AKA • 16+

5. - BARÁTNŐ?

Shawn két bögre kakaóval a kezében ült le mellém. Mikor kiment - ezzel egyedül hagyva engem - lehetőségem adódott végre alaposan szemügyre venni a Mendes-szobát. Akárcsak egy megszállott tinilánynál, nála is tele volt ragasztva képekkel a fal, annyi különbséggel, hogy míg mások a kedvencükkel tapétáznak ki, akiért rajonganak, Ő a saját rajongóinak a műveivel díszítette a szobáját. Szebbnél szebb rajzok, aranyosabbnál aranyosabb levelek. De persze hozzá illően a rengeteg gitár sem maradhatott el: legalább tíz lógott a falon, öt a falnak támasztva és egy a babzsákfotelben. A falra szerelt hosszú polcra helyezett képek csak otthonosabbá tették a helyet, Shawn az összes képen megvillantotta azt a tipikus, úgynevezett bepisiltetős mosolyát. Hol egy sráccal volt, hol kettő lánnyal. Akadt köztük különleges is, mint például ahol Dove Cameronnal és Sofia Carsonnal van. Az meglehetősen a Believe videóklipjének forgatásakor készült. Ott volt az a kép is, ami hónapokon át a háttérképemként szolgált. Niall Horan és Shawn Mendes. A legjobb párosítás.

- Na, kinézelődted magad? - kérdezte halkan nevetve, közben felém nyújtotta az egyik bögrét. Mosolyogva vettem el tőle és válasz nélkül beleittam az italba, amitől rögtön fintorgó grimasz szökött az arcomra. Basszus! - Baj van?

- Az oké, hogy tudod, hogy szeretem a kakaót. De csak hidegen és kevés kakaóporral. Csak és kizárólag akkor tudok meleg kakaót inni, ha hideg van. De most, Shawn, épphogy nem sülök meg. A kevés kakaópor pedig a betegségem miatt van.

- Be-betegség? - kérdezte ijedten. Sóhajtva letettem a bögrét az íróasztalára, aminek neki is dőltem. Kezdődik a mesélés Kim, készülhetsz. - Milyen betegség?

- Tizenkét éves korom óta cukorbeteg vagyok.

- Bubukám - mondta halkan és elém sétált, mire elnevettem magam.

- Bubukám? Komolyan, Shawn, jobb becenév nem jutott volna eszedbe? - kérdeztem nevetve. Mikor már kezdtem örülni, mert a kezét derekam felé nyújtotta, ami a pillanat hevében úgy tűnt, hogy meg fog ölelni, elvette mögülem a bögrét és egy amolyan "intézkedek" stílusban kiment a szobából. Csalódottan sóhajtottam és utánamentem.

* * *

- Ez jó volt - mondta ásítva Shawn, mikor kilépünk a moziból. A karamellás popcorn maradékát ettem, míg apa és Shawn előttem sétálva beszélgettek. Habár csak az utolsó pár darabot mertem megcélozni, nehogy baj legyen, mégis megfordult a fejemben: Hogy lehet valami ennyire finom? - és akkor holnap után lesz koncertem, igaz?

- Igaz - bólintott apa. - de ezt már ezerszer elmondtam, Shawn!

- De Shawn nem figyel soha senkire - mondtam álmosan, közben vállat rántottam annak ellenére, hogy akkor még egyikük sem látta. Mindketten hártranéztek rám, bár arcuk különböző érzelmeket tükröztek. Míg apa jót szórakozott a rögtönzött provokációmon, addig Shawn csak gúnyosan összeszűkítette szemeit. - akinek nem inge, ne vegye magára - mondtam halkan. - Shawn, te jól öltözz fel!

- Milyen kis szemét vagy vele - nevetett fel apa elcsodálkozva.

- Hagyd csak Andrew, megszoktam - motyogta megjátszott ártatlansággal Shawn, mire megforgattam a szemem.

- Jaj, bele ne halj már - morogtam az orrom alatt. A sötét parkolóban sétálva az autót kerestük és bár az utazáson kívül semmi fárasztó nem történt aznap, mégis majdnem elaludtam séta közben. - Shawn, felveszel a hátadra? Nagyon álmos vagyok.

- Persze...hogy nem - mondta nevetve, majd néhány másodperc múlva megállt előttem és kicsit lejjebb hajolt. Meglepett az engedékenysége, de ráfogtam arra, hogy meglehetősen álmos volt és kedve sem volt piszkálódni, hiszen mindenki tudta, hogy bármi történik is, én nyerek. A szavak embere voltam, legyőzhetetlen szájkaratés.

Ahogy felugrottam a hátára, elszállt az a maradék erőm is, így Shawnra hagyatkozva engedtem el magam. Fejemet vállára fektettem, két kezem pedig lazán nyaka köré fontam. Bár Shawn rendíthetetlenül magához szorította a lábam, hogy le ne essek, úgy is közel voltam ahhoz, hogy a betonon végzem.

- Le fogok esni - súgtam, mikor már majdnem aludtam. Shawn ugrott egyet, én pedig újra biztonságban éreztem magam. - köszönöm - az pedig már csak rásegített a majdnem alvásomra, hogy Shawn egyenletes léptei felértek valami ringatással, ami igazán elálmosított, így kétség sem fér hozzá, hogy Shawn izmos válla immáron nem volt számomra más, mint párnának szolgáló fejtámasz.

- Örülnék neki, ha nem lennétek ilyen közel egymáshoz - mondta apa, mire gondolatban megforgattam a szemem. Már arra se volt erőm, hogy tényleg​ megtegyem, vagy visszaszóljak. Pedig amúgy szívesen megtettem volna... - Shawn, Kim épp hogy nem öt évvel fiatalabb nálad.

- Andrew, nekem van barátnőm, nem gyanús? - kérdezte idegesen Shawn, mire az fáradtságom elszállt, letapadt szemeim pedig óriásira nyíltak. Van barátnője?

Persze, mit is vártam? Még hogy a megtestesült tökéletesség szingli legyen...

_______

Tudom, a rész semmiről nem szól, unalmas és lenne mit javítani rajta, de nem megy... Valami nem okés velem...

2018. 02. 18.
Vasárnap

// 2018. 08. 07.
Kedd