AKA • 16+

36. - VISZLÁT

- Tudod - szólalt meg anya a kanapén ülve, mikor beléptem a házba. - megfogadtam magamnak és apádnak, hogy megváltozok. Hogy nem kötök bele mindenbe és békénhagylak. Nem állt szándékomban nagyon beleszólni az életedbe, tizenhat éves vagy, úgy gondoltam, meg bírsz oldani dolgokat egyedül. Nem először szöktél el, de ez most mellékes. Negyed tizenkettő van, holnap korán indul a gépünk. Jöhettél volna hamarabb, de ez még mindig nem az, ami miatt ideges vagyok - mondta tovább, közben felállt a kanapéról és lassan kezdett felém sétálni. Ideges volt, bár a hangja ijesztően nyugodt. - tudod Kimberly, nem leskelődtem. A kanapén ülve néztem ki az utcára. Régóta bámultam kifelé, aztán megjelentél ott egy fiúval. Magassága és testalkata alapján azt hittem, Shawn. Mosolyogva mentem az ablakhoz, kíváncsi voltam, mit keres itt. Aztán megláttam, hogy Ő nem Shawn. Bár addigra egymás szájában kutakodtatok... Egyelőre nem szidlak le, de magyarázatot kérek! Nem elég neked Shawn? Nem elég neked a világhírű Shawn Mendes???

- Hidd el anya, a te szidásod nélkül is rosszul érzem magam, most még te se tudsz annyira megsérteni és bántani, hogy rosszabbul legyek - mondtam halkan, majd a lépcső felé indultam.

- Megtehetném, hogy még maradunk egy hetet, akkor találkoznál vele és az méltó büntetés lenne. De a jegy már megvan, engem pedig csak ez tart vissza.

- Tudom, hogy előszeretettel teszed tönkre az életem és engem is, de sajnos ez most neked sem fog összejönni. Holnaptól nem bánthatsz, apa ott lesz velünk.

* * *

Me: SHAWN, MEGYEK MÁÁÁR😍😍😍😍

Az érzés olyan volt, mint három hónappal azelőtt. Korán keltem és az ágyból kipattanva vettem magamra az előre kikészített ruhámat. A telefonomért nyúltam, boldogan írtam Shawnnak, ezt követően óriási életkedvvel siettem a fürdőszobába, ahol gyorsan de alaposan kivasaltam a hajam, majd szokásomhoz hűen feldobtam az arcom egy egyszerű szempillaspirállal. Tényleg minden olyan volt mint a múltkor, az érzés, a sorrend és az ok nélküli rohanásom is. Idő előtt kész lettem, hamarabb, mint terveztem. Egy óra volt még az indulásig, mikor is rádöbbentem, hogy nem nyaralni megyek. Az érzés ami akkor hatalmat kapott felettem megálljt parancsolt a boldogságnak, ami egy rossz szó vagy különösebb tiltakozás nélkül engedelmeskedett. Eltűnt, mintha sosem lett volna.

Éppen az ágy mellett álltam mikor tudatosult bennem, hogy a házat amiben felnőttem és amihez annyi emlék kötött el kell hagynom örökre. Az erőm követte a boldogságomat, eltűnt, így fájdalmasan rogytam a puha matracra.

Miért?

Miért???

Miért??????

Shawnie🙈💞: Szia❤️ Látom nagyon boldog vagy😄 Mikor indul a gépetek?

Me: Már nem vagyok olyan boldog...itt kell hagynom a helyet, ahol felnőttem, ahol minden történt, amihez odatehetem, hogy "első" vagy "először". Itt sétáltam először, itt bicikliztem először, itt jött ki a számon az első szó. Itt lettem először szerelmes, itt volt az első barátom. Itt tanultam meg beszélni, írni, olvasni és még annyi mindent. Nekem itt van az életem, Shawn, nem akarok elköltözni!