Monsters Around The World | monsta x

15.fejezet: Örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen

Juhász Gyula - Anna örök

DAEMIN's POV

Sírva kapaszkodtam Shownu fölsőjébe.
-Mit is képzeltem? Ó, miket is képzeltem? - hüppögtem a puha anyagba, miközben annak gazdája a hátamat simogatva próbált nyugtatni.
-Hogy miattam teszi ezt? Hogy van egy apró esélyem a dolgok megváltoztatására? - a kétségbeesés hullámokként tört rám, és elmosta a pár órával ezelőtti boldogságomat.

Mennyivel más volt akkor!

Az ő karjaiban....

-Csak rosszkor voltál rossz helyen - mondta Shownu, én pedig dühösen letöröltem a könnyeim.
-Én mindig rosszkor vagyok rossz helyen.
-Tudom, hogy ez nem segít, de csalódtam - tolt el egy picit magától, szomorkás fintorra húzva az orrát.
-Miért? Hiszen ez várható volt. Kihasznált, reményt csepegtetett belém, aztán végleg összetaposott - álltam fel, lesimítva ruházatom.

Vállamon még ott éreztem könnyeit.

-Ez nem egy rossz szerelmes sorozat - rázta a fejét, mire én csak megvontam a vállam.
-Tudom, azok happy enddel végződnek.

SHOWNU's POV

Miután Daemin elvonult fürdeni, nagyot sóhajtva nyúltam a bőröndöm elülső zsebébe, és kihúztam onnan egy megkopott fényképet.

-Hé, nem látszok Hyungwontól!
-Kihyun, ne tapizz már!
-Melegem van.
-Éhes vagyok.
-Istenem, csak mosolyogjatok a kamerába!

Emlékszem, fél óra civakodás volt összehozni ezt a képet, de maximálisan megérte. Dubaiban voltunk akkor, és kaptunk egy szabad napot, kamerák nélkül.

Akkor éreztük igazán jól magunkat.

Akkor még Hyungwonon kívül senki nem tudott Hoseok incidenséről, és így visszagondolva, kettőjüknek borzalmasan sok teher nyomhatta akkor vállát.

Sosem értettük, miért olyan idegesek mindig.

Persze mi is idegesek voltuk. Folyamatosan, a nap huszonnégy órájában. Semmi nem volt jó. De nem az a tipikus sztárhiszti volt, nem, egyszerűen valami mindig közbejött, valami mindig keresztbe tett.

Most éppen Daemin.

Kezdem megszeretni a lányt, de ettől függetlenül nem tudom eldönteni, hogy felesleges teher és felelősség, vagy hasznunkra válik? Nagyban megváltoztatta a csapat gondolkodásmódját, kicsit megnevelődtünk azóta, viszont azzal, hogy a rosszfiúk eltűntek, előjöttek a régi emlékek.
Kitenni nem fogom, az lenne az utolsó, de valamit kezdeni kell a helyzettel.

Mindig is kezdeni kellett volna.

Tudtam, nem szabadott volna hagynom idáig fajulni. Az elején el kellett volna szeparálni őket, vagy gatyába kellett volna rázni Hoseokot.