Future Management | Maylor/Queen [HU!]

28. "Majdnem lebuktunk..."

Alicia minden tőle telhetőt megtett, hogy elterelje valamerre Roger figyelmét, mikor meglátta a néhány méterrel előttük sétáló Brian-Lilybell párost. Azt hitte, az ütő is megáll benne, mikor észrevette őket. Tudta, hogy ebből egy olyan nem kívánt találkozás keveredhet ki, ami mindent jól összebonyolíthat. Elvégre, ha ő és Lilybell úgy tesznek, mintha nem ismernék egymást? Hamar kiderülne, hogy mindketten egyek a három új diák közül és senki nem értené, hogy miért tagadták le egymást. Ha bevallják az ismeretségüket? Micsoda véletlen, hogy pont a két zenész barátai lettek! Nem, ebből semmi jó nem sülhet ki, Alicia tudta, hogy meg kell akadályozni a találkozást. De ő túl lassú volt, Roger pedig túl szemfüles, így ő is hamar kiszúrta az előttük haladó két alakot - és ha Lilybellt nem is, de Briant rögtön felismerte.
- Bri! Bri, várj meg minket!
- Rog, ne, várj... - próbálta elkapni a fiú karját Alicia, miközben halkan utána szólt, de a szőke hajthatatlannak tűnt.
- Gyere már, Alicia, hadd mutassalak be a szobatársamnak! - azzal megragadta a lány kezét és húzni kezdte az időközben megálló és a neve hallatán megforduló Brian-nek. Alicia nagyot nyelt, ahogy közeledtek a két alak felé. A szíve a torkában dobogott, elképzelni sem tudta, mi lesz ebből. Ahogy egyre közeledtek, Alicia látta a feléjük néző Lilybell fáradt arcán a rémületet és a kétségbeesést, ez pedig egyáltalán nem nyugtatta meg. Ha Lil nem tudja, mit kéne csináljanak, akkor senki!
Szerencsére Roger kitörő öröme Brian felé átmenetileg lekötötte a két fiú figyelmét - a Brian arcán széles mosoly terült el, ahogy meglátta a felé közeledő, vidám szőkét -, így Lilybell mélyen belenézett Alicia szemeibe, a kék írisz mintha beszélni tudott volna... A lakás. Alicia gyorsan biccentett. Menj oda, szugerálta Lilybell felé. Annyi ideje ismerték már egymást, hogy az évek folyamán tökéletesre fejlesztették a „telepatikus" kommunikációjukat; Mirabelle véleménye szerint a szemmel verést. Némán, a puszta tekintetükkel megbeszélték, hogy a pár sarokra lévő bérelt lakásukban találkoznak, majd Lilybell, kihasználva, hogy Brian és Roger annyira lekötötték egymás figyelmét, gyorsan kereket oldott a göndör fiú mellől.
Alicia hangtalanul kifújta a levegőt, pár pillanatra megkönnyebbülten lehunyta a szemét, majd felnézett, mikor Roger elengedte a karját és mindketten megálltak Brian előtt. A szőkét szinte csak egy hajszál választotta el attól, hogy a barátja nyakába ugorjon, Alicia pedig magában megmosolyogta ezt a kisfiús lelkesedést. Komolyan, mintha már egy éve nem látták volna egymást! Miután aztán mindketten kiörülték magukat, Brian elkezdte volna bemutatni Lilybellt.
- Roger, ő itt Li... Lilybell? - nézett körbe tétován, mikor sehol nem találta maga mellett a lányt. - De hát hová tűnt?
- Kicsoda, Bri? - pislogott értetlenül Roger. Alicia igyekezett minél ártatlanabb arcot vágni.
- Hát Lilybell! Asztrofizikus hallgató, együtt indultunk el a kollégiumba... Esküszöm, egy perce még itt állt - vakarta meg a tarkóját Brian. - Nem láttátok?
Roger kérdő arckifejezéssel megrázta a fejét, Alicia pedig vállat vont.
