AKA • 16+

3. - MOCSKOSUL MOCSKOS

- Borzasztó vagy, mondták már? - kérdeztem nevetve, mire Shawn nagyot sóhajtva indította be az autót. - Jaj ne hisztizz már, csak egy kérdés volt.

- Igen Kim, mondták már. De nem gondolták komolyan - mondta egy győzedelmes mosollyal az arcán. Komolyan Mendes, azt hitted ennyivel elintézel?

- Na jah... Ők lesznek azok az emberek, akikkel nem egészen értek egyet - vontam meg a vállam. - mert te tényleg borzasztó vagy.

- Néhány éve kis híján bepisiltél, ha megláttál rólam egy képet - mondta nevetve, mire szemforgatva torzult grimaszba az arcom, hisz ebben valahogy nagyon is igaza volt.

- A hangsúly a néhány éven van, Mendes!

- Neked csak Shawn-Isten-Király-Császár-Mendes, oké? - kérdezte nevetve, mire ismét csak a szememet forgattam.

Nagy az ego, kedves Shawn-Isten-Király-Császár-Mendes!

- Borzasztóan gyerekes vagy - mondtam és meglepődtem volna, ha nem próbál meg visszavágni. Nos, nem lepődtem meg...

- Mondja ezt az, aki - kezdte, de folytatni már nem bírta. Nem talált fogást rajtam, nem volt mire beszólnia. - aki- vigyorogva kaptam a tekintetem az erőlködő fiúra, aki nagyon törte magát, hogy gyorsan kitaláljon valami beszólást.

De a terve csúnyán befuccsolt, hisz csak szerencsétlenül makogott.

- Nocsak... A nagy Shawn-Isten-Király-Császár-Mendes kifogyott a baromságaiból? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mire elnevette magát.

- Jó, ügyesebb vagy mint gondoltam - mondta mosolyogva. - de csak hogy tudd, Kimberly Gertler: ezzel még nincs vége, csak a csatát nyerted és nagyon nem a háborút!

* * *

- Itt is volnánk - állt meg egy nagy ház előtt. Kikerekedett szemekkel bámultam a gyönyörű kertet, a hatalmas házat és a sok szobrot. Kastély; igen, ahhoz tudnám hasonlítani... - Kiszállsz még ma?

- De Shawn, nem apához viszel? - kérdeztem kissé értetlenül. Összezavart a ház szokatlan gyönyörűsége, ahogy sugárzott róla a dús gazdagság. Rögtön az jutott eszembe, hogy onnan ugyan még Shawn baromságai sem tudtak volna elkergetni, hisz valami gyönyörű volt az a ház. Tudtam, ha én oda beteszem a lábam, nem szívesen hagyom majd el.

- Ez az én házam, egy szóval sem mondtam, hogy Andrewhoz viszlek. Ma én leszek Andrew, az apuci - mondta nevetve, majd kiszállt az autóból.

- Daddykink, mi? - kérdeztem pimaszul mosolyogva, mire visszahajolva az ajtón keresztül kapta rám a tekintetét.

- Ha ennyire szeretnéd - vigyorodott el perverzül. Összeráncoltam a szemöldököm, óvatosan megráztam a fejem és én is kiszálltam az autóból. - jó, ha nem, hát nem.

- Shawn, több mint négy évvel fiatalabb vagyok nálad, neked meg biztos van valakid, csak mindenki elől titkolod. És otthon nekem is van egy barátom. Vagyis még hivatalosan nem a barátom, de nagyon afelé haladunk.

- Mondom ha nem, hát nem - nevette el magát. A cuccaimat az autóban hagytuk és elindultunk a bejárat felé. A ház szemetgyönyörködtető szépsége miatt még lélegezni is elfelejtettem egy pillanatra, sőt, mondhatom, hogy még a vér is elfelejtett folyni bennem.

- Én viszont egy szóval sem mondtam, hogy nem, Apuci!

