Monsters Around The World | monsta x

2.mese: Komédiázzunk!

Először is elnézést a sok késésért, de kevés volt az időm, és mint látjátok, egy hosszabbacska fejezetet hoztam nektek💕 Rurunori remélem nem okoztam nagy csalódást😄

DAEMIN's POV

Egyszer volt, hol nem volt...

-Esküszöm, ha nem szeditek össze magatokat három percen belül, itthagyunk titeket - tettem csípőre a kezem, mérgesen vizslatva a szétcsúszott társaságot. Hoseok épp ekkor ért le a lépcsőn, kezében a táskáinkkal.
-Ezzel a fenyegetéssel semmire se mész - forgatta a szemét, lerakva cuccainkat.
-Akkor mondj valamit te, zsenikém - puffogtam. Wonho egyszerűen végigszaladt a kanapé előtt, amin a hat jómadár hevert keresztbe-kasul, és mindenki arcára rácsapott egyet. Shownu, Kihyun és Hyungwon szeme azonnal kipattant, mind felháborodottan iramodtak Hoseok után, míg a maradék kettő ugyanúgy aludt tovább.
-Minhyukék már alapoztak, sosem fogod tudni őket felkelteni - nyújtózkodott Kihyun, markában néhány kék és szőke hajszállal. Ezek szerint jól megtépte az ébresztőjüket.
-Az a szerencséjük, hogy nélkülük nem lenne igazi fesztiválozni - kapta a nyakába Shownu Minhyukot, míg Wonho Changkyunt emelte fel nagy-nehezen, Jooheon pedig már kint türelmetlenkedett a járdán állva.
Így pakoltunk be a kisbuszba is, és miután mindenki elhelyezkedett (na meg néhány furcsa tartalmú üveg is előkerült), el is indulhattunk.
-Kérsz? - nyújtott felém valami olcsó piát Kihyun, de megráztam a fejem.
-Én azért szeretnék valamire emlékezni is.

Aha, persze.

-Végre egy értelmes lény - nevetett Shownu a volán mögül. Egy idő után meguntam a hátul tombolókat, és előreültem hozzá.
-Szerinted túl fogjuk élni? - pillantottam rá aggódón.
-Ha a tavalyit túléltük, ezt sima liba lesz.
-Emlékszem, elhagytuk Minhyukot egy benzinkútnál...
-Hoseok pedig kis híján megcsalt téged a pultos sráccal - az emlékre mind a ketten nevetésben törtünk ki, de ezt a jókedvet is el kellett a Sorsnak rontania: a motorhátető hatalmas robajjal csapódott fel, és szilánkosra törte a szélvédőt. Mindenütt apró darabkák repkedtek, néhány helyen megsértve engem is. Nem is mertem belegondolni, Shownunak mennyire fájhatott.
-Te jó ég, jól vagy? - kaptam sebes karja felé rémülten. Ekkor már a többiek is realizálták a helyzetet, és mint a rossz katasztrófaturisták, úgy tolultak előre.
-Vigyázz már, belelépsz a szilánkokba! - toltam arrébb a gyenge lábakon álló Hyungwont, aki meglátva a rólam és Shownuról lefolyó vérpatakokat, egy sikkantás kíséretében belerogyott Kihyun karjaiba. Egy rendbontóval kevesebb.
Shownu gyorsan félreállt, mi pedig kiszálltunk elemezni a problémát.
-Majd én megoldom! - lépett egyet a busz eleje felé Changkyun, de a még félig épelméjénél lévő Wonho időben megállította.
-Te csak maradj itt, te...műszaki zseni.
-Kihyun, hozz a csomagtartóból egy gumipókot! Daemin, te addig törd ki a maradék üveget - adott a kezembe egy nagyobbacska követ Shownu.
-Shownu hyung, te olyan okos vaagy - nyávogta Minhyuk, miközben táncot lejtett a leállósáv közepén. Így hát míg mi a leaderrel elintéztük a dolgokat, Hoseok bébiszitterkedett....huszonévesekkel.