- Én nem figyeltem, igyekeztem nem hasra esni, ahogy ez az őrült - mutatott Rogerre -, végighúzott a fél utcán!
- Jaj! - vigyorodott el a szőke. - Ne haragudj! Bri, ő itt Alicia Woods. Biológia szakos, van néhány közös óránk. Alicia, hadd mutassam be a szobatársamat, Brian May-t!
- Nagyon örülök, Alicia - nyújtott kezet felé a fiú. Alicia rögtön elfogadta.
- Hasonlóan - mosolygott fel rá. - Úristen, Roger, miért nem mondtad, hogy a szobatársad Brian May? - lelkendezett, beleadva minden színészi tehetségét. - Annyit beszélgettünk a Smile-ról és sosem mondtad! Imádlak titeket! - fordult vissza Brian felé. - Amit ti műveltek, az valami fantasztikus!
- Lilybell is ugyanezt mondta - nevetett zavartan Brian. - Jól megértenétek egymást, nem tudom, hová tűnt ilyen hirtelen. Bár, elég fáradtnak nézett ki egész nap, lehet, hogy sietett haza aludni.
- Meg tudom érteni - fojtott a tenyerébe egy ásítást Alicia. - Én is alig állok a lábamon, nem haragszotok, ha most elmegyek? Hosszú volt ez a nap.
- De legalább már vacsorát nem kell enned, tele etted magad órán - nevetett fel Roger. Alicia felháborodottan nézett rá.
- Mit beszélsz? - pöckölte meg a fiú homlokát. - Hogy én ne egyek vacsorát? Azt lesheted! - azzal Brian felé fordult. - Nagyon örültem, Brian. Remélem, összefutunk még.
- Minden bizonnyal - felelt mosolyogva a fiú. - Szép estét!
- Nektek is - Alicia egy pillanatra megölelte Rogert, intett Brian-nek és sietve elindult a kollégium felé. Sok dolga volt még. Idegesen trappolt végig az úton, a folyosón, aztán a 411-es ajtó előtt megállva könyékig beletúrt a táskájába, mire megtalálta a kulcsokat és benyitott a szobába. Mirabelle nem volt otthon, a konyha és a fürdő is üres volt. Alicia gyorsan elővette a szekrény mélyéről a bordó bőröndöt, amit még 2060-ban szereztek és elkezdett belepakolni különféle füzeteket, tollakat és néhány ruhát is. Fogalma sem volt, meddig maradnak majd a lakásban, nem akart minden holmi nélkül napokat eltölteni ott. Meg hát, másnap neki órára is kell mennie és nem jelenhet meg kétszer ugyanabban a ruhában!
Miután bedobált mindent a bőröndbe, becsukta és lezárta azt, elkezdett egy darab papír után kutatni először a saját, majd Mirabelle asztalán. Miután talált, egy üzenetet firkantott rá: „Majdnem lebuktunk, gyere a lakásba!", ezután összeszedte magát, felkapta a bőröndöt és kisietett a szobából, végig a folyosókon, ki az utcára. A lakás felé hosszú, végeláthatatlan házsorok előtt vezetett az út. Természetesen Lilybell elvitte a Minit, így esélye sem volt autóval menni. Húsz perc séta után elért ahhoz a háztömbhöz, ami az ő lakásukat rejtette, nagyot sóhajtott, majd megnyomta a névjelzés nélküli gombot a kaputelefonon. Pár búgást kellett csak meghallgatnia, aztán Lilybell el-konzerválódott hangja kiszólt a kis dobozkából.
- Tessék.
- Lil, itt Alicia.
- Te jó ég, azt hittem, már sosem jössz! Miért csöngettél, nincs kulcsod?
Dehogyis nincs... Alicia gondolatban jól homlokon vágta magát, átkozva a saját butaságát.
- Csak engedj fel, oké? - szólt bele a kaputelefonba. Kattant a zár, a lépcsőház ajtaja kinyílt. Alicia mély levegőt vett és a bőröndjét szorongatva elindult felfelé a lépcsőn.