Monsters Around The World | monsta x

6.fejezet: Kellemetlen

WONHO's POV

Amióta Hyungwon bejött, egy szót sem szóltunk egymáshoz. De tudtam, hogy ő ezzel a csönddel is támogatni próbál, ha csak nem arra vár, hogy megszólaljak.
Léptek dobogására lettünk figyelmesek, s nem sokkal később már arra eszméltem, hogy Minhyuk majd hogy nem fojtogat, és közben izgatottan magyaráz valamiről.
-Minhyuk, miről hadobálsz? - kérdezte Hyungwon.
-Hát neked sem tűnt fel?
-Micsoda?!
-Wonho szerelmes Daeminbe! Halálosan, végtelenül és reménytelenül!

Kijelentésére mérhetetlen nevethetnékem támadt. Lehámoztam magamról a karjait, és összegörnyedve hahotáztam. Azt vártam, hogy majd ő is elneveti magát, és bevallja, hogy csak viccelt. De nem ez történt.
-Minhyukie, eddig is nagy mókamester voltál, de ez mindenen túltesz - erre sértődötten lépett hátra, karjait összefonva mellkasa előtt.
-De ez igaz! Szerelmes vagy belé - hajtogatta.
-Hyungwon, mondd meg neki ho~
-Igaza van - nézett rám komolyan Hyungwon. Hát az állam minimum az alagsorig esett.
-Ezt nem mondod komolyan? - kerekedett el a szemem, s idegesen hajamba túrtam.

Milyen vicces kedvében van ma mindenki.

-Teljesen komolyan beszélek - mondta, majd gonosz vigyorra húzta a száját.

Na, most! Nevess már, röhögj ki! Kérlek!

-De ezek szerint nem bánod ha elhívom randira. Régóta terveztem - elégedett fejjel figyelte kirohanásom, és bármennyire akartam elkerülni, egyenest belesétáltam a csapdájába.
-Nem mered! - pattantam fel hirtelen, ők ketten pedig kerek szemekkel néztek rám. Először Minhyukra pillantottam, majd Hyungwonra, aztán le a földre, és ezt még párszor megismételtem.
-Kinyögöd vagy térjünk vissza a dologra egy év múlva? - szólalt meg Minhyuk türelmetlenkedve.
-Jó, oké, egy kicsit tetszik! De szerelmes nem vagyok - durcázva telepedtem vissza a nyikorgó ágyra.

Az igazat megvallva, sosem voltam szerelmes.

-Azt se tudod milyen az - ezt Hyungwon is pontosan tudta, de előttük fenn kellett tartanom a látszatot. Így hát tagadtam; veszettül.
-Hagyj már, ott volt~
-A kis románcotok Jennie-vel minden volt csak szerelem nem - szólt közbe legjobb barátom. És mennyire igaza volt!
-Úgy beszélsz mintha te tudnád milyen - vágtam rá. Kicsit sértődött arcot vágott, amitől megijedtem, hisz nem akartam megbántani.
-Bocsi - sütöttem le a szemem.
-Van egy ötletem! - vidult fel Minhyuk.
-Kezdjünk félni? - horkant fel Hyungwon.
-Ezt egy filmben láttam: Wonho, mondd el mit érzel amikor Daemin a közeledben van - izgatottan kezdett bámulni, amitől kellőképp zavarba jöttem.

Hogy mondjam el, ha én se tudom?

-Őszintén? A teljes igazságot? - pislogtam rájuk, mire bólogatni kezdtek. Néhány nagyobb levegővétel után sorolni kezdtem.
-Először teljesen jól érzem magam, van valami melegség idebent. Örülök, hogy ott van, hogy ölelhetem, hogy beszélhetek vele. Aztán megjelenik az a hang, ami mindent tönkretesz. Az generálja ezeket a hülye perverz gondolatokat, minden áron azt akarja, hogy bántsam Daemint. De én nem akarom, nem akarom bántani! Mert a rohadt életbe, szeretem! - könnyeim a monológom végén megeredtek, és megállíthatatlanul folytak végig az arcomon.
-És ezt elmondtad neki? - simította meg a karom Hyungwon.
-Hogy mondtam volna? Csak még jobban elijesztettem volna magamtól - engesztelhetetlenül sírtam, mintha minden bánatom egyszerre akart volna kitörni a lelkemből.
-De így fél, hyung. Fél, mert fogalma sincs arról, hogy mi történik vele és veled.
-Hyungwon okosat mond. Így mondd el neki az egészet, töviről hegyire. Kicsit bizarr szerelmi vallomás lesz, de szerintem értékelni fogja - mosolygott Minhyuk.
-Tegyük fel, hogy elmondom. De mi lesz utána? A hang nem fog eltűnni, sosem fog eltűnni. Addig marad nyugton, amíg ő nincs a közelemben - sóhajtottam szomorúan. Akármilyen jó ötlettel is állnak elő, mindig lesz egy áthidalhatatlan akadály.
-Talán járni kéne az orvoshoz okoskám - Hyungwon körme nagyot koppant homlokomon.
-Miután hazaértünk, naponta menni fogok, jó? Az csak két hónap, addig kibírom - húztam ki magam, hogy valamennyire elszántnak tűnjek. Pedig a szívem legmélyén tudtam, ahogy ők is:

Nem fogom kibírni.

