Future Management | Maylor/Queen [HU!]

44. "Nem lett volna szabad."

A tulajdonos első gondolata az, hogy biztosan elromlott a telefon. Ahogy felveszi, a kagylóból rekedt, recsegős zaj hallatszik, semmi más.

Lilybell iszonyú fejfájással ébredt. Audrey-t nem akarta ezzel zavarni, de úgy érezte, ki sem képes kelni az ágyból anélkül, hogy összeesne - valósággal forgott vele a szoba -, mivel azonban a vörös már-már bosszantó figyelmességgel viseltetett minden iránt, ami körülötte történt, nagyon hamar kiszúrta, hogy valami nagyon nincs rendben.
- Lilybell! Te jó isten, milyen sápadt vagy! Rosszul vagy? Mi történt? - máskor olyan kellemes hangja most kíméletlen erővel küzdött utat magának Lilybell elméje felé, mire ő lehunyta a szemét. Semmi mást nem akart, csak azt, hogy Audrey elhallgasson végre. - Már megint a fejed fáj? - miután Lilybell nem válaszolt, a vörös lány felugrott az ágyáról, felöltözött és kirohant a szobából.
Végre csend... - csak ez járt Lilybell gondolataiban. Imádta a csendet. Soha többé nem akart semmi mást maga körül. De nem tartott túl sokáig: hamarosan újra nyílt az ajtó és a hangok visszatértek.
- Jézusom, de fehér...
- Nézd a karikákat a szeme alatt...
Lilybell erőtlen mozdulattal a szeme elé szorította a kezét. Nem volt szüksége szánakozásra, csak csendet akart. Valaki leült mellé az ágyra és elhúzta a kezét az arca elől.
- Lil - suttogta egy hang, amiben Lilybell nagy nehezen Aliciáét vélte felfedezni. - Nézz rám... Mit érzel?
A lány hosszas erőlködés felnyitotta a szemét, mire a mellette ülő Alicia hátrahőkölt.
- A fejem - hebegte szinte némán Lilybell. - Úgy fáj...
- Mi van a szemével... - törte meg pár pillanat után a döbbent csendet Audrey. A hangjában rettenet csendült. - Miért... fehér...? - és valóban, Lilybell pupillái hatalmasra tágultak, ellenben írisze hátborzongatóan fehér színt öltöttek.
- Alicia - Mirabelle is beszállt a beszélgetésbe, a hangja idegesen elcsuklott. - Mi a fene folyik itt?
- Látsz minket, Lil? - suttogta Alicia, mire Lilybell hirtelen megragadta a csuklóját.
- Baj van - szólt, a hangja hirtelen olyan éles volt, akár egy penge. - Szörnyű dolgot tettem. Nem lett volna szabad.
- Miről beszél? - hebegte Audrey rémült hangon. - Mit nem lett volna szabad?
- Elmondtam... - Lilybell hófehér szeméből könnycsepp csordult ki. - Elmondtam, pedig nem lett volna szabad...
- Mit mondtál el, Lil, és kinek? - fogta meg a lány kezét aggódóan Alicia, azonban a kérdésére nem Lilybell felelt.
- Nekem - Audrey halk hangja csendesen szelte át a szobát. Alicia és Mirabelle is ránézett. A lány zöld szemeiben félelem csillant. - Nekem mondta el, hogy időutazók vagytok.
Jéghideg csend állt a beszélgetésbe, mialatt Lilybell mozdulatlanul feküdt az ágyán, csak hófehér szemeiből patakzott a könny. Alicia és Mirabelle döbbenten meredtek Audrey-ra.
- Hogy mit csinált? - suttogta Alicia. - Mit csinált...?
- Elmondta neked? - hebegte megrendülten Mirabelle. - Mikor és... miért...
- Te! - ugrott fel Alicia az ágyról és, miután kihámozta a csuklóját Lilybell szorításából, Audrey-ra vetette magát. - Miért kell neked mindent tönkre tenned? Mióta bekerültél a képbe, folyamatosan bekavarsz mindenhová, mindent tönkre teszel, érted?! Mindent! Fogalmad sincs, hány év munkáját dobod ki a kukába egyetlen mozdulatoddal! Az egész a te hibád, mindenről csakis te tehetsz! - és még folytatta volna, talán még meg is tépte volna Audrey haját, ha két kéz le nem fogja a karjait és Lilybell hangja jéghideg szigorúsággal rá nem szól.
- Elég legyen! - mindenki ledermedt. - Mi a fene ütött beléd?!
A három lány egyemberként nézett Lilybellre - és nem akarták elhinni, amit láttak. A lány, előbb még hófehér írisze teljesen visszanyerte a színét és most dühös értetlenséggel próbálta felfogni, mi is történik éppen.
- Lilybell... - hebegte Alicia. - A szemed... már nem fehér...
- Persze, hogy nem fehér, miért lenne az? - vonta össze a szemöldökét döbbenten a lány, majd kiengedte a szorításából Aliciát. - Neked elment az eszed? Mit művelsz itt? Miért támadtál rá Audrey-ra és úgy egyáltalán... mit kerestek ti ketten itt?
- Lilybell - nyelt nagyot Mirabelle. - Nem emlékszel?
- Mégis mire kéne emlékeznem? - Lilybell arcán semmi más nem látszott, csak a tiszta értetlenség. - Arra ébredtem, hogy az egyik legjobb barátnőm rátámad a szobatársamra, mi másra kéne emlékeznem?
A három lány - Alicia, Mirabelle és Audrey - döbbenten összenézett, majd a vörös lány óvatosan megszólalt:
- Már nem fáj a fejed, Lilybell?
- Nem - engedett meg felé egy nagyon halvány mosolyt a lány. - Nem, most egész jól vagyok. Leszámítva azt, hogy még mindig nem értem, mi a fenét műveltetek ti itt.
Újabb súlyos csend után Alicia megköszörülte a torkát.
- Ülj le, Lilybell. Beszélnünk kell.

A tulajdonos arra jut, hogy nyilván elromlott a telefon. Kihúzza a vezetéket a konnektorból és megnyugtatja a felbőszült lakókat, hogy orvosolta a problémát.
Már épp zárná be maga után a lakás ajtaját, mikor a telefon újra megszólal.