Future Management | Maylor/Queen [HU!]

13. "Én kevés embert nem kedvelek, Roger Taylor az egyik."

- Mi tarthat már ilyen sokáig?!
Alicia Woods fel-alá téblábolt a kollégiumi szobában. Ő és Mirabelle már legalább egy órája kipakoltak és azt remélték, Lilybell átszökik az ő szobájukba, miután megtette ugyanezt. Ennek ellenére a lánynak nyoma sem volt, Alicia pedig kezdett komolyan dühbe gurulni. Még mindig hisztizik amiatt, hogy nem egy szobába kerültek? Ilyen kis apróság miatt kockáztatná az egész akciót! Minden egyes percet ki kéne használniuk, amit ötleteléssel tölthettek, ehelyett Lilybell nem volt hajlandó megjelenni! Mirabelle aggódó arccal nézte az ide-oda trappoló Aliciát az ágyán ülve.
- Szerinted összeugrott a szobatársával?
- Ha ezt tette, kitekerem a nyakát! – fortyogott Alicia. – Nem hiszem el, hogy ennyire felelőtlen! Nagyon sok mindent egyeztetnünk kéne! Idefelé jövet azt mondta, ő minél előbb találkozni szeretne Brian-nel és mivel holnap még szünet, ezt az órákon nem teheti meg! Sőt, azt sem tudjuk, hogy az ő szobájuknál kevertek-e és, hogy egyáltalán egy szobába kerültek-e! Annyi mindent nem tudunk, Mirabelle, és Lil nincs itt, hogy megbeszéljük! Elegem van abból a lányból!
- Nyugodj meg – állt fel Mirabelle és békítően felemelte a kezét. – Biztos jó oka van arra, hogy még nem jött át. Tudod mit? Menjünk mi.
- Ajánlom, hogy jó oka legyen! De oké, menjünk! – villant meg sötéten Alicia szeme. – És ha nem elvágott torokkal, vérbe fagyva találjuk, a saját két kezemmel ölöm meg!
Mirabelle jót nevetett, miközben felvette a kulcsait és elindultak az ajtó felé.
- Miért, nálad csak ez meríti ki a nyomós ok fogalmát? – kérdezte. Alicia végre valahára elvigyorodott.
- Igen. Ha járóképes, akkor úgy veszem, szabotálta az akciót és sajnos ki kell iktatnom.
- Kezdesz úgy gondolkodni, mint ő – zárta kulcsra maguk után az ajtót Mirabelle. – Te sosem lennél ilyen erőszakos.
- Nem, tényleg nem – engedett el egy megenyhült sóhajt Alicia, miközben elindultak a folyosón a 420-as felé. – A légynek sem tudnék ártani.
- Mondod ezt egy gyilkosság után – súgta hangtalanul vigyorogva Mirabelle. Alicia játékosan megütötte a vállát. Mikor elértek a 420-as ajtó elé, tétován egymásra néztek. – Készüljünk a vérre?
- De ne Lil vérére. Ha itt valaki meghalt, az tuti nem ő volt – Alicia sóhajtott. – Hallottál sikoltást?
- A gondolataimat sem hallottam a dühöngéseidtől – vont vállat Mirabelle, majd megemberelte magát. – Na, jó, nyilván senki nem fog beengedni minket, ha csak itt ácsorgunk – határozottan bekopogott, majd hátrált egy lépést. Alicia kérdő pillantására gyorsan felelt: - Ha esetleg húsvágó bárddal támadna ránk.
Alicia prüszkölve felnevetett épp akkor, mikor kinyílt az ajtó, a mögötte felbukkanó Lilybell arcáról pedig azonnal lelohadt egy előző mosoly, amint meglátta őket.
- Lányok... mit kerestek itt? – kérdezte döbbent hangon. Alicia felvonta a szemöldökét és a lányt félrelökve beengedte magát a szobába.
- Örülök, hogy ilyen jól érezted magad nélkülünk, de lenne pár dolog, amit meg kéne... oh... - meglátta az egyik ágyon ücsörgő vörös hajú lányt. – Oh... öhm... szia.
- Persze – intett cinikusan Lilybell -, gyertek csak, helyezzétek magatokat kényelembe! Audrey – fordult a lány felé -, bemutatom az én roppantul tapintatos és csodálatos barátaimat. Alicia, Mirabelle, ő itt Audrey Downson, a szobatársam. Audrey, Alicia Woods és Mirabelle Adams.
- Nagyon örülök – szólt halkan a lány és halvány mosoly kíséretében felállt, hogy kezet fogjon az érkezőkkel. Fekete body-t és világos színű szoknyát viselt, masnival a hátán. Alicia utoljára 2050-ben látott ilyet. Ez a lány nagyon durván megelőzte a korát.