KIHYUN's POV

Miután Minhyuk elrohant, újra beállt a csönd, amit sokáig nem tört meg egyikünk sem. Csak ültünk, és bámultunk magunk elé.

Vajon mire jött rá?

Vajon mi történt idebent Wonhoval és Daeminnel?

Mi folyik itt?

Valószínűleg a többiek fejében is hasonló kérdések kavarogtak, míg nem Shownu telefonja megrezzent az éjjeliszekrényen - a stáb volt az, azt üzenték, hogy húzzunk le forgatni.
-Minta néhány rohadt kutya lennénk, komolyan - Changkyun morgolódva nyitott előttünk ajtót. Meglepetésünkre a küszöbön SeokJin állt, kopogásra emelt kézzel.
-Úgy látom megelőzött a hírem - nevetett fel, s mi azt vártuk, hogy elinduljon.
-Jöttök már? - húzta fel a szemöldökét, mire gyorsan kapcsoltunk, és elsiettünk mellette. Jooheon gondosan kulcsra zárta az ajtót, mire Jin furcsán nézett ránk.
-De a lány bent van, nem?
-De. És bent is marad - zártam le a témát, sem kedvem sem idegrendszerem nem volt magyarázkodni neki.
-Értem értem, de egy kicsit túlaggódjátok a dolgokat, nem? - kérdezősködött menet közben. Shownu idegen fordult felé.
-Az egyik haverod kis híján megölte, csoda, hogy él. Úgyhogy fogd be a szád, és képzeld magad egy kicsit a helyünkbe. Vagy esetleg Daeminébe - förmedt rá, majd megpördült és a többiekkel a nyomában elsietett. Én még elég ideig tétováztam, hogy hallhassam Jin megszólalását.
-Azért a kis barátnőtöket sem kellett félteni.
-Ezt hogy érted? - ráncoltam a homlokom.

Talán végre megtudhatjuk, hogyan jutott ki Daemin a Pokolból?

-Nah, ilyenkor persze leálltok beszélgetni, de amúgy meg csak az ember torkának ugrotok - forgatta a szemét.
-Van okunk mérgesnek lenni, azt hiszem. Csicseregj - a falnak dőlve vártam magyarázatát, de nem volt valami közlékeny.
-Nem ingyen van ám a pletykázás - kuncogott, próbára téve a türelmemet.
-Nem érünk rá erre, mondd már!
-Nem olyan nagy dolog. A konyhában tettem-vettem, mikor a csaj kitörte az ajtót. Kicsit véres, kicsit tépett volt, de nem volt kedvem vele foglalkozni. Az ajtó nyitva volt, engedtem, had menjen - rántott vállat, mintha ez a világ legátlagosabb dolga lett volna. Nekem ezzel szemben kiakadt az állkapcsom.
-Te komolyan elengedted? - alig bírtam kinyögni még ezt is.
-El. Ha elég ügyes volt, és kijátszotta Taehyungot, megérdemelte a szabadságot. Úgy is azt gondoltam, az utcán el fog vérezni.
-Remélem tudod, hogy most legszívesebben megütnélek. Csak azért nem teszem, mert látom J-Hope-ot a folyosó végén - fintorogtam undoromban. Jin meglepve pördült meg, aztán mosolyogva intett közeledő barátjának.
-Mi a helyzet Hobi?
-A barátod megverte Taehyungot! - hördült föl, majd rohanvást nekem esett. Szerencsére időben arrébb ugrottam, így ökle csak súrolta a fejemet.
-Ó, tényleg? - SeokJin zavart mímelve emelte szája elé a kezét - Ez esetben nem kell betartanod amire kérni akartalak, cserébe az infókért - halál nyugodtan csevegett mellettünk, miközben J-Hope már kis híján a földre tepert.
-Mi lett volna? A kérés? - nyögtem fáradtan, majd engedve az erősebbnek, elterültem a földön. Hobi öklét pár centire az orromtól tartottam vissza.
-Hogy tartsd távol Hoseokot V-től - vihogott, aztán se szó se beszéd ott hagyott minket.

Előbb is mondhattad volna!

Eh, emberek elnézést az aggasztóan ratyi részért :( A napokban nem nagyon volt rész, tudom, csak versenyre kellett készülnöm, ezen múlott hogy szóbelizek-e vagy sem (szerintem kezdhetek készülni a tételekből xD). Na szóval igyekszem mostantól rendes időközönként hozni a fejezeteket, remélem azért tetszett ez :D ♥