Future Management | Maylor/Queen [HU!]

10. "Sírd ki magad... könnyebb lesz utána."

            A lakás, amit az Imperial College lánykollégiumától pár háztömbnyire béreltek, épp akkora volt, hogy hárman kényelmesen elférhessenek bennük. A bérleti díjjal problémák nem voltak, 2060-ban, még az indulásuk előtt rengeteg „régi pénzt" beszereztek, így relatíve gazdagnak számítottak az egyetemisták körében. Ráadásul, odahaza Magyarországon még Kádár elvtárs is megtámogatta őket egy kis „útravalóval", hogy minden simán menjen. Kár, hogy közben meghaltak. Na, mindegy, a pénz maradt.
Miután elbúcsúztak a főbérlőtől, visszaültek a Minibe és folytatták az útjukat az Imperial College felé. Annyira izgatottak voltak, hogy egy szót sem bírtak kinyögni egész úton. Alicia is, akinek normális esetben be nem állt a szája, szótlanul gubbasztott az anyósülésen és idegesen dobolt az ujjaival a térdén. A feszültség tapintható volt és a nagy szótlanság miatt egyre csak gyűlt... végül Mirabelle sírva fakadt a hátsó ülésen. Lilybell rögtön megállt egy szabad parkolóban, majd Alicia és ő is kiszálltak a Miniből és beültek két oldalról Mirabelle mellé.
- Semmi baj – ölelte magához a lányt Alicia. – Nyugodj meg... mi is nagyon izgulunk, de eddig is minden rendben volt, most sem lesz semmi baj.
- Tu-tudom... - dadogta Mirabelle. – Tudom és bocsánat, csak... annyira hátborzongató ez az egész... időt utaztunk, megrendeztük a saját ha...-halálunkat, megöltük Prentert... kicsit... kicsit besokalltam...
- Tudjuk – suttogta Lilybell és biztatóan megszorította a lány vállát. – Mindannyiunknak sok, ami történt... csoda, hogy eddig még nem omlott össze egyikünk sem. Ez is mutatja, milyen erősek vagyunk, Mirabelle. A nehezén már túl vagyunk... gondolj erre.
- Már semmi nem áll közénk és a főiskola közé – simogatta meg Mirabelle haját Alicia, miközben a lány a vállába fúrta az arcát. – Innentől már csak sodródnunk kell az árral. Minden tökéletes lesz, megígérem. Mi hárman örökké vigyázni fogunk egymásra, nem fogjuk hagyni, hogy bármi baj történjen.
- Sírd ki magad... - ajánlotta halkan Lilybell. – Könnyebb lesz utána. Ráérünk, a kollégiumba estig be lehet jelentkezni és még holnap is szünet lesz. Teljesen időben vagyunk.
- Ne haragudjatok – hebegte Alicia vállába Mirabelle. – Én... nem szoktam összeomlani...
- Nem omlottál össze, nincs semmi baj – felelt halkan a lány. – Fáradtak vagyunk, ennyi az egész. Hiába vagyunk itt már egy hónapja, több, mint húsz évet éltünk 2060-ban... Nagyon kevés idő telt még el ahhoz, hogy megszokjuk. Tisztább a levegő, másak a viszonyok, jobb az időjárás... alkalmazkodni kell hozzá és az átkelés is eléggé megviselt minket, hiába nem éreztük utána rögtön. Kell idő, míg helyreáll a szervezetünk.
- Arról nem is beszélve, amit te mondtál, Mirabelle – sóhajtott Lilybell. – Megrendeztük a halálunkat, megszöktünk Magyarországról, megöltünk egy embert... nincs épeszű ember, aki ezt szó nélkül el tudja viselni. Ráadásul... - eresztett el egy sápadt vigyort. – Megöltem egy Ladát és egy diófát. Engem azért ez jobban megviselt, mint a Prenter-gyilkosság.
Mirabelle sírós csuklással nevetni kezdett, majd felegyenesedett Alicia válláról és megtörölte a szemeit.
- Köszönöm, lányok – eresztett meg egy remegő sóhajt. – Nem is tudom, mi lenne velem nélkületek.
- Valószínűleg 2060-ban vízbe fulladtál volna – vont vállat Alicia. – Na, jobban vagy egy kicsit?
- Igen – bólintott Mirabelle. – Bocsánat, hogy így kiborultam. Jól vagyok. Mehetünk.

