Future Management | Maylor/Queen [HU!]

41. "A Királynőre."

A lakásban már egy hete szinte megállás nélkül cseng a telefon.
Senki sincs ott, hogy felvegye.

Lilybell és Audrey épp az egyik teleszkóp mellett álltak az udvaron és az egyik csillagképről beszélgettek, mikor Mirabelle, arcán széles vigyorral felbukkant mellettük. Lilybell azonnal felvonta a szemöldökét és köszönés helyett nekiszegezte:
- Hogy állunk?
- Minden fantasztikus! – lelkendezett Mirabelle. – Alicia elvitte Rogert a randira és azóta nem láttuk sem Briant, sem őt!
- Ez nagyszerű! – mosolygott vidáman Audrey. Lilybell egy elégedett biccentéssel nyugtázta a fejleményeket.
- És Alicia hol van? – kérdezte aztán. Mirabell sejtelmesen kacsintott egyet és széles vigyorra húzta a száját.
- Nagyon jól érzi magát, ebben biztos lehetsz. Ő és Deaky éppen autókról beszélgettek, mikor ott hagytam őket – azzal elsietett az egyik közeli asztalhoz, teletöltött három poharat punccsal, visszamanőverezett a lányokhoz és kiosztotta neki az italokat.
- Deaky-re? – emelte meg Mirabelle a poharát. Audrey ugyanígy tett.
- A Smile-ra.
- A Királynőre – mosolyodott el Lilybell, majd halk csilingeléssel összekoccintották a poharaikat. – És... - kezdte, miután belekortyolt az italába. – Hogy van mostanában Freddie? Találkoztatok valamikor?
- Freddie... Bulsara? – nézett rá Audrey. Lilybell aprót biccentett.
- Oh, csodásan – lelkendezett Mirabelle. – Múlt héten beszéltünk, mondta, hogy ő is itt lesz és pont az előbb találkoztam vele. Mary is ott volt, Freddie be is mutatott minket egymásnak. Kedves lány.
- Remélem, nem zavartad sokat őket – forgatta a szemét Lilybell.
- Épp csak köszöntem – felelt a lány. – Gyorsan meg akartalak keresni titeket, hogy elmeséljek mindent. Mert ami ma történt, az valami csodálatos! Deaky és Alicia, Roger és Brian...! Lehetne ennél sikeresebb a napunk?
- Szívemből szóltál – helyeselt vigyorogva Lilybell. – Életünk sikerei.
Pár pillanatig csendben iszogatták a puncsot és nézegették a körülöttük nyüzsgő tömeget, majd Audrey halkan megszólalt.
- Kíváncsi lennék, mit csinál most Brian és Roger.
Válasz előtt Lilybell kedvesen összeborzolta a lány vörös haját.
- Remélem azt, amire mindhárman gondolunk, hogy csinálják – Audrey jót nevetett és megpróbált elhúzódni Lilybell keze elől.
- Korai az még – felelt.
- Na és – szólt Mirabelle, miután megitta a saját italát -, most mi lesz?
- Most? – nézett rá Lilybell. – Egyelőre semmi. Várunk. Meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok – egy pillanatra lehunyta a szemét és megdörzsölte a halántékát. Az elmúlt két hétben kicsit sokat fájt a feje, de mindig elfelejtette megnézetni magát Aliciával. Amúgy sem volt lényeges. Nyilván a fáradtság és az időváltozás is közrejátszhatott benne.
- Jól vagy, Lilybell? – Mirabelle hangjára felnyitotta a szemét és a lány aggódó tekintetével találta szemben magát.
- Persze – engedett el egy halvány mosolyt. – Csak nem aludtam valami sokat az utóbbi időben, meg talán éhes is vagyok már és egy kicsit fáj a fejem. De, ha engem kérdezel – kacsintott -, teljesen megérte!
- Azért, ha ráérsz, nézesd meg – ajánlotta Mirabelle. – Nehogy beteg legyél.
- Mindenképp – mosolygott Lilybell, majd ő is lehúzta az utolsó korty puncsot a pohara aljáról. – Na, gyerekek! Hosszú még az éjszaka! Ne csak itt álljunk és nézzük egymást, csináljunk is valamit! Kinek mihez van kedve?
- Szerezzünk még puncsot! – indítványozta Audrey és az asztal felé indult.
- Várj meg! – sietett utána Mirabelle. – Én kerítek süteményt! Éhezem!
Miközben Audrey nevetése a tömeg zsivajába veszett, Lilybell pár pillanatra hátra maradt, hogy magában halványan elmosolyodjon. Eddig minden nagyon jól ment. Azt kívánta, bár minden így maradna. Érezte, hogy jó lesz. Érezte, hogy a találkozásuk Audrey-val nem volt véletlen, hogy a lány segítsége felbecsülhetetlen értékűvé vált számukra. Érezte, hogy a fiúk szeretik őket; hogy Deaky bemutatása Freddie-nek sikeres lesz, hogy Brian és Roger összehozására tett kísérletek meghozzák a gyümölcsüket. Hogy meg tudják menteni Freddie-t...
Még a fejfájása sem vehette kedvét. Boldog volt. Egy pillanatra felnézett a csillagos égre és azt kívánta, bár Ádám is láthatná, mennyi mindent sikerült már elérniük. Bár velük lehetne végig. De annyi is elég lett volna, ha még egyszer, utoljára magához ölelheti. Néhány másodperc után szomorkásan elmosolyodott, megrázta magát és Audrey-ék után indult. Csodálatos éjszaka várt rá és egy percét sem akarta elszalasztani.
Azt Ádám sem akarta volna.