AKA • 16+

15. - SZERETEM ŐT!

- Ez... Tök aranyos. De nem szökhetek el, Shawn. Sajnos nem tehetem. Pedig hidd el, minden vágyam elmenekülni legalább egy kis időre a szüleim elől mert bár apa nagyon jófej, gyerekes és rohadtul bírom, Ő is szigorú ezen a téren. Mert míg elengedne éjszaka pár lánnyal bulizni, nem szívesen enged el egy fiúval nappal sétálni. Az itt alvás szóba se jöhetett volna... Szóval nagyon sajnálom, de nem szökhetek el.

Pedig olyan jó lenne...

- Tudom, nem is fogsz elszökni. Én rabollak el.

Ez most tényleg ekkora barom, vagy valami besúgója van?

- Shawn!

- Kim! Nem bírnám elviselni, ha csak így a semmiből eltűnnél mellőlem és anyud miattam kínozna. Mert én rábeszéltelek arra, hogy aludj nálam. Andrew ígyis-úgyis megharagudott rám és mostanában te se kapsz bónusz gömböt fagyizáskor, anyukád pedig tuti totál ki van akadva. De választhatsz, hogy a helyzet változatlan és már akár ma rossz lesz neked mert haza kell menned, vagy még pár napig vagy hétig nálam bujkálsz és addig elfelejtesz minden rosszat, lazulsz és egymásra koncentrálunk. A választás a tiéd, Kim, én innentől kezdve nem befolyásollak...

- Köszönöm hogy ennyire törődsz velem, de kérlek vigyél vissza apához, hogy össze tudjam pakolni a cuccom.

Shawn gúnyosan nevetve megrázta a fejét, majd csalódottan végigmért és kiment a szobából. Gyorsan magamra kaptam az azelőtt kézbevett ruhákat, majd csupán öt perc alatt elintéztem a fürdőszobai teendőket és keresni kezdtem Shawn. Bár míg a fiú sehol se volt, egy cetli fogadott a nappaliba érve.

Kedves Kicsi Kimie!
Egy "picit" felcsesztél az előbb, el kellett mennem. Ahogy elolvasod ezt a levelet, csupán negyed órát várj, kérlek. Ha addig nem mész sehova, haza foglak vinni. Szolgáld ki magad, a kakaó a konyhaszekrényre van készítve, mellette a fahéjas gabonapehely. Tej a hűtőben.
Xx Shawn

* Shawn szemszöge *

Életfogytiglant kaptam volna, ha egy rendőr szemtanúja lett volna annak, amilyen sebességgel mentem. Soha nem hajtottam olyan gyorsan, valójában nem mertem megütni azt a sebességet. De akkor a düh irányított és neki bizony semmi se szabhatott határt.

A barátságos ház előtt megállva idegesen szálltam ki az autóból, majd futva mentem az ajtó elé, ami mint kiderült, zárva volt. Idegesítő pszichopata módjára kezdtem verni a csengőt és az ajtót egyaránt, így elérve egy gyors ajtónyitást.

- Te mi a szent szart csinálsz? - kérdezte idegesen Andrew, én azonban csak arrébb toltam a nálam alacsonyabb férfit és míg Ő becsapta az ajtót, én a lényegre is tértem

- Szeretem Őt!

- Kit? Mi? Te megvesztél? Talán túl sokat ittál vagy szívtál? Shawn, Kim a lányom és majdnem öt évvel fiatalabb nálad. Épp hogy tizenhat lett, még szinte csak tizenöt éves, te meg mindjárt húsz leszel. Ő még csak most ment gimnáziumba, te meg már egy felnőtt férfi vagy. Ő az én kislányom, te meg a munkatársam vagy. Mondhatni a főnököd vagyok és....

- De ez nem áll az érzelmek útjába, Andrew! Most, hogy tényleg itt van és élőben beszélek vele, annyira másnak tűnik. A beszólásai ugyanolyan viccesek és durvák, a stílusa ugyanolyan laza és menő. De a hangja és a mosolya nem olyan, mint a torz FaceTime vagy a sok emoji. Képernyőn át nem látni azt a boldog ragyogást a szemében, telefonon keresztül nem érezni azt a mézédes illatát, amit valami természetfeletti dolognak köszönhetően áraszt a bőre. Mert nem lehet valaki ennyire...jó.

