AKA • 16+

17. - TÖBB MINT BARÁT

- Sziasztok, majd jövök. A ház maradjon ilyen állapotban mikor hazaérek és Shawn, ha nem sikerül időben megérkeznem, indulj el a stúdióba egyedül, majd megyek én is. Jók legyetek, csak semmi olyan! - mutatóujját ránk irányítva tette filmbelivé a jelenetet, hiszen az ujja rólam Shawnra vándorolt, majd a fiúról vissza rám. Ez pedig legalább ötször megismétlődött, mire a folyamat a végéhez közeledve lelassult, végül befejeződött. Unottan tettünk ígéretet a kérésével kapcsolatban, majd boldogan köszöntünk el tőle

- Végre! - vigyorgott Shawn, majd felém fordult. Tenyerét óvatosan derekamra tette, ezzel párhuzamosan ajka enyémet súrolta. Csupán egy apró puszi volt, én azonban mégis a fellegekben jártam

- Tudod Shawn, olyan ritka érdekes ember vagy... Egyszer azt mondod nem vagy belém szerelmes, aztán megcsókolsz a semmiből, aztán azt mondod felejtsük el, mégis megismétled. Nem értelek én téged...

- Hogy is mondtad, Bubukám? Úgy hiszem, senki nem kért meg rá, hogy érts meg! Emlékszel? - kérdezte nevetve, mire elmosolyodtam és megforgattam a szemem

- Igen Shawn-Isten-Király-Császár-Mendes, emlékszem. - mondtam én is nevetve, mire magához ölelt és felvett. Bár apró termetemnek köszönhetően ez nem volt nehéz feladat, az akció mégis nagyon meglepett, így rögtön túlélő módba kapcsoltam, azaz a lehető legbiztonságosabban kezdtem kapaszkodni. Két karom nyakát ölelte, lábaim derekára kulcsolódtak. Ez meglepetésként érte Shawnt, bár közel sem lepődött meg annyira, mint mikor egy hosszú puszit nyomtam ajkára

- Mi van veled, Gertler? - kérdezte szórakozottan, majd dominanciáját megtartva Ő is adott egy puszit

- Kérdezhetek valamit..? - ahogy a kérdés elhagyta a számat, az arckifejezésem fokozatosan váltakozott. Míg az első betűknél mosolyogtam, a végére már félve néztem a fények miatt mogyoró színű, egyébként azonban furcsa árnyalatú gyönyörű szemekbe, amik ritka mód párhuzamban helyezkedett el enyémeimmel

- Csak tessék. - arca igazinak tűnő kíváncsiságot sugallt, azonban hangja tisztán a tudtomra adta, hogy igenis tartott a kérdéstől. Hisz bár fogalma sem volt, mit szerettem volna kérdezni, annyira már ismert, hogy tudja, nem éppen kellemes dologról lesz szó - Csak először muszáj tudnom, hogy nagyjából mire számítsak! Ugye nem valami egészségügyi? Szóval nincs semmi bajod a cukorbetegségen kívül, ugye?

- Nem, csak egy egyáltalán nem vészes pánikbetegséget diagnoztikáltak még tavaly előtt nyáron, de tényleg semmiség, szinte olyan, mintha nem is lenne. Nagyon ritkán jelentkezik és nem kell félteni tőle, mert nem olyan szintű, amitől komoly bajom lehetne. Csupán csak nagyon rosszul leszek és nehezemre esik levegőt venni, de tudod jól, hogy ez mivel jár. Nekem nem olyan erős mint neked, szóval tényleg semmi gáz. Igazából...rólunk lenne szó... - miközben ezt elhadartam neki, Ő sajnálkozva nézett rám. Nem rakott le, ugyanúgy az ölében voltam, Ő pedig ugyanúgy fogott alulról, hogy még véletlenül se essek le. Tekintetével hol mozgó ajkamat tanulmányozta, hol szemembe nézve figyelt rám - Nem nagy dolog... Azaz de, csak nem szeretném nagy dobra verni. Mert sose voltam az a nagyon romantikus fajta, nem szeretek egy ilyesfajta dolgot bonyolítani és napokig húzni, ugyanakkor nem is szeretném félvállról venni. Mert fontos nekem ez az egész...

- Nyögd már ki! - nevetett fel, majd látva a nagy komolyságot a szemeimben Ő is stílust váltott és már nem viccelte el a dolgot - Bocsi, csak most már nagyon kíváncsi vagyok...

- Csak annyi, hogy...mi van köztünk?

- Ruha. Sajnos. - kár volt azt hinnem, komolyan vehetem és ez kölcsönös, még ha csak egy pillanatig is tartott. Sértődötten toltam el magamtól mellkasát és mocorogni kezdtem, azonban Ő nem volt képes elengedni, sőt, még jobban magához ölelt - Ne haragudj!

- Azt hittem, lehet veled komolyan beszélni...

Úgy tűnik, tévedtem...

- Te tényleg nem veszed észre, mennyire kerülöm a témát? De komolyan Kim, folyamatosan! Nem tűnt még fel, hogy nem akarok erről beszélni?

- De miért, Shawn?? - kérdeztem, miközben nagy erőfeszítések árán sikerült lemásznom róla. Sóhajtva hajtotta hátra a fejét, majd pár másodpercnyi bámészkodást követően egyenesen a szemembe nézett

- Mert nem tartom ezt jó ötletnek, de nem akarlak megbántani. Totál oda vagyok érted, de... Te ezt nem fogod érteni és ezért fogsz rám megharagudni, amit természetesen nem szeretnék! Shawn Mendes vagyok, a mondhatni világhírű fiatal énekes, akit milliók imádnak. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de csak így tudom elmagyarázni. A média egy olyan dolog, ami mindenkit képes tönkretenni. És nekem a karrierem az egyik legfontosabb most, nem szeretném ha olyan gyorsan lenne vége, mint ahogy kezdődött. És sokan nagyon kiakadnának, ha kiderülne, hogy a húsz éves Shawn Mendesnek egy éppen tizenhat éves lánnyal van kapcsolata. Engem nem érdekel a korkülönbségünk, Kim! Sőt, imádom, hogy ennyivel fiatalabb vagy nálam, jó érzés tudni, hogy vigyázhatok rád mert kicsi vagy és törékeny. Egy húsz éves nőre már nem kell úgy vigyázni, mint egy tizenhat éves lányra. Imádom, hogy ilyen apró vagy hozzám képest, de amennyire én ezt szeretem, mások annyira akadnának ki.

- Szeretsz? - kérdeztem felvont szemöldökkel és csípőre tett kézzel, mire elhúzta a száját

- I-igen...

- Mennyire?

- Hát...Nagyon.

- És milyen szinten? Baráti, több, vagy valami más?

- Több mint barát...

- Na! Erről van szó! Akkor most mondom, mi lesz. Te és én csak ritkán beszélünk a köztünk lévő dologról, de akkor viszont alaposan. Jelen esetben ott tartunk, hogy mindketten nagyon bírjuk egymást, így kétségtelen, Shawn, hogy még ha titokban is, de muszáj kezdenünk magunkkal valamit, mert....

- Leszel a barátnőm?

_______

😏😏😏

Pontosan egy éve, hogy a Wattpad-on/-en boldogítom a népet 🙌😂💞

2018. 04. 20.
Péntek

// 2018. 08. 25.
Szombat