Future Management | Maylor/Queen [HU!]

40. "Ezek a zenészek a sírba visznek!"

            Mirabelle boldogan hagyta magára Aliciát és Deaky-t. Ahogy a lány szeme felcsillant, és ahogy rögtön elkezdtek az autókról beszélgetni, Mirabelle tudta, hogy nyugodtan leléphet, nem lesz probléma a további beszélgetésükkel és a megismerkedésükkel. Kicsit úgy érezte magát, mint egy kerítőnő – de nagyon élvezte, hogy így van. Bármit megtett volna azért, hogy a barátait boldognak lássa.
Kék ruhájának alját megemelve szlalomozott az emberek közt, néha-néha látott egy ismerős arcot, odaköszönt pár embernek, de senkivel nem állt le beszélgetni. Mindenképpen meg kellett találnia Freddie-t. Egy héttel a bál kezdete előtt beszélt a fiúval, tudta, hogy ott lesz, ezért bátran vetette magát a tömegbe, hogy megkeresse a fiút. Nem kellett sokáig keresgélnie: hamar meglátta a hollószín hajtincseket és a... glitterekkel kirakott kabátot, ami attól függően játszott ciklámen, vagy lila színekben, hogy honnan esett rá a fény. Mirabelle elfojtott egy mosolyt, mielőtt megkopogtatta volna Freddie vállát.
- Hé, Fred!
- Muffin ügynök! – vigyorodott el a fiú, mikor meglátta és felismerte Mirabelle-t. – Reméltem, hogy összefutunk! – azzal szorosan megölelte a lányt. – Milyen gyönyörű vagy ma, drágám!
- Akárcsak te, Freddie – nevetett Mirabelle, miközben a fiú megforgatta, hogy jobban megnézhesse a ruháját. – Hogy vagy mostanában?
- Csodásan, drágám, csodásan! – lelkendezett Freddie. – Éppen valami kis újításon gondolkodom a Smile kapcsán. De erről még nem beszélek – a kezével imitálta, mintha cipzárt húzott volna a szájára. Mirabelle elvigyorodott. – Jut eszembe, ha ismersz olyat, aki csak egy kicsit is képes basszusgitáron játszani – forgatta a szemét -, azonnal szólj, drágám! Már a harmadik fiút küldtük el a múlt héten! Ezek a zenészek a sírba visznek! – sóhajtott drámaian. Mirabelle vigyora halvány mosollyá szelídült.
- Majd körbe kérdezek – szólt együttérzően. – Ennyire nehéz velük?
- Nehezebb, mint gondolnád, drágám – csóválta a fejét Freddie. – A második fiú, akit meghallgattunk, nem tudta, melyik lyukba kell dugnia az erősítőt a gitárján... Már én éreztem magam kínosan helyette!
- Kellemetlen lehetett.
- Sokkal több volt annál – nevetett fel Freddie, miközben eltakarta a szájával a kezét. – Jobb is, hogy csak hárman hallottuk, Brian, Roger, meg én. Tényleg, őket nem láttad valamerre? – nézett körbe hirtelen. – Egy pudli, meg egy szőke. Azt hittem, ők is itt lesznek.
- Nem! – erőltetett az arcára egy mosolyt Mirabelle. – Idáig egy barátommal beszélgettem, akit aztán bemutattam egy másik barátomnak, aztán eljöttem, hogy megkeresselek.
- Ahw, drágám, ez hízelgő! Puncsot? – intett a közelben lévő asztal felé.
- Én inkább a süteményekkel szemezek – felelt Mirabelle, majd hagyta, hogy Freddie utat vágjon előtte az emberek közt, aki az asztalhoz érve felkiáltott.
- Mary, drágám! Remélem, nem vártál rám sokat!
- Épp csak most érkeztem, Freddie – felelt egy halk hang, akinek néhány pillanat múlva Mirabelle a gazdáját is megpillanthatta. Mary! A lány valami gyönyörű volt. Hosszú szőke haja hullámos loknikban omlott a vállára, vékony alakjára azúrszín, hosszú ujjú, bokáig érő egészruha simult, kezében hasonló kék kistáskát tartott. Mirabelle nagyot nyelt. Eszméletlen érzés volt találkozni ezzel a lánnyal. Szinte el sem akarta hinni, hogy ő és Freddie is ott állnak előtte, egy karnyújtásnyira tőle. A párocska most egy finom puszival köszöntötte egymást.
- Jól érzed magad, drágám? – kérdezte ekkor Freddie. – Brian elég szépen kitett magáért, nem gondolod?
Ha te azt tudnád... - fojtott el magában egy mosolyt Mirabelle.
- Tényleg nagyon szép minden – felelt Mary, majd észrevette az ott álldogáló Mirabelle-t. Freddie rögtön észbe kapott.
- Jaj, drágám! Majdnem elfelejtettelek – nevetett. – Mary, drágám, ő itt Mirabelle... Mirabelle... Aaron?
- Adams – javította ki Mirabelle.
- Pontosan ezt akartam mondani én is! – tapsolt vidáman Freddie, a frászt hozva mindkét lányra. – Mirabelle Adams. Muffin ügynök, a barátnőm, Mary Austin.
- Ezt legalább eltaláltad – forgatta a szemét vigyorogva Mary, majd biccentett Mirabelle felé. – Nagyon örülök.
- Én is – felelt a lány. – Nem is akarok tovább zavarni. Majd találkozunk, Fred.
- További szép estét, drágám – intett neki Freddie. – És ne felejtsd el, amit a basszusgitárosról ígértél!
- Megteszem, amit tudok – nevetett Mirabelle, majd intett a párnak és újra bevette magát a tömegbe, hogy Lilybell és Audrey keresésére induljon.
Miközben sétált, olyan érzése volt, mintha rugókon lépkedne: mérhetetlenül felvillanyozta a tény, hogy ő lesz majd az a barát, aki, ha eljön az ideje, bemutathatja John Deacon-t Freddie Mercury-nak.