Monsters Around The World | monsta x

3.fejezet: Megrészegítesz

CHANGKYUN's POV

-Üdv fiúk, milyen volt az út? - vigyorgott ránk a menedzserünk, mikor kiszálltunk a buszból a hotel előtt - Látom, összefutottatok a kis meglepetésemmel - csapta össze tenyerét izgatottan. Mi már kevésbé lelkesen álltunk elé, én szívem szerint be is mostam volna neki.
-Igen, sajnos volt szerencsénk közelebbről is megismerni őket - horkant fel Jooheon.
-És hogy sikerült a felvétel? - kérdezte, mire mind lehajtottuk a fejünket. Még Daemin is, bár ő már úgy lépett oda mellénk, hogy cipőjét vizslatta.
-Nincsenek felhasználható anyagok?! Még egy percnyi sem? - arcszíne vörösebb árnyalatot vett fel, ami nekünk és a stábnak csak rosszatt jelenthetett.
-Fiúk, tudjátok jól, hogy nincs beleszólásotok a műsor menetébe. Ahogy a mostani koncertbe sem lesz, hála a viselkedéseteknek. Tele van veletek a média, főleg veled, Hoseok. De a hócipőm is - morgolódott.
-Miért, mi lesz a koncerten? - nyögte ki Hyungwon félénken.
-Szólótáncok - a cápamosoly újra megjelent menedzserünk arcán.
-De... - Wonho fehér arccal nézett rá, egészen meg volt rémülve. Én tudtam miért.

Nélkülünk el van veszve.

-Nem lesz semmi baj, fiam - veregette vállon - Húzd fel nyakig a pólódat, és odáig lesznek érted.

Na ez fájhatott.

-Nos, nekem mennem kell, sok szerencsét - intett, majd beszállt egy közeli taxiba és elhajtatott.
-Komolyan ne vedd - lépett Shownu az összetört Hoseokhoz. Amaz csak fintorgott egyet, és elindult a bejárat felé.
-Nem jössz? - pillantottam Daeminre, aki háttal állt nekünk, és a sötét utcát fürkészte. Kérdésemre összerezzent, megpördült, és gyorsan berohant az épületbe a többiek után. Mintha félne valamitől.
Értetlenül követtem, de végül megrántottam a vállam, és hagytam a csudába. Olyan fura mostanában mindenki, minek gondolkozzak én ezen?
Először Wonho, majd Daemin, meg Hyungwon... Sorra őrülnek meg körülöttem az emberek, félő, hogy én is az leszek.

Vagy már az vagyok?

Ki tudja. De kit is érdekel?

Miután elosztottuk a szobákat, mindenki a sajátját kezdte keresni. Sajnos a kétemeletes hotel különböző pontjaira voltunk elhelyezve. Én, Kihyun és Minhyuk a földszinten, Shownu, Jooheon és Daemin az elsőn, Hyungwon és Wonho pedig a másodikon.
-Miért nem lehet Wonho Daeminnel? - kérdeztem leaderünket, látva, hogy a lány kétségbeesve keresi Hoseokot a tekintetével. Olyan magányosnak, olyan törékenynek tűnt egyedül.
-Mert ha ezek ketten egyszerre kapnak rohamot - mert mint kiderült, hajlamosak rá - akkor egyedül egyikünk se tud velük mit kezdeni. Így jobb, hidd el.
-De nem fognak átmászkálni egymáshoz?
-Ha lesznek olyan ügyesek és megtalálják egymást ebben a labirintusban, akkor megérdemlik, hogy együtt legyenek - forgatta a szemét nevetve Shownu, majd beinvitálta Daemint a szobájukba. Én is elindultam a magam útján, de tényleg nehéznek bizonyult kiigazodni a folyosók rengetegében.

Így legalább lesz egy nyugodt éjszakánk.

SHOWNU's POV

-Ezt nem hiszem el - dühöngtem Hyungwonnak a telefonba - Biztos nincs ott a közelben?
-Shownu, hatodjára járom végig a folyosórészünket. Nyomtalanul eltűnt, egy üveg vodka társaságában - felelte meg-megremegő hangon. Ha valamikor máskor mondta volna, hogy Hoseok kifosztott egy beépített bárszekrényt, aztán portyára indult a hotelben, rávágtam volna, hogy majd visszatalál.

De Daemin is felszívódott.

-Induljunk megkeresni őket. Nem akarok ilyen fiatalon keresztapa lenni - szólt Jooheon, mire tarkón vágtam.
-Tartsd későbbre a perverzióidat. Én nem emiatt aggódok, hanem, hogy esetleg...
-Ugyan már, nem lesznek közösen öngyilkosok a pekingi éjszakában! Ez nem egy nyálas romantikus film.