AKA • 16+

49. - HATALMASAT TÉVEDTÉL

- Miről? - kérdezte aggódva. Sóhajtva néztem fel rá, majd ismét le a földre. - Kim..?

- Shawn rohadt nagy baj van! Nem tudom hogy fogom megoldani, hogy fogom elmondani anyáéknak vagy éppen neked. Nem tudom mi lesz ezután, félek, Shawn! Nagyon nagyon félek - mondtam, majd sírva fakadtam. Ezután bátran kijelenthettem, hogy Shawn Mendesnek köszönhetően az életem fenekestül felfordult és totál elcseszett lett. Sosem sírtam annyit összesen, mint mióta Shawnnal először találkoztunk, soha nem tudott valaki olyan érzelmeket kiváltani belőlem, amiktől könny formájában akartam megválni. Shawnnak ez is sikerült...sikerült, pont olyan könnyedén, mint ahogy teherbe ejtett. - rettegek egyrészt anyáék reakciójától, másrészt a tiédtől. De főleg a tiédtől, Shawn...

- Bármi lesz is, esküszöm melletted állok majd, nem foglak cserben hagyni!

* * *

- Biztos nem aludhat nálunk? - kérdeztem, miközben Shawn kezét markolászva néztem apára. - kérlek!!

- Egy feltétellel - emelte fel a mutatóujját - ha tíz után békénhagyjátok egymást. Shawn a kanapén, Kim az ágyában. Értve?

- Úristen, igen, köszönöm - öleltem meg apát, aki mosolyogva simított végig a hátamon. - bőröndöd úgyis van, lesz cuccod - mondtam Shawnt nézve, aki bólintott és az emelet felé biccentett. - felmegyünk a szobámba - hadartam, majd Shawnnal együtt gyorsan elindultam.

- Végre jobb a kedved - mondta mosolyogva, mire én is elmosolyodtam és felrohantam a lépcsőn. Shawn vette a jelet és nevetve futott utánam, én pedig ezt látva kacagva rohantam át a folyosón, majd be a szobámba, aminek az ajtaját egy pillanat alatt bezártam. - Kimie - nevetett fel. - engedj be szépen!

- Csak akkor, Shawnie, ha megteszel nekem egy szivességet - mondtam vigyorogva.

- Neked bármit, Bébi - mondta mosolyogva, majd halkan kopogni kezdett az ajtón.

- Tusolj velem - súgtam, habár tudtam, hogy hallja. Pár pillanatra csend lett, a kopogás is abbamaradt, majd egy halk morgásra lettem figyelmes az ajtó túloldaláról.

- Óh, istenem, én meg sem érdemellek - mondta mély hangon, majd folytatta a kopogást. - nyisd ki!

- Először vedd le a pólód. - mondtam halkan, mire neszezést hallottam Shawn felől, majd egy elégedett "Kész!"-t - most a nadrágodat is.

- Nagyon ajánlom, hogy te is velem csináld ezt az egészet és mire az ajtó kinyílik, te is csak melltartóban és bugyiban legyél - súgta, mire mosolyogva haraptam be az ajkam és a kulcsra helyeztem a kezem. - szóval hajrá Berly, vetkőzz!

- Nem, ezt a feladatot te kapod - mondtam, majd kinyitottam az ajtót. Shawn egy szál alsóban vigyorgott felém, mire nagyot nyelve néztem rajta végig, majd elvéve a kezéből a ruháját az ágyra dobtam. - vedd le - mondtam erőszakosan és a pólómra mutattam. Shawn szó nélkül engedelmeskedett és megszabadított a vékony, világoslila anyagtól. - most ezt is - böktem a nadrágomra, ami szintén gyorsan lekerült rólam.

- Kim, én neked fogok esni ha így haladunk, nem jutunk majd el a fürdőig - mormolta a fülembe, közben kikapcsolta a melltartómat. Pár napos borostája kellemesen dörzsölte csupasz vállamat, nagy és meleg tenyere édesen simogatta oldalamat. Ajka mennyeien kényeztette nyakamat, csípőjével pedig egyre inkább a fürdőszoba irányába tolt.

- D-de én csak tusolni akarok - motyogtam, mire elvált tőlem. - ne haragudj!

- Nem haragszom, csak meglepett és keményen pofonvágott - mondta halkan, majd sóhajtva lépett hátra. - rohadtul félek, mert tudom, hogy van valami.

