AKA • 16+

45. - CSAK ROSSZABB LESZ

Me: Nem bírom sokáig, az előző sulim sokkal jobb volt! 😭😭

Shawnie🙈💞: Jaj ugyan már Kim, csak meg kell szoknod

Me: Nem Shawn, ez a hely maga a pokol! Martin meg pár osztálytárs kivételével mindenkitől azt kapom, hogy nem is illek hozzád, hogy kihasználsz és hogy meg sem érdemellek

Shawnie🙈💞: Ja hogy bántanak is???

Me: Csak beszólogatnak a kapcsolatunkra...

Shawnie🙈💞: Igen? CSAK ennyi????🤔😡

Me: Még csak három napja mentél el, de én máris belehalok a hiányodba. Mi lesz velem így?😭

Shawnie🙈💞: Csak nyugodj meg, minden rendben lesz!!❤️

Me: De én utálom ezt a helyet, el akarok innen menni! Gyűlölök itt szinte mindenkit, haza akarok menni Mollyékhoz, nem akarok tovább itt lenni

Shawnie🙈💞: Istenem Kim, bár tudnék neked segíteni...

Me: Jó is lenne... Lépek, kezdődik az órám. Majd írok, szia❤️

Shawnie🙈💞: Kitartás Bébi, szeretlek❤️

Szenvedve dobtam be a padba a telefonomat, majd a székben lejjebb süllyedve fontam össze melleim előtt két kezem. A gyerekes ültetésnek - na meg persze Sabrina őrült ötleteinek - köszönhetően Martin mellett kötöttem ki, így padtársamat keresve néztem körbe a tanteremben. A becsengő lassan a végéhez ért, a teremben pedig egy pillanatra néma csend lett. Abban a kis köztes pillanatban csapódott ki az ajtó és Martin meg egy másik - azt hiszem Kristen nevű - osztálytársunk sietett be rajta.

- Vad menet volt? - röhögtem fel, amint Martin ledobta magát a mellettem lévő székre. Zihálva mosolyodott el, majd fejét csóválva letörölte izzadtságát homlokáról illetve nyakáról.

- Következő szünetben megmutathatom mennyire volt az - kacsintott, majd irodalom könyvét az asztalra dobta. Éppen vissza akartam szólni valami ütőset, a tanár azonban hirtelen ajtónyitásával belémfojtotta a szót. - a hallgatásodat már félsikernek könyvelem el - nevetett fel, majd tolltartójából kivett egy tollat és füzetét kinyitva készült fel az újabb maraton-diktálásra. - ma suli után ráérsz? Csak sétálunk meg ilyenek.