Future Management | Maylor/Queen [HU!]

36. "(...)lehet, hogy ott fog hagyni."

            Az elkövetkező napok őrült szervezéssel és több „lehetetlen" megvalósításával teltek. A három lány volt, hogy éjjelente egész egyszerűen elfelejtett lefeküdni aludni és nem egy ízben csak Audrey S.O.S életmentő kávéinak és teáinak volt köszönhető, hogy megőrizték a józan ítélőképességeiket és nem ugrottak akár a legkisebb tollvonásért is egymás torkának. Mindezt persze úgy kellett alakítaniuk, hogy Roger ne jöjjön rá semmire, ami egy kimondottan nehéz vállalkozásnak számított, tekintve, hogy a fiú még mindig nem beszélt Brian-nel, így a nap nagy részében igyekezett Alicia társaságát keresni.
Brian ellenben ott segített, ahol tudott. A csillagászbál egyik szervezőjeként nagyon sok mindent meg tudott valósítani, amit a lányok kiterveltek és ő is előállt néhány megvalósítható ötlettel.
Őrült időszak volt, rengeteg hajtépéssel, kiabálással, veszekedéssel, kialvatlansággal és még több veszekedéssel – de a csillagászbál estéjére minden készen állt.

Alicia egy piros,Mirabelle egy kék, Lilybell egy fekete, Audrey pedig zöld ruhát viselt. A mellettük tétován ácsorgó Roger egy fehér ingben és egy fekete, szűk nadrágban feszített és láthatóan borzasztó ideges volt – Alicia két teljes napig győzködte, hogy ne hagyja ki a bált, még akkor sem, ha főleg Brian meghívásában érkeznek.
Körülbelül tíz percet ácsorogtak a befelé hömpölygő, jegyeiket lóbáló tömeg mellett, mikor a nagy bejárat mellett kinyílt egy kis ajtó és Brian halvány mosollyal kinézett rájuk.
- Jó estét! – köszönt vidáman. – Gyertek be!
Csodálatos volt! Mindenhol kicsi fényfüzérek, meg lampionok lógtak, egy nagyobb üres körben vagy harminc teleszkóp volt felállítva, körben asztalok, rajtuk puncsos tálak, sütemények,szendvicsek. Alicia szeme felcsillant és szíve szerint már vetette volna magát a megpakolt tálcákra, de nem lehetett... még dolga volt.
Eközben Lilybell odasomfordált Brian mellé és halvány vigyorral megbökte a fiú oldalát.
- Ez aztán a fényszennyezés. Az összes kis lámpát ide aggatták fel?
- Nem, egy kicsit hagytam ott is, csak hogy ne legyen teljesen vaksötét – felelt Brian, az ujjait tördelve.
- Izgulsz? – érintette meg óvatosan a vállát Lilybell.
- Te nem izgulnál? – nyelt nagyot a fiú és idegesen a hajába túrt. – Szóba sem állt velem az óta. Mi van, ha otthagy?
Lilybell gondterhelten sóhajtott egyet.
- Nézd, Brian, nem foglak semmivel sem áltatni, lehet, hogy ott fog hagyni. Nagyon nem volt szép dolog, amit csináltál vele. De annyi munkánk van ebben a randiban, te most csak azzal törődj, hogy levedd Rogert a lábáról, oké? A többi miatt majd izgulok én. De szerintem lassan menjünk, jó? – nézett az órájára. –Negyed óra és Alicia is elhozza Rogert.
- Megyek, megkeresem Deaky-t – súgta a fülébe szinte hangtalanul az ott tébláboló Mirabelle és eltűnt a tömegben. Audrey biztatóan megölelte Briant,majd Lilybellt is.
- Minden rendben lesz – suttogta a fülébe, majd ő is elillant. Lilybell bátorítóan megszorította a fiú kezét.
- Menjünk, Brian – szólt halkan.
- Menjünk – biccentett a fiú is, elengedték egymás kezét és az emberek közt szlalomozva elindultak a hátsó területek felé. A tömeg egy idő után ritkulni kezdett, míg végül teljesen elfogyott és egy kicsi kavicsos út jelent meg a lábuk alatt, elvezetve őket az udvar hátsó részére.
Körülbelül kétszáz méterre tőlük kicsi fény kezdett derengeni a fák között. Lilybell és Brian letértek a köves útról és a fűben óvatosan navigálva elértek a fényforrásig – és a lány lélegzete elakadt. Két fa közé egy kis takaró volt leterítve, rajta egy kosárból előkerült ezerféle finomság: gyümölcsök, kis szendvicsek és egy nagytányér sütemény, valamint egy tál puncs és két pohár. A fákról lámpások lógtak, a bennük égő, nagy gyertyák lángjai lobogva szórták a fényt. Valamivel arrébb, a fák takarásából kiesve, egy teleszkóp nézett az ég felé, teste csillogott a gyertyák halovány fényétől. Lilybell a szája elé kapta a kezét.
- Brian – suttogta ámultan. – Ezt mind... ezt mind te csináltad?
- Nem jó? – kérdezte idegesen elcsukló hangon a fiú. – Túl kevés...? Vagy túl sok?
- Ez... ez tökéletes, Brian! – hebegte Lilybell. – Te jó ég... Milyen gyönyörű...
- Neki is tetszeni fog?
Roger említésére Lilybell gyorsan az órájára nézett.
- Oh, mindjárt itt lesznek! El kell tűnnöm, nehogy meglásson itt! – felpipiskedett és adott egy gyors puszit Brian arcára, majd sebtében kisimította a fiú ingét.– Sok sikert, Brian.
- Köszönöm, Lilybell – szorította magához egy pillanatra a lányt Brian, majd idegesen felsóhajtott, mikor az eltűnt a sötétben, ő pedig egyedül maradt.