Monsters Around The World | monsta x

27.fejezet: Mennyország

Kifogytam a szuszból, tehát már nem lélegzek,

Feladtam,

Itt és most abbahagyom az ellökésedet.

Közel engedlek.

Ébren vagyok, csupán megrészegülve fényedtől,

Gyönyörű vagy,

Egyre nehezedek a rejtélyességedtől.

Egy igazi Szörnyeteg.

KIHYUN's POV

-Te a tökéletes mintapéldája vagy annak, hogyan csinálj magadból hülyét reggel nyolc előtt! Hajnali négy van! - Shownu hangjára keltem, ami bevallom, nem volt valami kellemes. Lassan felemeltem a fejem elzsibbadt karomról, és a hang irányába pillantottam. Shownu és Minhyuk állt az ajtóban, utóbbi félmeztelenül.
-Miért veszekedtek? - I.M, aki a mellettem lévő ágyon aludt, álmosan nyújtózkodott egyet.
-Nem veszekszünk, csak ez a bolond, ez a máglyára való - itt csattant egyet a tenyere Minhyuk tarkóján - kiment a folyosóra egyszál semmiben, mert
hogy ő nekiáll megkeresni Daemint!
-És? Hadd menjen - legyintett Jooheon, Hyungwonra támaszkodva, aki körübelül annyira volt magánál, mint egy másnapos szurikáta. Komolyan, olyan feje volt.
-De már volt kint, és visítva rohant vissza, mert beleütközött három sasaengbe - Shownu egy szuszra darálta le mondandóját, mire megfagyott a levegő.
-Sasaengek? Itt? - Changkyun rémülten kapott a fejéhez, Minhyuk pedig elkeseredetten bólogatott.
-Ide úgysem tudnak bejönni, megvárjuk a reggelt, aztán megyünk az interjúkra - Jooheon, mint aki jól végezte dolgát, visszafeküdt, de én képtelen voltam pislogni is.

Daemin.

Wonho.

Daemin és Wonho!

-De hiszen... Úristen, Minhyuknak van igaza! Meg kell keresnünk őket - pattantam fel, gyorsan magamra kapva a pulóveremet, amit próbálás közben lehajítottam a földre. A többiek is ugyanígy tettek, csak Hyungwon közben még szidta is magát, amiért magára hagyta Wonhot.
-Nyugi már, a legrosszabb ami történhet, hogy kiütve hever a hotelszoba sarkában - Jooheon próbálta nyugtatni az idősebbet, habár maga is remegett az idegtől.
-Vagy~ - Minhyuk már épp meg akart szólalni, de egyszerre négyen fogtuk be a száját. Shownu kilesett a folyosóra, hogy ott vannak-e még a sasaengek.
-Minden tiszta - nézett vissza rám, én pedig bólintottam.
-Menjünk - telefonom lámpájával utat törtem magunknak a sötétben, miközben villámsebességgel sprinteltünk a megfelelő ajtó felé. Mielőtt benyitottunk -pontosabban betörtünk- volna, megálltunk egy pillanatra.
-Lépteket hallok - parázott a mögöttem álló Changkyun. Valóban, a feszült csendet cipődobogás zaja törte meg. Rémülten, mint az űzött vad, feltéptem az ajtót, és a többiekkel a nyomomban berobogtam az üres szoba közepére. Mert üres volt az, minden teljesen üres volt és csendes, csak a mi szakadozott lélegzetvételünk hallatszott.

Shh, ne sírj, ne~

-Ti is hallottátok ezt? - kérdeztem, hangom halkabbra véve, de csak értetlen pillantásokat kaptam válaszul.

Ne szólj egy szót se~

-Micsodát? - húzta fel a szemöldökét Hyungwon.
-Semmit, semmit - ráztam meg a fejem, elhessegetve a különös hangot, akárhonnan is jött.
-Szóval itt nincsenek - sóhajtotta csalódottan Minhyuk, míg Shownu elvette tőlem a telefont, és körbevilágított a helységben.
-Mi a~ - csúszott ki a száján, jobban szemügyre véve a törött üveg szilánkjait a földön.
-Valamelyikünk belelépett? - Hyungwon töprengve guggolt le egy véres darab mellé. A földön több lábnyom is látszott, mindegyik vércseppekből formálódott ki. Az asztaltól vezettek az ágyig, feltételezhetően Hoseokhoz tartozhattak.
-Valahol kint kell lennie, ráadásul megsérült, és ivott is - Shownu a földre dobta a legnagyobb üvegdarabot, amin Jack Daniel's felirat díszelgett.
-Keressük meg - indult kifele Changkyun.
-És Daemin? - torpantam meg, vonakodva az ötlettől, hogy a lányt hátrahagyjuk. Választ nem kaptam, mindenki sietett I.M után. Én még egy utolsó pillantást vetettem a tócsára, meg az üveg milliónyi darabra tört maradékára, aztán követtem a többieket.