- Bocsánat, hogy így rátok törtünk – szólt Mirabelle, miután elengedte Audrey jobbját. – Attól féltünk, Lilybell gyilkolt.
- Kicsodát? Engem? – Audrey dallamos hangon nevetett egyet. – Majdnem.
- Miért túlzol? – forgatta a szemét Lilybell. – Eszembe sem jutott.
- Gondolkodás nélkül is lehet ölni – jegyezte meg Alicia. Mindenki ránézett, mire vállat vont. – Úgy hallottam.
- Képzeljétek – fordult a barátai felé Lilybell. – Audrey orvosnak tanul!
Ettől a hatalmas mennyiségű információtól sem Alicia, sem Mirabelle nem lett okosabb és ez az arcukon is tökéletesen tükröződött.
- Ééés...?
- Jár biológiára is! – magyarázta Lilybell olyan hangsúllyal, mintha azt próbálná megértetni velük, hogy egy meg egy az kettő. Alicia kezdte kapizsgálni.
- Nekem is lesznek biológia óráim, na és- oh! – kapta a szája elé a kezeit. – Te ismered Roger Taylort?!
Audrey barátságos, szeplős arca egy pillanat alatt elkomorult.
- Igen, ismerem. Miért érdekel titeket ennyire? Lilybell-nek is ez volt az első kérdése.
- Mesélj róla! – Alicia minden gátlás nélkül lehuppant Audrey mellé az ágyra és izgatottan közelebb nyomult hozzá. – Kérlek, mondj el mindent, amit tudsz!
- Tetszik neked? – kérdezte gyanakodva Audrey. – Én... nem tudom, mi fog meg benne mindenkit. Tudom, hogy nagyon okos – sóhajtott -, de szerintem elvesztegeti az idejét azzal, hogy folyton bulikba jár és lányokat szed fel. Nagyon menő fiúnak akarja mutatni magát és ezzel az érzéketlenségével próbálja palástolni, hogy egyébként milyen érzékeny... Kíváncsi lennék, meg fog-e nyílni valaha bárkinek is.
- Rád is rád mászott? – kérdezte Alicia. Audrey esdeklően nézett Lilybell felé, látszott rajta, hogy nem igazán szeretne válaszolni. Mirabelle zavartan megköszörülte a torkát.
- Alicia, ez nagyon indiszkrét kérdés volt... - jegyezte meg.
- Nem kell válaszolnod, Audrey – sietett leszögezni Lilybell, de a vörös lány nagyot sóhajtott és mélyen Alicia szemébe nézett.
- Megpróbált. De nem hagytam. Azóta igyekszem minél inkább elkerülni. Bevallom őszintén... - lesett tétován Lilybell felé. – Kicsit tartok tőle...
- Erőszakos volt? – nézett nagyot Mirabelle. Lilybell osztotta a döbbenetét. Ezt egyikük sem nézte ki a szőkéből.
- Nem, dehogyis! – rázta a fejét Audrey. – Egyáltalán nem, sőt... kedves volt. De tudtam, mit akar, így nem hatott meg a kedvessége... Én kevés embert nem kedvelek, Roger Taylor az egyik. Ígérjétek meg, hogy nem kerültök túlságosan közel hozzá... Őt nem érdekli, kinek töri össze a szívét.
- Majd... vigyázunk – felelt tétován Alicia. – Köszönjük, hogy elmondtad.
- Miért érdekel titeket ennyire? – kérdezte értetlenül Audrey és ide-oda kapkodta a tekintetét a három lány közt. – Roger Taylor minden lánynak tetszik a főiskolán, de ilyen elborulással még senki nem érdeklődött róla.
Alicia halkan felnevetett.
- Bocsánat, ha egy kicsit pszichopatának tűntem – felelt. – De a biológusi diplomám után pszichológiát szeretnék tanulni és már most elkezdem az anyaggyűjtést. A régi főiskolánkba nem jártak ilyen fiúk, mint Roger.
- Kicsi iskola volt – vette át a kegyes hazugság fonalát Mirabelle. – Szinte csak a helybéliek jártak oda. Mindenki ismert mindenkit, ha valaki így viselkedett volna, mint Roger, rögtön kiutálták volna onnan.
- Hát... - fordult Audrey Alicia felé. – Remélem, tudtam segíteni. Egyébként, ha érdekel, szegény Roger a közeljövőben nem igazán fog tudni lányokat szobára vinni.
- Miért nem? – kérdezte értetlenül a lány. Audrey halkan felkuncogott.
- Mert úgy hallottam, Brian May szobatársa lett, ő meg biztos nem fogja megengedni neki.