AKA • 16+

55. - HA MINDEN A RÉGI LENNE

A derekamat ölelő meleg karok védelmezően fonódtak körém, én pedig elmosolyodtam az ismerős érzésen, ami annyira hiányzott már. Habár nem tudtam, hogy ez az egyik dolog, ami üressé tett belül, akkor mégis éreztem, hogy a kedves gesztus megtöltött boldogsággal, a bennem tátongó ür pedig valahogyan összement. A puha kézen végigsimítva fordultam az engem ölelő fiú felé, aki szélesen mosolyogva nézett rám.

- Vadalma - nevettem fel halkan vigyorát bámulva, közben megpróbáltam még közelebb bújni hozzá. - jó reggelt.

- Neked is - súgta, majd óvatosan végigsimított az arcomon. Elnyílt ajkai újra felfelé görbültek, belőlem pedig már csak a latvány is kihozta a szerelmes mosolyt. - Heidi hogy került vissza a kiságyba?

- Mikor felébredt éjjel, megetettem és oda tettem vissza. Féltem, hogy valamelyikünk véletlenül is megüti álmában vagy valami - motyogtam, mire felvonta a szemöldökét. - jó, meg hozzád akartam bújni, örülsz? - kérdeztem nevetve, mire önelégülten elmosolyodva húzott még annál is közelebb magához.

- Örülök, de nem eléggé - mondta elgondolkozva, mire meglepetten néztem rá. - tudod...elég szép látványt hagytam ki éjjel, nem láttam, ahogy eteted. Mert gondolom nem cumisüvegből adtál neki tejet - mosolyodott el perverzen, én azonban csak elképedve néztem fel rá, más reakcióra nem futotta. - b-bocsi...sok volt?

- Nem, csak meglepődtem - nevettem fel én is, mire megnyugodva fújta ki a levegőt. - majd reggel láthatod - motyogtam kicsit zavartan. - bár elég szégyenlős vagyok.

- Öm...Bébi, tőlem van a gyerek - nevetett fel Shawn.

- Megint félreírtad? - kérdeztem nevetve, célozva az elhangzott becenévre. - az lehet hogy tőled van, én apától meg anyától vagyok, mégsem vagyok képes mellettük etetni. Hozzád meg most már sajnos nem túl sokminden köt...

- E-ezt hogy érted..?

- Shawn...van tőled egy kisbabám és nagyon szeretlek, de elhagytál. Gondolom nem véletlenül...szeretnék veled őszinte lenni, anya és apa tiszta szívükből gyűlölnek, folyton bántanak és mindig azt hajtogatják, hogy felejtselek el. Te nem vagy képes visszajönni és...

- Állj - vágott a szavamba. - ki mondta, hogy nem mennék vissza, ha úgy alakulna? A régi házam még megvan, szüleiddel meg nem muszáj találkoznom amíg meg nem békélnek. Tudom, hogy elég hihetetlen ez a nagy változás, de borzasztóan megbántam mindent és csak azt szeretném, ha minden a régi lenne. Azt szeretném, ha megjavulna a kapcsolatunk, azt szeretném, ha elfelejtenénk az elmúlt egy évet és azt szeretném, ha újra az enyém lennél.

- De - sóhajtva másztam hátrébb és messzebb mentem tőle. - de én...

- Tudom, hogy te már beletörődtél, de ez így nem jó, meg kéne hogy büntess valamivel, ez így túlságosan egyszerű. Túlságosan kedves vagy, túlságosan jó a szíved...

- Mert túlságosan is szeretlek...

- De Bébi, ez nem lehet ilyen egyszerű! Ezzel egyrecsak azt érezteted velem, hogy nem érdemellek meg és ez nagyon rossz! Már szinte fáj a kedvességed - nyűglődött idegesen, mire elmosolyodva bújtam vissza hozzá.

- Tessék, ez a büntetésed. Túl jó leszek hozzád - motyogtam, majd minden előjel nélkül alhasára ültem, két kezemmel pedig mellkasára támaszkodtam.

- Ennél jobbat ki sem találhattál volna - nevetett fel lehunyt szemekkel, majd két combomnál fogva hátrébb tolt, így már egy egészen más helyen ültem. - itt jobban tetszel - mosolyodott el perverzen.

- Még mindig borzasztó vagy - súgtam mosolyogva, majd lehajolva hozzá egy apró csókot leheltem telt ajkaira.

