Monsters Around The World | monsta x

24.fejezet: Verejtékem

"Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd."

Szabó Lőrinc - Semmiért egészen (részlet)

DAEMIN's POV

-Vérem, verejtékem, és könnyeim

Ledermedve álltam, és csak bámultam a színpad felé, amit mostmár, hogy a dal végetért, ismét csak egy reflektor világított meg. Wonho kimerülten, de vigyorogva, magasba lendített kézzel állt a rajongók előtt, akik mind az ő nevét üvöltözték. Szólásra nyitottam a szám, hátha az enyémet is elhagyja egy hasonló kiáltás, de az csak tompa suttogásnak tetszett.
-Wonho... - motyogtam magam elé, meg-megrogyó térddel.

Nem rontotta el.

Pár másodperccel később a színpad újra megüresedett, én pedig Jimin felé fordultam. A fiú sapkáját szemébe húzva biccentett, hogy induljunk. Kezét felém nyújtotta, amit kis hezitálás után fogadtam csak el, hiszen tudtam, biztos voltam benne, hogy vannak hátsó szándékai.

Mindenkinek vannak.

-Köszönöm - mosolyodtam el halványan, pedig a sírás határán álltam.

-Ezt nektek csináltam, a Monbebéknek!

Tisztában voltam vele, hogy hazudott, pedig milyen jó lett volna abban a boldog tudatlanságabn létezni, hogy semmi közöm nincs a tetoválásához.
-Semmiség. Amúgy, ügyes volt a pasid - kacsintott rám, mire könyököm az oldalába fúrtam.
-Nem a pasim! - szúrtam le, szívemben és gyomromban egyaránt apró gombóc keletkezett. De minek? A helyzeten semmi sírás, hiszti nem segít.

De a nevetés sem.

-Nem hiszem el! Engedjenek be, egy barátom bent van! Kim Taehyung vagyok, az Isten szerelmére! - kiabálásra lettünk figyelmesek a kijárat irányából, ahol két, zongora méretű biztonságis próbálta éppen visszaszorítani Taehyungot, akit valahol félúton sikerült lehagynunk. De ezek szerint nem adta fel.
-Tűnjünk el innen - sziszegte Jimin, de lépni sem volt időnk, a Szörnyeteg kiszúrt minket.
-Jimin! Jimin, hé! - a fiú áttört az őrök között, és vágtatva rohant elénk. Nagyokat szusszanva támaszkodott a vállamra, kis híján összenyomva engem.
-Dèja vum van - vigyorgott ránk eszelősen.
-Sajnos nekem is - húzta el a száját Jimin, és nagyon látszott rajta, hogy kiutat keres a helyzetből.

Sarokba vagyunk szorítva.

-Hát ez remek! Mi lenne, ha a közös érzéseket megbeszélnénk mondjuk....valami kellemesebb helyen? - szorítása vállamon egyre csak erősödött, összeszorított szemmel hagytam, hadd tegyen, amit akar.

Mint mikor...

-Nekem ez is elég kellemes. De jobb lenne, ha elengednéd - Jimin mérgesen pillantott Taehyung kezére, mire a másik hitetlenül felhorkant.
-Miért, különben mi lesz? A múltkor, a dormban sem mertél megütni. Beszari vagy, Park Jimin! Ezért nem lesz sosem a tiéd a lány - nevetett hisztérikusan Taehyung. Én csak lehajtott fejjel álltam ott, ha tehettem volna, a fülemet is becsuktam volna, hogy ne halljam undorító, méregtől csöpögő szavait.

Mintha a Szörnyeteg akarna belémmászni.

Irányítani akar.

Jimint is.

Melyikünk lesz a gyengébb?

Gondolataim rengetegéből az ébresztett fel, hogy nem éreztem a Szörny nagy, meleg kezét vállamon. Kinyitottam a szemem, és azt vártam, hogy majd vértócsa terül el lábam előtt, mint mikor Wonho a képzeletemben megtámadta Taehyungot az utca kellős közepén.