Fél óra se telt el, és mi újra úton voltunk: szélvédő nélkül.
-Hideg van - didergett mellettem a hásó ülésen Wonho, egy szál trikóban.
-Te barom, vegyél föl valamit.
-De akkor meg melegem lesz - vágta rá szélesen vigyorogva.
-Mondhatod nyugodtan, hogy rádjött a 'bújhatnék', nem vagyunk ötévesek - nyújtottam rá a nyelvem, majd karjai közé fészkeltem magam, és hallgattam a fiúk hülyeségeit. Kihyun és Hyungwon (aki időközben magához tért) a berepdeső bogarak elől bújkáltak, míg Minhyuk elkapdosta őket, Changkyun pedig azt számolgatta, ki fog-e tartani a piakészletünk addig, amíg oda nem érünk. Igaz, Jooheon nagyban akadályozta ebben, mivel sorban ellopta az üvegeit.
-Ha ilyen mennyiséggel fogyasztotok továbbra is, semmi nem fog maradni - felelte Hoseok, mire a maknae hevesen bólogatva kapta ki kezéből a sörösüvegét.
-Igazad van, tartalékolnunk kell.
-Az nem jutott eszébe, hogy ott is tudunk venni? - súgtam Hoseok fülébe nevetve, de ő egy 'Hagyd, hadd pánikoljon' mondattal elintézte a dolgot.
Alig néhány óra utazás (meg vagy hatvan pisi- és rókaszünet) után megérkeztünk az egyszerű, családias jellegű fesztiválra. Közös megegyezéssel már évek óta járunk ide, és eddig meglepő módon nem is tiltottak ki minket innen.
A sorbanállás viszonylag rendben lezajlott, de a sátorverés már kevésbé. Alig találtunk helyet, vagy ha találtunk, akkor azzak valamelyiknek biztos, hogy volt problémája.
-De innen messze van a~ - kezdte Kihyun, de félbeszakítottam.
-Majd akkor te alszol kint, mi meg a meleg sátorban - bontottam ki a hatalmas, családi méretű sátrat, amit úgy tűnt, hogy nagyon is egyedül fogok felállítani.
-Valaki nem akar segíteni, esetleg? Véletlenül? - tártam szét a karom, de egyik sem mozdult. Hyungwon és I.M képeket csináltak, Minhyuk a bokrok mögött kommandózott, 'nehogy felismerjék', a többiek pedig szétszéledtek.
Morgolódva álltam neki a bonyolult szerkezetnek, ami mindig vagy felborult, vagy összedőlt, de nem nagyon akart egyhelyben megállni.
-Segítsek? - egy idegen fiú lépett oda hozzám mosolyogva.
-Jól esne - sóhajtottam kínosan, és hagytam, hogy a helyére tegye a dolgokat. Közben jobban szemügyre vettem, szemet szúrtak a karján és nyakán lévő tetoválások, csillogó orrpiercingje, és fekete, oldalt felnyírt haja is.
-Bocsi, nem láttalak én már valahol? - szóltam, miközben adogattam neki a sátorrudakat.
-Lehetséges, hogy magazinokban láttál. Jay Park vagyok, modell - nyújtotta felém a kezét, én pedig készségesen kezet ráztam vele.
-Oh Daemin. Szép tetoválások - biccentettem karjára, mire esetlenül felnevetett.
-Köszi. Azt hiszem, kész is lennénk - állt föl, büszkén nézve művére.
-Hú, köszönöm. Meghívjalak valamire, cserébe? - kérdeztem, de Jay megrázta a fejét. A hátam mögé pillantott, majd elköszönt, és gyorsan elszelelt.
Szemöldökráncolva fordultam hátra. Pár méterrel mögöttem ott állt Wonho, vadul mutogatva és tátogva a segítőkész fiú után. Ezek szerint ő ijesztette meg Jayt.
-Úgy csinálsz, mintha valaha is flörtöltem volna bárkivel a hátad mögött - nevettem.
-Nem baj, nincs is rá szükség - harapott alsó ajkába morcosan.
-Pedig jól nézett ki a karja - biggyesztettem le a szám, fokozva Hoseok idegességét.
-Van nekem is tetoválásom, mit kell ezen úgy gyönyörködni? Felnyírhatom a hajam, és lehet piercingem is - karolt belém, majd elindult velem az egyik közeli bár felé.
-Inká~ - kezdtem, de ekkor megérkezett a díszes társaságunk is, a lehető legnagyobb ricsajjal.
-Képzeljétek, a sátor felállt magától! - ugrált felénk Minhyuk és Jooheon, enyhén túlpörgött állapotban.
-Én szenvedtem vele, illene megköszönni - húztam le az első pohár akármit, amit Hoseok rendelt nekem.
-Köszönjüüük - vinnyogott I.M, és ajkait csücsörítve indult meg felém, de szerencsére időben félreugrottam, így szegény a pultra zuhant.
-Lehet, hogy mégsem fogjuk túlélni - Shownu enyhén sokkos állapotban kapta ki Hyungwon kezéből az italát, és fenékig lehúzta az egészet.
-Te nem iszol többet? - fordultam Wonho felé, de természetesen Kihyun nem bírta ki, hogy ne válaszoljon helyette.
-Tudod, hogy ő mindig csak "őszintére" issza magát.
-Legyek veled is őszinte, Kihyunie? Marha idegesítő vagy - vágta rá Hoseok, majd mikor a pöttöm támadásba lendült, vihogva tartotta a homlokánál fogva, így a pink hajúnak esélye sem volt.
-Igyál még, Daemin, akkor még szórakoztatóbb lesz ez a jelenet - nyomott a kezembe egy üveg vodkát Jooheon.
Nem is csoda, hogy miután az (meg még pár másik) elfogyott, mindannyian fejünket az asztalra döntve nyöszörögtünk.
-Na mivan, órát szereltek srácok? - Jay ismerős hangja csak rásegített a kezdődő fejfájásomra, de örültem, hogy végre egy élettel teli hang is szól hozzám.
-Én még mindig őszinte vagyok! - emelte a magasba kezét Hoseok, Jooheon pedig öklendezést imitált, ahogy észrevette a fiút.
-Akkor én megyek is - pördült meg grimaszolva, és gyorsan elhagyta az aznaposok színterét.
-Én amondó vagyok... - tápászkodott fel Shownu nagy nehezen.
-Hogy az első napra ennyi elég is volt.
-De neee~ - Minhyuk bánatos fejjel nézett a kukába kerülő üvegek után, s csupán Changkyunnak sikerült megmenteni egyet: azt elosztottuk magunk között, és legalább lett erőnk eljutni a sátorig.
-Jóéjt - húzta be a cipzárt Hyungwon, míg Kihyun gondosan elrendezte mindenkin a takarókat. Hoseok feküdt a legszélen, mellé én terültem el; rögtön mellettem az I.M, Jooheon, Minhyuk trió foglalt helyet, utána Kihyun és Shownu, legvégül pedig Hyungwon, aki egy szempillantás alatt már aludt is.
Miután a zseblámpákat is lekapcsoltuk, én szédelegve fordultam hol jobbra, hol balra, próbáltam kitalálni, melyik oldalamon is feküdhetett Wonho. Végül amolyan tipikus, "minden mindegy, úgyis részegek vagyunk" alapon befészkeltem magam egy kényelmes mellkashoz, gazdájának ajkaira gyors csókot leheltem, és igyekeztem álomba merülni. Mivel ez hamar sikerült is, boldogan állapítottam meg, hogy a megfelelő emberhez bújtam hozzá.

