AKA • 16+

60. - BOLDOG VAGY?

- Hát ez nagyon szép volt - kiáltottam be hisztérikusan Martinhoz, közben Shawn után futva próbáltam nem nagyon bepánikolni.

Most megint elhagy??

Rohanva értem le a lépcső aljára, Diana pedig kissé zavartan és aggódva nézett engem, ahogy mellette elsietve felkaptam egy papucsot és Shawn után iramodva léptem ki az ajtón. Az este hűvös levegőjétől megborzongtam, megcsapott a hideg szél és a nagy némaság. Egy-két autó halk elsuhanó hangja és szinte már néma léptek zaja töltötte be Chicago utcáit. A túloldalon egy fiatal baráti kör hangosan felnevetett, a távolból pedig sziréna visítása csendült fel, de engem sem ezek, sem a hűvösen fújó szél nem zökkentett ki Shawn kereséséből.

- Másik irány - szólt le rekedten az erkélyről Martin és habár nem néztem fel rá és nem köszöntem meg neki, mégis hallgattam rá és irányt váltottam, így Martinék házától jobbra indulva kerestem tovább Shawnt.

- Kérlek állj meg - kiáltottam utána, mert habár már csak a távoli alakja, de még látszott, hogy hol van. - Shawn, kérlek, beszéljük meg - hangom tompán visszhangzott a nedves és lehűlt levegőn, pont úgy, mint Shawn kérdése.

- Mit akarsz megbeszélni? - kérdezte, miközben csalódottan és lemondóan nézett hátra. Meglepődtem, hogy nem hagyott figyelmen kívül, azt hittem, nem akar hozzám szólni vagy épp látni.

- É-én - dadogtam, majd átfutott rajtam valami borzongás, valami, ami kihozott belőlem minden fájdalmat. - most békültünk ki és már megint összeveszünk - tört ki belőlem a sírás, mire Shawn a távolban felsóhajtott és teljes testével felém fordult. Sóhaja tompa zajlént hatott a hűvös utcán, a táv halkított eredeti hangján. - szeretlek, mindennél és mindenkinél jobban, nem tudnék nélküled létezni se. A gondolat, hogy most talán megismétlődik az egy évvel ezelőtti helyzet, az, hogy talán megint elhagysz annyira fáj, hogy már most tudom, hogy nem élném túl újra! Nem akarom hogy elmenj, de félek, hogy ez neked nem számít - motyogtam sírva, közben nagyon lassan lépkedtem Shawn felé. A fiú zsebredugott kézzel állt velem szemben és mozdulatlanul figyelt rám. - én csak boldog akarok lenni veled és a kislányunkkal, akit sikerült visszaszerezni és már akár ma velünk lehet - zokogtam immáron egy helyben állva, lehunyt szemekkel. A sírás kegyetlenül rázott és fojtott, én pedig tehetetlenül és esetlenül nyitottam ki a szemem. - kérlek Shawn, könyörgöm, ne hagyj el újra!

- Nem akartam messzire menni, csak ki akarom szellőztetni a fejem, elfelejteni, hogy a kis barátod mit mondott - sóhajtott, közben lassan megindult felém. - utána lenne egy kis elintéznivalóm.

- Micsoda? - kérdeztem halkan, miközben szipogva indultam én is felé.

- Kíváncsi és féltékeny barátnő...tipikus - mosolyodott el, mire nekem is halvány mosoly szökött ajkamra.

- Még nem vagyok a barátnőd - motyogtam mosolyogva, mire halkan felnevetve forgatta meg a szemét.

- Akkor leszel a barátnőm? - kérdezte unottan, de persze nevetve. A kérdés hallatán még a sírást is abbahagytam, sőt, szerintem egy pillanatra egyesültem az abszolút semmivel és talán még létezni is megszűntem. Persze hamar észbekaptam, így immáron magamnál voltam és némán bólintottam. - kíváncsi és féltékeny barátnő...tipikus - ismételte magát, mire halkan felnevetve csóváltam meg a fejem. Kissé sietve indultam Shawn irányába, Ő pedig lassan lépkedett felém, ezt követően egy szoros ölelésbe vont. Karjait körém fonva választott el minden mástól, nem érzékeltem a külvilágot, csak Shawn lénye volt előttem és mindenhol. - igaz az, amit Martin mondott? - kérdezte, mire félve ismét bólintottam. - Miért nem mondtad??

