AKA • 16+

57. - REMÉNYTELEN

- Aha, na és akkor most mi a jó istent csinálunk? Torontó és Chicago még légvonalban is túllépi a két órát, nem fogunk odaérni úgy, hogy ne bukjunk le. Gép meg amúgy is legközelebb csak éjjel indul, azzal nem fogunk elmenni. Utána meg csak reggel, tehát ma még nem fogunk tudni visszamenni.

Többes szám...

- Igazából nem is baj - motyogtam, majd sóhajtva álltam fel és Shawn felé sétáltam. - ne parázz, ha ma mentünk volna is ugyanúgy kikapnánk, mint ahogy holnap fogunk. Addig meg mondjuk csinálhatnánk valamit...ami jó.

- De félek apudtól meg anyudtól - nyögte ki, mire először döbbenten, majd nevetve néztem rá. - nem viccelek.

- Elhiszem, de most itt vagyunk, távol tőlük és csak arra várok, hogy kezdj már velem valamit - nevettem, miközben kettessével siettem felé a lépcsőn. - mert lehet, hogy neked voltak prostijaid, de én egy évig srácos akciók nélkül éltem, érintetlen vagyok és ez nem jó!

- Azta, nagyon megváltoztál - nevetett fel, közben kezemet megragadva húzni kezdett. - nem is tudom, hogy bírtad egy évig.

- Martin felajánlotta, hogy segít. Nagy volt a kísértés, egyszer majdnem meg is történt, végül nem lett belőle semmi. Nem is baj, így veled jobban fogom élvezni.

- Most meg kéne sértődnöm, hogy a kislányom anyja majdnem lefeküdt az egyik legjobb barátjával, de a vége túl izgató volt ahhoz, hogy erre helyezzem a hangsúlyt - motyogta, majd kinyitotta a fürdőszoba ajtaját és meg se várva, hogy a helység újra zárt legyen, a hideg bordó csempének nyomott és habár még nem csókolt meg, ajkait enyéimhez érintette. - rögtön szólj, ha meggondoltad magad - ajkairól hirtelen felvezettem a tekintetem elhomályosult szemeibe, majd látványosan elmosolyodva csókoltam meg. Talán ez volt a kegyelemdöfés, a vágyak végszava ami Shawnnak kellett, amitől magabiztossá vált és erőszakosan ajkaimnak esett. Nekem pedig pont ez kellett, erre volt szükségem és ez esett jól. - kérlek állíts le, ha valami nem oké!

- Fogd már be - váltam el tőle nevetve, majd ezt a pillanatot kihasználva becsuktam az addig tárva-nyitva lévő ajtót. Mellkasán végigsimítva húztam le róla a pólóját, Ő pedig ezt megismételve rajtam mosolyogva bújt bele a nyakamba.

- Édes istenem, hogy tudlak én ennyire szeretni téged, Bébi? - súgta a vékony bőrre, miközben haját pödörgettem. Tenyere fel, s le járt oldalamon, végigsimított derekamon, átsiklott hasamon, majd hirtelen kapta oda a tekintetét. - Most esett le, hogy miért nagyobb a hasad is. Eddig azt hittem....

- Megütlek - néztem fel rá nevetve. - meg foglak ütni, ha neked ilyenkor is az a fontos, hogy most csak a terhesség miatt ilyen, vagy meghíztam és azért ekkora a hasam - motyogtam, miközben megnyitottam a csapot, a forró víz pedig gőzölve áramlott ki a kádba. - na és neked mekkora? - kérdeztem mire büszkén nézett le izmos hasára. Hmm...félre lettem értve... - Én nem a hasadra gondoltam - motyogtam mosolyogva, mire halkan felnevetve lazán megölelt.

- Na de Bébi...pontosan tudod, mekkora - súgta a fülembe, mire lehelletének melegsége mintha bepárásította volna a bőrömet.

Nagy, izzadt tenyerei végigsiklottak oldalamon, így eljutva fehér nadrágomhoz, ami nem sokkal később már csak a bokámat érintette. Kibújtattam belőle a lábam, majd a shortot a padlón hagyva kezdtem kicsatolni Shawn nagrágövét.

- Miért van az, hogy szinte szerepet cseréltünk? Mármint...régen az volt, hogy te nem bírtál várni, én meg csak boldogan tűrtem, hogy gyorsan letépd rólam a ruhát, közben egyszer-egyszer lassan levettem rólad én is egyet. Most meg én akarlak minél hamarabb natúrba látni, te meg csak húzod az agyam.