- Te most csak viccelsz, ugye? - torpant meg a fiú. A mosoly lefagyott az arcáról és komoly, mégis kíváncsi tekintettel nézett rám, én azonban ügyet sem vetve rá folytattam az utam. - Kim?

- Tudok én mocskos is lenni, ha akarok - mondtam, miközben ugyanúgy sétáltam tovább, mintha semmi sem történt volna. Pedig nagyon is történt: éppen felhúzni készültem a nagy Shawn Mendest, aki mellém futott és felvette a tempómat.

- Csak olyan tudsz lenni, Kislány - motyogta halkan. - mocskos...

- Ja, mocskosul mocskos - néztem fel rá pimaszul mosolyogva, majd megnyaltam ajkamat, végül rá is haraptam. Akárcsak Shawn a csalira.

- Akkor játszunk ilyet? - kérdezte nagyot nyelve, miközben előre kezdett bambulni. Sóhajtva néztem rá, Ő azonban felém se fordította tekintetét, csak a kulcsot vette ki a farzsebéből és kinyitotta az ajtót. - Hm?

- Shawn, téged ismerve jelenleg is van minimum öt anya nélküli kislányod.

- Az igazat megvallva nem, egy sincs. És nem is volt. Ki szeretném próbálni. Csak a mai nap, Kim!

- Könyörgöm, egy szavadba kerül és te lehetsz a fél világ apja.

- De én veled akarok ilyet játszani - mondta durcisan, mégis erőszakosan. A házba belépve még jobban elképedtem a gyönyörtől és nem tudtam hova nézni, mert mindent látni akartam. A falak, a bútorok, a csillárok, a padló... mind, mind egytől egyig annyira szép volt. - Kislány...

- Mondom, hogy gyerekes vagy - néztem rá gúnyosan, mire szomorúan sóhajtott. - jó, de csak ma! Apának egy szót se róla és holnapra már el is felejtjük!

- Király vagy, Babygirl - vigyorgott, engem pedig kirázott a hideg. Shawn Mendesszel játszani egy perverz játékot többnek tűnt, mint valami rossz dolgot csinálni egy sztárral. Pedig a két egyébként eltérő dolog hallás után ugyanazt jelenteti, mégis éreztem, hogy semmi jó nem sülhet ki belőle. - kérsz valamit enni?

- Nem, köszi. De egy pohár víz jól esne.

- Máris hozom, Babygirl! - mondta mosolyogva, mire sóhajtottam.

- Shawn... Mi lenne, ha inkább maradnék Kim? - kérdeztem. A fiú felvont szemöldökkel lépett közelebb és derekamra tette nagy és meleg a tenyerét.

- Hogy mi lenne? - kérdezett vissza. Félve bólintottam, hisz kicsit se tetszett a hangneme. - Egy elcseszett játék lenne, Babygirl.

- De Shawn...

- Akarod mondani Apuci.

- Nem - mondtam mérgesen. - akarom mondani Shawn!

- Nem, Bébi. Shawn és Kim mára elmentek nyaralni. Csak Apuci van és Babygirl.

- Hogy mekkora egy szemét disznó vagy! A saját nevedet kell utoljára mondani - mutattam rá a mutatóujjammal, mire kezét megszeppenve amolyan védekező pozícióba felemelte. - vigyázz Apuci, a végén még visszanyal a fagyi és Babygirl fog büntetni!

_______

Sziasztok!
Először is: tudom, elég borzasztó egy rész lett... :c De ígérem, a következő részekben Shawn már nem lesz ilyen erőszakos és perverz. Mert gondolom ez így senkinek se tetszik. Csak ugye hogy nekik is meg kell szokni egymást élőben és jah. De javítsatok ki, ha tetszik így Shawn személyisége! Mert nem szeretném azzal elrontani, hogy egy jó alapsztorihoz adok egy rossz karaktert.

2018. 02. 12.
Hétfő

// 2018. 08. 04.
Szombat