- De én mondtam - váltam el tőle felháborodva, mire védekezően emelte fel a kezét.

- Jó na - nevetett fel. - én arra gondoltam, hogy miért nem mondtad, hogy végül Ő utasított vissza?

- Mert ez kínos és a lényegen nem változtat. Meg igazából inkább megbeszéltük hogy ez helytelen lenne, nem utasított el. Mondta, hogy ebbe úgy kezdjek bele, hogy az eszemben van az, hogy van egy akkor még csak egy hónapos kislányom és mást szeretek. És ugye igaza volt, mondtam, hogy akkor tényleg ne és mosolyogva mászott le rólam mert tudta, hogy ezzel csak jót tett.

- Várj! Rajtad volt? - kérdezte zavartan és kissé idegesen, mire lehajtottam a fejem.

- Nem viccből mondtuk, hogy majdnem lefeküdtünk - motyogtam, mire felnevetett.

- Öcsém, mekkora önkontroll kell ahhoz, hogy előjáték után még abba tudjátok hagyni - nevetett tovább, mire kicsit szégyenkezve mosolyodtam el. - jó na, igazából ha úgy nézzük, meg tudom érteni, csak bánt ez az egész, hogy majdnem... Meg rossz belegondolni, hogy ha pár nappal vagy héttel később írok, akkor lett volna legközelebb és már nem bírtatok volna megállni.

- De rámírtál és nem volt legközelebb, csak veled - néztem fel rá kicsit pimaszul, mire felvonta a szemöldökét és újra magához vont.

- Ha így fogsz rám nézni, ma is lesz legközelebb - súgta, majd hirtelen elvált tőlem és sietve indult el. Csodálkozva néztem utána, mire nevetve fordult meg. - nem jössz?

- Jézusom, hova? - kérdeztem én is nevetve, Shawn pedig mosolyogva forgatta meg a szemét.

- Elhozzuk Heidit tőletek - mutatta fel a papírt amin a határozat volt, mire boldogan elvigyorodtam és akár egy kislány, úgy kezdtem nevetni és mellé szökdelve ragadtam meg a kezét, amit nem sokkal később magam mellett lóbálva folytattam az örömteli ugrálást. - ejj Bébi, te sose fogsz felnőni, igaz?

- Majd ha te felnősz, akkor én is. Addig maradjunk talán csak szerelmes gyerekek.

- A dalaimból idézel...nehéz nálad jobb és nyalizósabb barátnőt találni - nevetett fel, majd megcsókolt.

* * *

Me: Úton hozzád, kérlek ne szólj majd be neki semmire. Ezt vele is megbeszéltem, nem szeretnék veszekedést

Tintin❤️🐒: Nagyon jó, még vissza is hozod...

Tintin❤️🐒: Jó, majd kontrollálom magam

Tintin❤️🐒: Abban úgyis jó vagyok, tudod;)

Me: Hagyjuk ezt de tényleg Martin, kérlek! Felejtsük el

Tintin❤️🐒: Már hogy felejtsem el, hogy a szerelmem alattam fekve sóhajtozik az érintéseim miatt és néha halkan felnyög ha épp olyan helyre érek... Felejthetetlen, Kim, a tökéletes tested és az a biztató mosolyod egyszerűen beleégett az agyamba és ennek annyira örülök!

Me: KÉRLEK!!!!

Tintin❤️🐒: Majd még beszélünk róla

Me: Mindjárt ott vagyunk. Már csak pár ház

Tintin❤️🐒: Heidi?

Me: Apukájánál, szóval nálunk❤️

Tintin❤️🐒: Ennek örülök😄❤️

- Shawn - súgtam a sötét utcát járva. Heidi szokásához hűen mélyen aludt, így Shawnnal egészen addig csendben baktattunk egymás mellett. Heidi a babahordozóban feküdt, Shawn pedig aggódva nézett le percenként a nála pihenő kislányra.

- Mondd - szólalt meg halkan, közben mosolyogva rámnézett. Látszott rajta, hogy büszke magára amiért visszaszerezte Heidit és az öröm is sugárzott belőle.

- Boldog vagy? - kérdeztem, mire zavartan és talán kissé értetlenül nevetett fel.

- Igen, miért?

- Csak mert én is.

_______

Túróstészta💁‍♀️

2018. 07. 04.
Szerda

//2018. 11. 03.
Szombat