- Te meg még mindig észvesztően dögös. Istenem Kim, megőrítesz - súgta Ő is, közben óvatosan az ágyra rakott és felém térdelve hagyott édes puszikat a nyakamon, majd felfelé haladva ajkamon időzött, miközben oldalamat simogatta. - baj lenne, ha - kezdte a kérdést, de a kiságy felőli mocorgás miatt csendben maradt. - lényegtelen - mosolyosott el, majd lemászva rólam Heidi felé indult. - jó reggelt, kisbabám - köszönt Heidinek, aki halk motyogással üdvözölte az apukáját. - remélem éhes vagy - nevetett fel rám nézve, miközben kivette a kislányát a kiságyból.

- Idióta - nevettem fel én is, közben felülve vártam, hogy Shawn mellém érve a kezembe adja Heidit. - cukik vagytok együtt - mondtam mosolyogva. Shawn Heidi arcát puszilgatva lépkedett felém, a kislány pedig nevetve próbálta eltolni magától az apukája fejét.

- Mivan babám, csikis vagy? - nevetett Shawn, közben hajthatatlanul Heidi nyakát és arcát puszilgatta és ajkával harapdálta. - Olyan édes - sóhajtott mosolyogva, közben mellém ült. - öcsém, hogy tudtunk mi ilyet összedobni? - kérdezte, mire hangosan felnevetve dőltem hátra az ágyon, a következő pillanatban azonban óriásit dobbant a szívem. - a következő is ilyen aranyos lesz, ugye? - sóhajtva ültem fel, Shawn pedig észrevette, hogy valami megint nem oké. - Bocsánat - motyogta, közben felém nyújtotta Heidit.

- Hagyjuk - mondtam halkan, közben az ölembe fektettem a kisbabát. - kimennél?

- Igen, persze - mondta szomorkásan, közben felpattant mellőlem és kiindult a szobából. A pólómból kibújva figyeltem, ahogy lenyomja a kilincset, majd hirtelen megfordul.

- Az istenért, Shawn, mit nem értesz azon, hogy szégyenlős vagyok!? - mordultam fel, közben térdeimet felhúzva takartam magam.

- Csak...sajnálom. Néha úgy el tudom szúrni a dolgokat, nem is gondolkozok. Az előbb is átléptem egy határt és most is azt csinálom, később meg fogom bánni, tudom, de most ezt érzem jónak - magyarázta, miközben felém sétált. - szeretném visszatekerni az időt oda, amikor megfordult a fejemben, hogy kéne tenni valamit, de végül nem csináltam semmit annak érdekében, hogy ne ejtselek teherbe. Mert eszembe jutott, de úgy voltam vele, hogy úgyse fog megtörténni. És most itt ülsz az ágyamon félmeztelenül a kisbabánkkal a kezedben és idegesen figyelsz rám, mert megint nem fogadok szót és erőszakos vagyok. Szeretnék minél hamarabb megszabadulni ettől a rossz tulajdonságtól és megjavulni, de mindenezek előtt nem akarok távol lenni tőletek, mindig veletek akarok lenni. A kislányommal, aki a világ legédesebb teremtménye és azzal a lánnyal, akivel sokszor elszúrtam már, de még mindig képes megbocsátani. Ezt nagyon szeretem benned, túl nagy a szíves és erősek az érzelmeid. Nálad ezen a téren nincs talán, te vagy utálsz, vagy imádsz.

- Most éppen utállak - motyogtam, majd elmosolyodva törődtem bele, hogy Shawn nem fog kimenni.

- Most már muszáj megjegyeznem, hogy egy év alatt nagyobbak lettek a melleid - mondta, majd egyszerre nevettünk fel.

- Shawn, terhes voltam, kisbabám van, ez ezzel jár. Mit gondolsz, hol van Heidi reggelije? - kérdeztem nevetve, mire elmosolyodva nézett Heidire, majd rám. - mondd csak - mondtam, hisz látszott rajta, hogy valamit nagyon mondani szeretne, csak nem meri.

- Hát...csak eszembe jutott, hogy ha ez ezen múlik, akkor...izé...csinálhatnánk még pár Heidit, hogy fenntartsuk ezt az állapotot - motyogta mosolyogva, mire nevetve igazítottam meg Heidit, aki neki is látott az evésnek. - az érzés, amikor egy kisbaba is szerencsésebb nálad - sóhajtott fel nevetve.

_______

Íme a mai második rész, telis tele #SHIM-mel😍😍

Aki esetleg nem követ instán(...az megtehetné lol)

...annak itt mondom, hogy holnap lesz még reggel egy rész, aztán pár napra eltűnök🙈

És úgy néz ki, hogy ha belefér, ma publikálok egy új könyvet. A stílus és a hossz hasonló lesz mint a The WWYITM girl-nél (:

2018. 06. 27.
Szerda

//2018. 11. 01.
Csütörtök