Monsters Around The World | monsta x

11.fejezet: Céltalan bántások

BENVOLIO - Szerelme vak, kedves neki az éj hát.

Shakespeare - Romeo és Júlia

SHOWNU's POV

A napok teltek és múltak, egyik fárasztóbb volt, mint a másik. Nyugalommal töltött el viszont az, hogy boldoggá tettük a rajongókat a világ sok-sok táján. Magunk mögött hagytuk Svájcot, Rómát, Budapestet és megannyi más várost, mi pedig minden helyszín után egyre elgyötörtebbek lettünk.
Bár a menedzserünket sikerült meggyőznünk, hogy halasszuk a szóló előadásokat a los angelesi koncertig, az időpont vészesen közelgett.
-Hova megyünk, hyung? - böködte az oldalam izgatottan I.M.
-Londonba - feleltem, és ahogy a furgon belső terét pásztáztam, tekintetem megállapodott a csöndes Hyungwonon és Wonhon. Előbbi megeresztett felém egy bágyadt mosolyt, de utóbbi csak mogorván bámult kifele az ablakon, amin esőcseppek szánkáztak le vad iramban.
-Mi a baja? - kérdeztem a maknaet, aki mostanság többet beszélt Hoseokkal.
-A fene tudja - vágta rá, de aztán, miután óvatosan körbenézett, halkabban hozzátette - Szerelmes.

Bolond.

-Ezt eddig is tudtam - forgattam a szemem - De nem is beszél Daeminnel.
-Pont ezért. Játsza a mártírt. Én ezért már nem sajnálom. Ha hülye, akkor így járt - ezzel bedugta a füleit, és zenét hallgatva olvasni kezdett.

Az eső egyre csak kopogott az ablakokon.

Úgy döntöttem, ott hagyom a morcos Changkyunt, és előresétáltam Daemin mellé. A lány szintén egy könyvet bújt, de ahogy ott álltam mellette, láttam, hogy már percek óta azt az egy oldalt bámulja.
-Lapozni azért nem árt - nevettem fel, és leültem. Összerezzent, aztán kínosan nevetgélve elrakta a könyvet.
-Elgondolkoztam.
-Hoseok is ugyanezt teszi - csendesítettem le a hangom, mire tekintete elködösült, homlokán ráncok gyülekeztek.
-Felőlem aztán! Nem baj, ha néha a fejét is használatba veszi - gúnytól csepegő hangja még engem is meglepett, furcsán néztem végig rajta.
-Valami baj van? - kérdeztem.
-Ugyan - horkant fel - Mikor jönnek vissza a stábosok? - pillantott rám, ajkait harapdálva. Kérdésének oka az volt, hogy már napok óta nem lihegett a nyakunkba senki, hála az égnek. Úgy volt megbeszélve, hogy ha átérünk Amerikába, csatlakoznak hozzánk.
-Pár nap múlva.
-Remek - sóhajtott, majd kinézett az ablakon.
-Jön a Bangtan is.
-Tisztában vagyok vele - morogva válaszolt, mint aki jelenleg azt sem akarja, hogy a világon létezzek. Pedig én igazán nem tehettem semmiről.
Igaz, mostanában mindenki így viselkedett. Olyanná váltunk, mint valami farkasfalka. Morogtunk, hapartunk, üvöltöttünk.
Csak az összetartás nem volt meg.
-Zavarok? - vakartam meg a tarkómat idegesen.
-Engem nem, de lehet, hogy mással is el kéne beszélgetned. Nem csak nekem van szükségem lelkizésre - nem tudam eldönteni, hogy gúnyolódott-e, vagy komolyan gondolta. Mindenesetre inkább magára hagytam, és visszaindultam a helyemre.
-Hé, Shownu! - Jooheon integetett felém a furgon hátuljából.
-Igen?
-Szólj már a sofőrnek, hogy álljunk meg, itt van a reptér mellettünk!

Ha én nem lennék....

WONHO's POV

Kopp, kopp, kopp

A hatalmas esőcseppek elhomályosították előttem a tájat a repülőtér fényei megtörve érkeztek rajta keresztül.

Nyár elejéhez képest sokat esik.

Lehunytam a szemem, és azt képzeltem, hogy az én arcomon folynak le úgy, mint ahogy a tiszta üvegablakon.

És megtisztítanak engem is.

De késő már a tisztulásra - mocskos vagyok. Testileg, lelkileg. Velejéig romlott.

Borzalmasan hiányzik.