És ezzel vége is a~

-Daemin, ez most komoly?! - Hosek egy ezer vattos lámpával világított egyenest az arcomba, és közben kiabált, mint aki megveszett. Én értetlenül pislogva ültem fel, s túrtam a hajamba, ugyanezt tette mellettem I.M is.
-Először az a Jay gyerek, aztán Changkyun? Legalább jó ízléssel csalnál meg! - és csak nyomta, nyomta a patáliát, ezzel sikeresen felkeltve a többieket is.
-Törődj bele, és aludjál - mormogta Hyungwon morcosan.
-Wonho, totál véletlen volt, oké? Hunyj szemet fölötte - ásítozott I.M, de a kékes hajú csak nem hagyta abba.
-Hoseok állj már le! Részegek vagyunk, fáradtak, aludnunk kell - dobálta magát Minhyuk, akit a józan esze most kivételesen nem hagyott el teljesen.
-Hogy aludjak, ha attól kell félnem minden egyes pillanatban, hogy melyikőtök nyúlja le a csajomat?
-Mi az, hogy a csajodat!? - kaptam föl a vizet én is. A civakodásnak Jooheon vetett véget.
-Elég! A veszekedők húzzanak kifelé, gyerünk! - ellenkezni sem volt időnk, mind az öten ellenünk fordultak, és kilöködtek minket a sátorból a hideg, poros földre. Onnantól, hogy ismét bezárkóztak, ha ledöntöttük volna a sátrat, akkor sem jutottunk volna be.
-Ezt jól megcsináltad! - förmedtem Hoseokra, akinek a tincsei már vizesek voltak a kezdődő nyári záportól.
-Én?! Ti ketten! - bökött I.M mellkasára, aki egy ismerős alakot vélt fölfedezni az esőben.
-Hé, megfázni jöttetek, vagy mi? - Jay egy esernyővel a kezében integetett egy közeli sátorkupac felől, s szólt, hogy menjünk oda hozzá, nála van még hely.
-Édes Istenem - morgolódott Hoseok, miközben bemásztunk a szűkös alvótérbe - és a biztonság kedvéért szorosan magához húzott, mikor Jay kikapcsolta a mobilját.