Future Management | Maylor/Queen [HU!]

2. "39."

A „Hangár".
Az átalakított kis panellakás régen konyhának szánt helyisége. Most azonban már a legapróbb szeglete sem emlékeztetett valaha betöltött funkciójára. A csupasz, fehér falakról rég lekerült a csempe, a padló ki sem látszott a kábelek és vezetékek százai alól. A keskeny helyiségben mozdulni is alig lehetett a szerszámoktól és az itt-ott heverő fémelemektől. Egy idegen konkrétan két lépés alatt megölhette volna magát odabent, az éles szerszámok és csavarok rendetlenül halmozódtak fel az egyik sarokban.
Azonban hiába a sok kábel és szerszám, a legérdekesebb dolog a Hangár hátsó részében állt - konkrétan teljesen beleolvadt a környezetébe. Szürke volt és mindenhol kábelek keretezték. Első ránézésre úgy festett, mint egy hatalmas fém kapu, amit valaha az ufók építettek egy gigantikus csészealj kijárataként. Vagy mint egy poszt-poszt-posztmodern remekmű. Egy félkész szobadísz.
Pedig, hiába tűnt teljesen az ellenkezője, a szerkezet kész volt. Egy kicsi csavar sem szorult már igazításra rajta.
2060. február 27-én a világ legelső időgépje - elkészült.
Három alak állt a műalkotás előtt. Szótlanul csodálták a gépet, gyönyörűnek találva rajta minden apró részletet. Gondolatban mindhárman az esetleges elmaradások után kutattak, de mind tudták, hogy itt már nincs mit csinálni. Innentől már csak idő kérdése minden.
- Kész - suttogta Shin Lili. A mellette álló Ádám Mirabell biccentett.
- Kész - és halkan szipogott egyet. - Készen vagyunk.
- Csodálatos - hebegte Erdős Aliz, majd újra pár perces csend ereszkedett rájuk. - Valamiért egyáltalán nem így képzeltem el. Azt hittem, olyan lesz, mint valami űrhajó... beszállunk és jön velünk.
Mirabell idegesen felnevetett.
- Minden mesében az van, hogy az időgép is időutazik - mosolygott szomorkásan. - Én is azt hittem, hogy van ennek valami alapja, de ezek szerint nincs.
- Áh, az fizikai képtelenség - szállt be a beszélgetésbe Lili. - Az egész folyamat a gépen belül zajlik a mesékben is, egyszerűen nem is értem, hogy tud a külső része is átmenni a tér-idő görbén... ha ez megtörténhetne, az egész gépnek darabokra kéne esnie, mert teljesen megfordulna az elemek töltése, a szerkezet nem bírná el a nyomást és...
- Jó, értettük - vágott közbe kedélyes-rosszallóan Aliz. - Hölgyeim és uraim, „Asztrofizikus Vagyok, Nem Fizikus" Lili előadását hallottuk.
A felcsendülő, halk nevetést az ajtó kinyílása szakította félbe, majd Simon Ádám bebicegett a szobába. Hiába a mankó, olyan profin manőverezett a kábelek közt, félni sem kellett, hogy véletlenül elesik.
- Na, lányok? - szólt, mikor a három lány mellé ért. - Készen álltok?
Rövid csend után Aliz válaszolt kitérően:
- Megtettünk mindent, amit meg lehetett tenni...
- Egyáltalán nem vártam ennél pozitívabb választ! - vigyorgott Ádám, próbálva felrázni az ideges társaságot. - Gyerekek, időutazásra készültök! Nem hiszem, hogy hallottam ennél csodálatosabb dolgot mostanában! Valószínűleg nem, egy éve ki sem mentem a házból és csak az időgépre gondoltam. Fel a fejjel! Csodálatos lesz! Történelmet fogtok írni, találkoztok a négy legbaszóbb emberrel a világon! Te - mutatott Alizra - végre szerelmet vallhatsz Deacon-nek!
- Hülye - reagált vigyorogva a lány, de az elutasítását meghazudtolta a nagy, fehér póló, Deaky portréjával a közepén, amit viselt. - Nem fogok szerelmet vallani neki.
- Akkor minek mész? - nevetett Ádám, majd Mirabell felé fordult. - Te művészi eszmecseréket folytathatsz Freddie Mercury-val, segíthetsz neki megrajzolni a Queen logóját!
- Imádni fogom - mosolygott a lány. - Már tudom is, hogy fog kinézni - erre mindenki jót nevetett, végül Ádám Lilire nézett a szeme sarkából, mire az vigyorogva felemelte a mutatóujját.
- Egy szót se szólj! - mondta, miközben kicsit elpirosodott az arca. - Nekem nincsenek magasztos céljaim.
- MI LEHET MAGASZTOSABB ANNÁL, HOGY ÖSSZEHOZZUK ŐKET - kiáltott fel lelkesen Aliz. - Fantasztikus lesz, már alig várom, hogy ott tartsunk!
- Akkor, lányok... - sóhajtott fel Ádám, mire a vidám hangulat szertefoszlott. - Csomagoljatok. Holnap reggel beindítjuk a kicsikét.

