Monsters Around The World | monsta x

16.fejezet: Irányítás

SHOWNU's POV

-Kérem kapcsolják be öveiket, leszállunk!

-Los Angeles vigyázz, jövünk! - rikkantotta izgatottan Kihyun, míg én Hoseokot kezdtem ébresztgetni. Nehezen nyitogatta pilláit, pedig most nem is vett be annyi nyugtatót. 

-Tudom, hogy kevés az életkedved, de mire kiérünk, vakard össze magad. A Monbebék odakint várnak - bökött a kijárat felé Jooheon. Wonho valamiféle mosolyt erőltetett arcára, de ez a grimasz is azonnal eltűnt, amint meghallottuk valakiknek a hangját.
-És végre megérkezett a gengszter csapat! Hallottuk, kalandos utatok volt - vihogott Suga felénk lépegetve, mögötte a többiekkel. Ők kipihenten, tip-top kinézettel csatlakoztak hozzánk, még jobban letörve minket. Daemin gyorsan menedéket keresett köztem és Hyungwon között, a lehető legtávolabb a Bangtantól. A vicces az egészben az volt, hogy Wonho is ugyanígy tett, de ő még Daemintől is próbált távolságot tartani, így keveredett a sor legszélére. 

Mintha a lány tudná bántani.

Hoseok a londoni történések óta még próbálkozást sem tett a lány megszólítására, ez a másik oldalról is elmondható volt. Velünk kommunikáltak, szidták a másikat buzgón, de ezt egymás arcába már nem mondták. 

Pedig az lett volna a legjobb.

-Nem úgy kell tennünk, mintha öribarik lennénk? - nézett körbe Jungkook kedvetlenül, mire bólintottam.
-A kölyöknek igaza van, keverednünk kéne. A rajongók nem tudhatnak erről...az egészről - nem akartam példákat felhozni, hiszen ismerem én Hosekot jól, vérontás lett volna csak abból. A két csapat nehézkesen bár, de elszakadt sajátjaitól, így történt, hogy én bekerültem Jimin és Minhyuk közé, Jooheont Taehyung és Namjoon fogta közre, Wonho pedig besodródott középre Suga és Kihyun mellé. A többiek igyekeztek úgy helyezkedni, hogy mindenkit fotózhassanak majd. A feszült hangulat, amint kiléptünk a napfényre, még feszültebb lett, de ezt kívülre már nem mutattuk. Csak belül tomboltunk.

Gondolj a Monbebékre.

De.... Hol vannak? 

-Mi a...? - szaladt ki Changkyun száján, miközben áttört J-Hope és Jin között. Utóbbi kárörvendőn felhorkant, majd sétált tovább. A kamerák kattogtak, abból nem volt hiány, és kiabáltak is, csak éppen nem a mi neveinket.
-Ne fagyj le - lökött rajtam egyet Minhyuk, de én így elbotlottam, és kigáncsoltam a mellettem tipegő Daemint, aki egy sikkantás kíséretében előre esett. Én utána kaptam, de nem voltam elég gyors.

Bár az lettem volna!

Bár el se mozdultunk volna otthonról....

Bár vigyáztam volna Daeminre ahelyett, hogy elengedem!

Bár Hoseok odafigyelt volna aznap...

MINHYUK's POV 

-Holnap újra találkozunk velük - mondtam Hyungwonnak, mikor segítettem neki bepakolni. 

-Tudom - felelte szűkszavúan, ami felkeltette az érdeklődésemet.

-Mit gondolsz? Erről? - tettem hozzá, mert ő tipikusan az a fajta ember volt, akiből harapófogóval kellett kihúzni mindent. Nem beszélt, csak ha kérdezték. Kivéve, ha Hoseokkal volt. Vele évekig is képes volt dumálni a semmiről, ami jó dolog lett volna, ha nem éjszakánként rendezték volna ezeket a beszélgetéseket.

De ezeknek az időknek is vége. Hyungwon ma már Wonhoval sem beszél annyit. Sőt, semennyit.

A bolond szerelmes el van foglalva a saját gondjaival, meg Daeminnel. De annyira, hogy megfeledkezik a legjobb barátjáról is? Ezek szerint...