AKA • 16+

56. - ESŐ UTÁNI SZIVÁRVÁNYT KÖVETŐ VIHAR

- Mennyi ideig lesztek itt? - kérdezte, miközben bezárta az ajtót. Heidi némán figyelt minket a babahordozóból, közben ujjait rágcsálva vigyorodott el Shawn látványától. - Vihetem én? - kérdezett újra, mire bólintva felé nyújtottam Heidit, Ő pedig boldogan vette el tőlem.

- Csak négy napra pakoltam, vész esetén még van cuccunk az ötödikre. Szeretnék magamtól hazamenni, ha apáék hívnak, akkor már nem jöhetek többet vissza. Ha magamtól visszamegyek, akkor viszont nem lesz nekik gyanús és jöhetünk máskor is.

- Imádom, hogy ilyen okos vagy - mondta mosolyogva, majd másik kezébe téve a babahordozót ujjaival végigsimított kézfejemen. - mennyi az esélye annak - kezdte, közben összekulcsolta az ujjainkat. - hogy egyszer olyan lesz minden mint régen?

- Semennyi - mondtam, mire meglepetten kapta rám a tekintetét. - azóta született egy kisbabánk, vele már nem lehet olyan minden, mint régen. Más lehetne változatlan, csak apáék sem kedvelnek már...

- Ők képesek lesznek szerinted valaha is megbocsátani? - kérdezte halkan, mire megszorítottam a kezét.

- Muszáj lesz nekik - hajtottam egy pillanatra vállára a fejem, majd egy puszit nyomtam az arcára, Ő pedig elmosolyodva nézett le rám.

Az út további része meglepően csendesen telt, Shawn és én élveztük egymás társaságát, Heidi pedig időközben egyenletes szuszogásával jelezte, hogy elaludt. Kéz a kézben sétáltunk egy parkban, a cél pedig az a torontói erdő volt, ami Shawn tetoválásán is látható.

- Figyelj, ez nekem nem megy, nem bírom tovább - sóhajtott fel Shawn, mire megilletődve kaptam rá a tekintetem. - eljöttél, miután ott hagytalak és mosolyogva fogod a kezem. Tudom, hogy mondham már, de ez így túl könnyű és túl szép, hogy igaz legyen. Tudom, eső után szivárvány, de...de utána jön a vihar és romba dönt mindent. Félek, hogy megint el fogom rontani valahol, rohadtul félek, hogy elveszítelek titeket...rettegek már attól is, hogy belegondolok, hogy magamat ismerve el foglak magamtól taszítani és te pedig szépen lassan kiszeretsz majd belőlem.

- Nyugodj meg, jó!? Lett volna időm kiszeretni belőled, de a majdnem egy év is nagyon kevés volt erre. Mert ahhoz nekem a világ végezetéig élnem kéne, hogy az irántad érzett szerelmem egy kicsit is csökkenjen - mondtam, mire felsóhajtva hajtotta le a fejét.

- Amúgy mi most nem vagyunk együtt, igaz? - kérdezte, mire felnevettem és a hasamat fogva álltam meg, így mivel egymás kezét fogtuk, Shawn is megállt. - M-mi az?

- Mi ez a kérdés? - kérdeztem nevetve, mire zavartan vállat vont. - Őrült vagy - nevettem tovább

- Az lehet, de még mindig nem válaszoltál.

- Nem vagyunk együtt, mert még nem kérdezted meg - mondtam pimaszul, majd újra elindultam. Az erdő már javában látható volt, valójában már szinte benne sétáltunk. A kicsit sötétebb hely láttán Heidire nézve futott át a gondolat az agyamon, hogy vajon nem lesz-e neki rossz odabent. - bocsi - motyogtam, miközben elővettem a zsebemből a rezgő telefonomat. - Martin az - mondham, majd felvettem. - szia.

- Kim, nagy baj van - hadarta, mire ijedten nyeltem egy nagyot. - most van rajtad egy lila póló és egy fehér short, igaz?

- M-hm...a rohadt életbe, honnan tudtad? - kérdeztem idegesen, Shawn pedig ijedten nézett rám.

- Vannak képek, Kim...Shawnon hiába van napszemüveg, mindenki felismeri. Shawn Mendesnek gyereke van? Shawn Mendes összejött a volt barátnőjével? Shawn és Kimberly a közös gyerekükkel sétálnak? - idézgette feltehetően a sok cikk címét. - Baromira szoríts, hogy Andrew vagy Nica ne lássa meg a képeket!