Aznap este egyikőjüknek sem akaródzott enni, hiába próbálta beléjük erőltetni Ádám hevenyészett vacsorájukat. Miután végül ágyba kerültek zsúfolt, hálószobává alakított, eredetileg nappalinak tervezett helyiségükben, senkinek sem jött álom a szemére. Olyannyira, hogy pár perc tétlen forgolódás után Mirabell halkan beszélni kezdett:
- Lili?
- Tessék.
- A Delorean is időutazott.
- Micsoda? - értetlenkedett Lili, miközben Ádám halkan felnevetett. - Nem értem.
- A Delorean - magyarázta Aliz. - Tudod, az autó abban a százéves filmben.
- Az is ment az időben, nem csak a belseje ment - suttogta Mirabell. Lili összevont szemöldökkel felsóhajtott. Nem akarta elhinni, hogy tényleg erről fognak beszélgetni, mikor már rég aludniuk kéne.
- Az az autó azért tudott utazni az időben - kezdte magyarázni -, mert teljesítette az időutazás egyik követelményét, elhagyta a fénysebességet.
- Mi is elhagyjuk? - faggatózott tovább Aliz. Lili tudta, hogy nagyon élvezi a helyzetet, hogy hülyének adhatja ki magát.
- Nem, mi nem. De ezt pontosan tudod.
- Akkor a Delorean miért... - kezdte vigyorogva Mirabell, de egy negyedik hang félbeszakította.
- Lányok, ha nem fogjátok be, kidoblak titeket az ablakon!
Pár pillanatig valóban csend volt, aztán Mirabell újra megszólalt.
- Ádáááám, adhatunk nevet az időgépnek?
- Micsoda? - horkant fel a fiú. - Aludj inkább, ne gondolkodj ilyen baromságokon.
- Ez nem baromság - kelt Mirabell védelmére Aliz. - Hadd adjunk neki valami nevet! Lili is szeretné, ugye, Lil?
- Miért kéne nevet adni neki? - értetlenkedett Ádám. - Amint elmentek, tönkre teszem...
- Éppen azért - vélekedett Mirabell. - Rövid élete van, de valami hatalmasnak válik a részévé. Megérdemel egy nevet!
- Jézus... jó, nevezzétek el - adta be a derekát Ádám. - De gyorsan, aztán aludjatok!
- Oké - lelkendezett Aliz és felkattintotta a kis lámpát, ami az ő ágya mellett volt. Mirabell követte a példáját és mindketten felültek. - Ötlet, Mirabell?
- Delorean! - vágta rá nevetve a lány, mire Aliz rögtön megrázta a fejét.
- Kizárt! A Delorean nem az időgép neve volt, hanem az autóé. Nekünk valami speciális kell!
- Mondjuk valami idő-isten neve? - vont vállat Mirabell. - Mondjuk Kronosz? Saturnus?
- Áh, ezek nagyon egyértelműek - legyintett Aliz. - Minden nagy találmánynak latin, vagy görög nevet adnak.
- Jó, akkor mondj te valamit - vonta össze a karját Mirabell. Ádám és Lili mozdulatlanul, fekve hallgatták az eszmecserét.
- Mit szólsz az „idő" szóhoz valami más nyelven? Mondjuk oroszul! Még találó is lenne!
- Vremya? - vágott egy grimaszt Mirabell. - Ez aztán a korszakalkotó.
- Jó, akkor finnül - próbálkozott tovább Aliz.
- Te tudod, mi az idő finnül? - nézett nagyot a másik lány.
- Naná! Szép szó, Aika.
- Gyönyörű és kinek az „ajka"? - nevetett Mirabell. - Nem tetszik. Én a Kronoszra szavazok!
- Vremya!
- Kronosz!
- Vremya!
- 39.
Lili halk hangja félbe szakította a vitát, mindkét lány az ágya felé fordult. Pár pillanat csend ereszkedett a szobára, mialatt Lili, és nagy nehezen Ádám is felült és mindketten felkapcsolták a saját lámpájukat.
- Lili... - suttogta a fiú.
- Ha elnevezzük, szeretném, ha 39 lenne a neve - folytatta remegő hangon a lány. A lámpák halvány, sárgás fénye megcsillantott pár könnycseppet a szemében. Aliz lehajtotta a fejét. - Ha nektek is megfelel.
- Ez gyönyörű, Lili - hebegte Mirabell és megtörölte a szemét.
- Így fogjuk hívni - helyeselt náthás hangon Aliz. Lili tudta, hogy mind a négyük fejében felcsendült az az ősrégi dal. Mirabell matatni kezdett az ágya mellett, majd előhúzott egy modern hangszórót. Pár másodperc pötyögés után a kijelzőn, felcsendült a tizenkét húros gitár, majd a nagybőgő, a lábdob és a csörgő hangja.

Don't you hear my call, though you're many years away
Don't you hear me calling you...
Write your letters in the sand for the day I take your hand
In the land that our grandchildren knew...

Don't you hear my call, though you're many years away
Don't you hear me calling you...
All your letters in the sand cannot heal me like your hand
For my life still ahead pity me...