- Én még jobban félek, mert tudom mi az a valami.

- Igazán elmondhatnád - motyogta sértődötten.

- Nem! Ne is kérd, majd a vizsgálaton megtudod.

- Csak annyit mondj, hogy nem vagy beteg! Kérlek, ugye nem ilyesmi?

- Nem vagyok beteg - motyogtam, közben elindultam a fürdőszoba felé.

Nem sokkal később már a kabinban állva bújtam hozzá, vizes teste pedig védelmezően temetett magába. A forrónak érzett melegvíz a bőrünket kényeztetve folyt végig testünkön, amitől olyan igazi borzongás futott végig rajtam. Shawn kezei derekamat szorongatták, ajkai a nyakam és ajkam közti részt cirógatták. Sóhajtozva hajlítottam be mindaddig mellkasán pihenő ujjaimat, majd szemébe nézve haraptam be ajkam. Igen, ez olyan pillanat volt. Olyan, ami keveseknek adatik meg, ami úgy igazán megdobogtatja az emberek szívét, ami valóban mély kapcsolatot jelez. Olyan, amit egyszerűen csak egy személlyel akartam átélni, de vele újra és újra, örökkön örökké.

* * *

- Baj, hogy rohadtul félek? - kérdezte, miközben hirtelen lefékezett a kereszteződés előtt. Éppen meg tudott állni, majdnem átment a piroson, ami szintén csak az idegességét szemléltette.

- Nem. De az igen, hogy okod van rá és ez csak rosszabb lesz - sóhajtottam, majd az ablakon kinézve megtámasztottam az állam öklömön. Az ajtón könyökölve figyeltem a mellettünk elsétáló embereket, mire megéreztem egy nagy és meleg tenyeret a combomon. - i-indulj el - szóltam rá, mire a mögöttünk állók dudálni kezdtek. Biztosan nem abban a pillanatban váltott a lámpa zöldre, hanem hosszú másodpercekkel azelőtt.

Shawn befordult az utcába, ahol a kórház is volt. Sóhajtva hunytam le a szemem, majd idegesen hajtottam hátra a fejem. Az autó nem sokkal később éles kanyart vett, majd pillanatokon belül lefékezett. Habár tudtam, hogy megérkeztünk, nem hogy megmozdultam volna, de még a szememet sem mertem kinyitni.

- Megyünk? - kérdezte Shawn, mire lassan bólintottam és félve kiszálltam. - hanyadik emelet? - kérdezett ismét, közben felrakta a kapcniját és orrára csúsztatta napszemüvegét.

- Majd meglátod - mondtam halkan, mire sóhajtva fogta meg a kezem. Ujjainkat összekulcsolva folytattuk az utunkat a fehér épület felé, majd a nagy üvegajtóhoz érve idegesen szorítottam rá Shawn kezére. - é-én...annyira félek!

- Nyugodj meg, tudod, hogy mindig melletted leszek. Nem hiszem, hogy tudnál olyat mondani, ami miatt elhagynálak - mondta mosolyogva, mire talán akkor először nekem is felfelé görbült a szám. Szabad kezem akaratlanul is hasam aljára tévedt, mire Shawn felnevetve lépett be a liftbe. - mivan Bébi, terhesek vagyunk? - kérdezte nevetve, mire hirtelen kivert a víz és megszédültem. Nagyot nyelve sütöttem le, majd csuktam be a szemem. - B-Bébi...u-ugye nem??? - kérdezte zavartan, mire legördült egy forró könnycsepp a kihűlt arcomon. Shawn hátrálni kezdett, hátrálni egyenesen kifelé a liftből. - Nekem ez kurvára nem fog menni! É-én erre még nem állok készen! Ti-tizenhat éves vagy...bassza meg, kicseszettül sajnálom - mondta, mire a lift ajtaja bezárult, pont mint a köztünk kialakult mélynek hitt hamis kapcsolat.

Miután a lift elindult és nem sokkal később megállt a másodikon már hiába rohantam le a lépcsőn, hiába mentem az épület elé.

Lelépett és attól a pillanattól kezdve soha többé nem láttam.

Elmenekült és cserbenhagyott.

Nem hiszem, hogy tudnál olyat mondani, ami miatt elhagynálak.

Nahát...úgy látszik, hatalmasat tévedtél.

t h e e n d .

________

2018. 06. 15.
Péntek

// 2018. 10. 29.
Hétfő