- Jó?

- Tökéletes! Igen Andrew, Kim tökéletes.

- Mire?

- Mindenre.

- Mondd meg neki, hogy üzened az anyjának, hogy köszönöd szépen. Pár óra múlva át tudja neki adni, mikor már nála lesz. Mert tudod, Kim az anyja miatt ilyen.

- Te most vagy nem tudod amit én, vagy komolyan mondom, elment az eszed. Vissza akarod küldeni ahhoz a nőhöz, aki miatt cukorbeteg lett, aki korlátozza mindenben és aki erőszakkal teszi olyanná, amilyenné csak akarja? Kim nem említette még, hogy ő nem akar olyan lenni, mint amilyenné az anyja teszi?

- Azt mondtad, tökéletes. Tudod mit jelent ez a szó? Hogy számodra semmiből se lehet már ennél jobb. Ha Kim megváltozna és olyan lenne amilyen Ő akar lenni, már nem lehetne neked tökéletes, hiszen már nem ilyen lenne. Ahhoz a nőhöz küldöm ma vissza, aki tökéletessé tette Őt számodra. Érted már?

- Szeretem a lányodat. Tudod mit jelent ez? Ha szeretsz valakit, általában áldozatokat hozol azért, hogy neki jó legyen. Kim nem szeretne olyan lenni, amilyenné az anyja akarja tenni és bár akkor talán már nem lesz ugyanilyen, de boldog lesz és jó lesz neki. Érted már?

* Kim szemszöge *

- Van egy utolsó esélyed, de most haza kell, hogy vigyelek Andrewhoz. - nyitott hirtelen ajtót Shawn, majd nagy lendülettel viharzott be a konyhába és egy vízzel teli palackért nyúlt, aminek elkezdte letekerni a kupakját - Pár napig nem jöhetsz el hozzám és csak úgy lóghatunk együtt körülbelül egy hétig, hogy Andrew is a közelben van. - mondta, majd beleivott a folyadékba - De nem kell visszamenned anyukádhoz.

- Te jó ég, most viccelsz? - kérdeztem döbbenten de izgatottan is egyaránt, így egy boldog sikoly hagyta el a számat és Shawn nyakába ugrottam

- Vigyá.... - kiáltott ijedten, bár már késő volt. Mindketten tiszta vizesek lettünk, hiszen a kezében lévő palack tartalma egyenesen ránk borult - Szerencsétlen. - nevetett fel, majd a nyakán csordogáló vizet tenyerébe törölte és lefröcskölt vele. Egy laza mozdulattal kivettem a kezéből a műanyag palackot és azt a kevés vizet ami az aljába maradt is ráborítottam - Kimberly Gertler!

- Shawn Peter Raul Mendes! - öltöttem ki rá a nyelvem mire perverzen elmosolyodott

- Ne nyújtogasd mert leharapom. - mondta nevetve, mire én persze már csak azért is sokkal látványosabban dugtam ki a nyelvem ajkaim közül - Hát jó...

Ahogy a két szó elhagyta a száját, gonoszan mosolyogva fogta le a kezem és miután a konyhaszekrénynek tolt, rájöttem, nincs menekvés. Mélyen szemembe nézett, de ekkor már nem mosolygott. A reakciómat várva figyelte, ahogy ajkamba harapok, majd elmosolyodok. És neki tényleg csak ennyi kellett ahhoz, hogy annyira közel hajoljon hozzám, hogy megszüntesse a köztünk tátongó hatalmasnak tűnő távolságot, ami alig volt több csupán öt centinél. De a táv egyre kisebb lett, majd egyszerűen megsemmisült. Mintha soha nem is lett volna köztünk semmi.

- Ha neked tényleg csak ennyi kell hozzá... - súgtam két apró csók között - ...akkor nagyon sűrűn fogom nyújtogatni a nyelvem.

_______

Wááá itt a következő rész!🙊 Azt hiszem egészen belejöttem így a napi részekbe😅 Remélem tetszett, véleményeket mint mindig, most is szívesen olvasok😊💞

2018. 04. 18.
Szerda

// 2018. 08. 24.
Péntek