónapokkal az időgép megépítése előtt a katonák megölték az egész megmaradt készletért az utolsó orvost a városban.