AKA • 16+

8. - FELEJTS EL!

- Na menj a... - erősen kellett az ajkamba harapnom, hogy egyrészt ne mondjak olyat, amit később talán megbántam volna, másrészt pedig nem akartam sírni. Legalábbis nem előtte. Az igazat megvallva valójában minden vágyam az volt, hogy a könnyekkel együtt távozzon belőlem a fájdalom is, de persze Shawn ezt nem láthatta

Neki csak meg kellett volna rohadnia, de nagyon!

Felálltam az ágyból és mérgesen, Shawn tekintetét feltűnően kerülve mentem a ruhámért, amit a lehető leggyorsabban kapkodtam magamra. Szó, és egyéb tettek nélkül hagytam Shawnt a szobájába és elindultam a földszint felé.

Még mindig azt akarom, hogy rohadj meg, Shawn!

- Most meg hová mész? - futott utánam, de továbbra sem figyeltem rá. Figyelmen kívül hagytam, akárcsak Ő az érzéseimet - Kim?

- Csak rohadj meg! - kiabáltam, miközben hirtelen fordultam felé. Shawn egy szál alsónadrágban állt a lépcső tetején a korlátot szorongatva és látszólag előző mondatomat próbálta feldolgozni - Hagyj békén!

- Neked most tényleg az a bajod, hogy nem feküdtem le veled? Tényleg, Kim, most komolyan?

- Nem! - vágtam rá talán túl gyorsan. Ajh már! Vállát leengedte, ahogy a levegőt kifújva elindult lefelé a lépcsőn

- Hát akkor? - kérdezte egy fokkal lágyabb hangon, mint azelőtt

- Játszottál velem. És most hagyj békén! Hazamegyek és ne keress. De tényleg, Shawn, kopj le! - mondtam, majd felkaptam a cipőmet és kiléptem a házból, az ajtót pedig akár egy klisés tinifilmben, jól becsaptam, csak hogy éreztessem a köztünk bezáruló barátságot. Talán csak egy ideig, talán örökké

Shawnie🙈💞: Elvigyelek?

- De csak mert nem tudom merre kell menni! - kiabáltam be a házba, mire már nyílt is az ajtó. Shawn felöltözve, győzedelmes vigyorral az arcán lépett elém. Menj a francba! - Csak...csak fogd be! - morogtam, miközben gyilkos pillantást vetettem a még mindig vigyorgó fiúra. Már az autóban ültünk, Ő mégsem hagyta abba a túl látványos gúnyolódást

- Viccelsz? - kérdezte, miközben a mellettem lévő zár kattant. Basszus! - Még csak most fogok hozzá!

A picsába már!

- Te most komolyan bezártál ide? - kérdeztem idegesen, miközben az ajtót lökdöstem - És tényleg... Neked elment az eszed?

- Szóval csak annyit akartam, hogy nem játszottam veled. Valójában először én magam is teljesen komolyan gondoltam, annyira de annyira... Ajh Kim, annyira szívesen megtettem volna. De az apád a főnököm. Értsd meg, kérlek! Mi nem...szóval mi nem lehetünk úgy együtt. - mondta fájdalmas grimasszal az arcán, majd a kormányra dőlt - Sajnálom.

Bár most mindenki azt hinné, hogy mint minden boldog mesében, én, Kimberly Gertler megbocsájtottam neki, majd titokban tartva a kapcsolatunkat, boldogan élünk. Mikor eljön a tipikus coming out, apa örül, sőt, mi több, kiderül, hogy végig shippelt minket, mind ezt​ persze titokban, végül mégis boldogan élünk, míg meg nem halunk.

De nem, ez a mi mesénk volt. És a mi mesénk valahogy rohadtul nem szokta követni azt a tipikus forgatókönyvet...

- Nem érdekel, Shawn! Azt hittem, te más vagy. Hogy nem vagy elszállva magadtól a hírnév ellenére és hogy...áhh, hagyjuk! Nem fontos... Már nem. - mondtam, majd megráztam a fejem és kifelé kezdtem bámulni - Vigyél haza és felejts el!

_______

Egy átlagosnál is rövidebb, csak életjelet adó rész. Nem nagy cucc, csak gondoltam tudatom veletek, hogy még élek.
Deeee mivel nyakunkon a hétvége, megpróbálok beütemezni egy kiadós, hosszú rész megírását 😏

2018. 03. 01.
Csütörtök

2018. 08. 10.
Péntek