Future Management | Maylor/Queen [HU!]

45. "Ettől még nem leszünk barátok."

            Alicia az egyik íróasztali széken kuksolt Lilybell és Audrey közös szobájában. Senki nem szólt egy szót sem, az ágyán üldögélő Lilybell és a fal mellett támaszkodó Mirabelle is hallgatásba mélyedt, csak a konyhából hallatszott be Audrey halk dúdolása. Hamarosan meg is jelent a vörös, tálcáján négy csészét egyensúlyozva: Lilybellnek egy szíverősítő, élénkítő teát nyújtott át, Aliciának egy nyugtató citromfüveset, Mirabelle-nek, illetve saját magának pedig egy-egy fekete teát osztott ki.
Miután mindenki megkapta a maga csészéjét és még Alicia is elmormogott egy köszönet-félét, Audrey helyet foglalt Lilybell mellett az ágyon és biztatóan megsimogatta a lány karját.
- Szóval – kezdte rekedt hangon Lilybell. – Valaki elmondaná, mi történt?
- Fogalmunk sincs – felelt halkan Mirabelle. – De szörnyű volt...
- Ez nem sokat segít.
- Teljesen bekattantál, Lil – nézett rá Alicia. – Mintha nem is te lettél volna... és a szemed...
- Olyan voltál... - suttogta Mirabelle -, mintha megszállt volna valami.
Rövid csend után Lilybell fáradtan szólalt meg:
- Hülyeség... időt utaztunk, nem ördögöt idéztünk...
- Biztos köze van hozzá – sóhajtott Mirabelle. – Te magad mondtad: nem lett volna szabad elmondanod. Nyilván amiatt történt, hogy... elmondtad...
- Nem is az a probléma, hogy időt utaztunk, hanem az, hogy elmondtam? – húzta össze a szemöldökét Lilybell. – Nem hangzik valami logikusnak.
- Lennie kell valami összefüggésnek!
Alicia koppanva tette le a csészéjét az íróasztalra, majd temette a kezébe az arcát.
- Ádám tudná! – fakadt ki remegő hangon. Szavait rögtön csend követte, ami alatt Audrey kérdő tekintettel fordult Lilybell felé, aki viszont csak megrázta a fejét és lesütött szemmel a teájába bámult.
- Alicia... - szólalt meg végtelennek tűnő percek után Mirabelle. – Jól vagy?
- Ádám tudná, mi folyik itt – suttogta elcsukló hangon a lány. – Tudná, mit csináljunk...
- Kiről van szó? – kérdezte Audrey úgy, hogy csak Lilybell hallja meg. Bár még csillogott a szemében némi félelem, de nem mozdult el a lány mellől, mióta leültek beszélgetni. Lilybell most csak a fejét rázta.
- Nagyon hosszú történet – felelt. – Legyen elég annyi, hogy... egy nagyon jó barátunk volt.
Alicia eközben szipogott egyet, felemelte a fejét, majd újból a kezébe vette a csészét.
- Van egy ötletem – szólt és igyekezett minél természetesebb hangnemet megütni. – Már úgysincs értelme tovább titkolóznunk Audrey előtt... menjünk el a lakásba. Ott nyugodtabban lehetünk és könnyebben meg tudnálak vizsgálni, Lilybell. Fáj még a fejed?
- Nem. Csak nagyon fáradt vagyok. Várhatnánk még pár percet, míg összeszedem magam?
- Persze – dörgölte meg a szemeit Alicia, majd kiitta a maradék teáját. – Tíz perc már nem árthat.
- Én addig megyek, elhozom a Minit – tette le az asztalra a saját csészéjét Mirabelle. – A lakás előtt hagytuk pár hete, ha emlékeztek. Gondolom, Lil, nincs sok kedved gyalogolni.
- Kedvem még csak-csak, de erőm semmi – engedett el egy bágyadt mosolyt a lány. Mirabelle biccentett, majd kisietett a szobából. Ahogy becsukódott mögötte az ajtó, Alicia felállt a székéről és Audrey elé lépett. A vörös gyanakodva összehúzta a szemeit.
- Szeretném, ha velünk jönnél – szólt Alicia. Lilybell szeme kikerekedett.
- Tessék?!
- Nem bízom benned – folytatta Alicia, nem törődve Lilybell értetlenkedésével -, de nem akarom, hogy miattad összeomoljon a barátságunk Lil-lel és Mirabellel. Kössünk fegyverszünetet – nyújtotta ki a jobbját Audrey felé, aki döbbenten ugyan, de elfogadta. – Ne értsd félre – forgatta ezután a szemét Alicia. – Ettől még nem leszünk barátok.
- El sem vártam – mosolyodott el halványan Audrey. – Nekem elég, ha többet nem támadsz rám ilyen váratlanul. Milyen lakásról van szó?
- Pár sarokra van innen – vont vállat Lilybell, miközben nagy nehezen feltápászkodott az ágyról. Minden mozdulatán látszott a gyengeség. – Vészhelyzet esetére béreljük, mint mondjuk a mostani – kitárta a karjait Alicia felé és magához ölelte a lányt. – Makacs szamár vagy – súgta mosolyogva -, de köszönöm...
- Csak aztán nehogy még nagyobb baj legyen belőle – morogta Alicia, miközben szorosan visszaölelt. – Nem leszek mindig ott, hogy kihúzzalak minden csávából.
- Oh, dehogynem leszel – nevetett erőtlenül Lilybell és kibontakozott az ölelésből. – Mindketten tudjuk.
Erre Alicia már csak a szemét forgatta, majd az ajtó felé indult.
- Azért csomagoljatok össze néhány dolgot – szólt vissza a két lánynak. – Ki tudja, meddig maradunk a lakásban. Ja, és még valami... találjátok ki, hol fog Audrey aludni, mivel csak három ágyunk van, és én nem vagyok hajlandó a földre feküdni! – azzal libbenő hajjal hátat fordított és felszegett fejjel kivonult a szobából.