Elindultak, de nem rögtön a kollégiumba. Lilybell addig hajtott az utcákon át, míg nem talált egy kicsi fagyizót, ahová berángatta a két másik lányt is, egy-egy „felvidító fagyira". Miután szépen lassan megették az elég nagy adagjaikat, visszabattyogtak a Minihez és végre tényleg elindultak a kollégium felé. Az épület parkolójában kerestek egy szabad helyet, majd mindhárman kiszedték a csomagtartóból a bőröndjeiket, azokat cipelve értek el a lánykollégium főbejáratához, ahol egy kicsi asztal mögött a – valószínűleg – felügyelőtanár várta őket.
- Jó napot! – köszönt oda neki Lilybell. – Alicia Woods, Mirabelle Adams és Lilybell Sheen.
- Áh, igen, jó napot, jó napot – bólogatott a tanár. – Önök bizonyára az új tanulók vidékről, így van?
- Igen – felelt Alicia, miközben a tanár kezet fogott velük.
- A nevem Mrs. Paltry – mutatkozott be. – A D szárny felügyelőtanára vagyok. Ahogy látom, önök a B szárny hetes folyosójára lettek beosztva – futotta át a papírjait. – Miss Woods és Miss Adams a 411-es, Miss Sheen pedig a 420-as szobába.
- Hogy mi? – bukott ki Lilybell száján. A két másik lány arcára hasonlóan döbbent kifejezés ült. – Már... már megbocsásson, Mrs. Paltry, de... az értesítőben azt írták, hogy... mi mindhárman egy szobában leszünk!
- Igen, igen – sóhajtott a tanár. – De egy utolsó rendszerellenőrzésen kiderült, hogy a háromágyas szobába beosztottak már valakiket, a 420-ból pedig elment egy hallgató, így ez volt a legkézenfekvőbb megoldás – nézett alányokra. – Nyilván ez nem okoz majd komolyabb problémát – odaadott a lányoknak néhány papírt és három kulcsot. – Ezek itt a kollégium és a főiskola épületeinek térképei. Az első időkben elkel majd a segítségük, könnyű eltévedni nálunk. Itt pedig a kulcsok a szobákhoz. További kellemes délutánt – azzal intett, jelezve, hogy reklamációnak helye nincs, részéről lezárta a témát. Lilybell épp kezdte felfújni magát, mint egy mérges kígyó, de Alicia megragadta a karját és bevonszolta a lánykollégium épületébe.
- Ne, ne akadj ki! – szólt Mirabelle, megelőzve, de nem elkerülve a robbanást.
- Ne akadjak ki?! – csattant fel Lilybell. – Hogy fogjuk így megoldani a dolgokat?! Nem ugyanaz a szoba, de még csak szomszédok sem vagyunk! Nyolc kurva szoba! Nyolc szobányira leszünk egymástól és az órák, meg a takarodó közt nincs olyan marha sok idő! Ez nem lehet igaz, Mirabelle, azt mondtad, elintéztél mindent!
- El is intéztem! – vágott vissza sziszegve a lány. – De te is hallottad, mit mondott a tanár, nyilván az én kis belepiszkálásom után volt a rendszerellenőrzés!
- Ezek után már csak hab lenne a tortán, ha Brian és Rog sem egy szobába kerültek! – hisztizett Lilybell. – Menjünk a háromágyashoz, én megölök odabent mindenkit és akkor a miénk lehet a szoba minden további nélkül!
- Elment az eszed? – nézett rá Alicia dühösen. – Nem tudunk mit tenni! Kibírod!Majd takarodó után is átszöksz hozzánk, nagy ügy! Nem fog egy rohadt szobán elúszni az egész akció, ahhoz túl sokat dolgoztunk rajta! Most pedig indulj – lökte Lilybellt az egyik folyosó felé, miután ránézett a kollégium térképére. – Arra vannak a szobáink!