Monsters Around The World | monsta x

8.fejezet: Darabokban

Sziasztok! Úgy döntöttem nem húzom sokáig az agyatokat, egyből belecsapok a bonyodalmak közepébe :D ParkSandraa ezt a részt neked ajánlom :3

„I'm so happy, 'cause today I found my friends - they're in my head.”

Nirvana - Lithium

WONHO's POV

-Khm.. - köhintgetve kopácsoltam körmömmel a falapon, amin egy öreg férfi feküdt, és szemmel láthatólag aludt.
-Ne is próbálkozz, annyit ivott hogy holnap délig fel sem kel - egy rózsaszín feltupírozott hajú, piercinges lány jött a segítségemre, majd se szó se beszéd belelökött az egyik bőrfotelbe, és maga elé húzta a felszerelését.
-Hé, még nem is mondtam, hogy miért jöttem - hebegtem, kicsit meglepett ez a gyors tempó. Agyamban még mindig önmarcangoló gondolataim visszhangoztak, meg-megzavarva engem a józan döntéshozatalban.
-Elég egyértelmű volt, hiszen ez egy tetoválószalon. Az emberek ritkán térnek be ide egy vekni kenyérért. Nos, mit hova és mekkorában? - hadarta el, majd alsó ajkát rágcsálva nézett rám. Én is beleharaltam sebes párnáimba, és azt kívántam, bár ki se mozdultam volna a szobám kényelméből.
-Siettetnélek azzal, hogy időpontosaim vannak, de most pont ráérünk. Adok időt gondolkozni, hátul leszek. Szólj, ha döntöttél - mosolyogva állt fel, és indult volna, de elkaptam a karját.
-Várj! - szemöldökét ráncolva nézett vissza rám, mire fülig pirultam. Azt akartam mondani, hogy maradjon itt, de ilyenre azért mégsem kötelezhetem szerencsétlent.
-Ne aggódj, sokan kérik azt, hogy segítsek a döntésben. Pszichológia tanhallgató vagyok az egyetemen, és bármennyire nem tűnik úgy, de érdekelnek az emberek érzelmei. Szóval...kezdheted mondjuk az elején - kék kontaklencséi csillogtak az erős megvilágításban, ahogy levágódott mellém, és kíváncsian méregetni kezdett. Valamiért szimpatikus volt ez a lány, habár még a nevét sem tudtam.
-Van egy lány~
-Szerelmi bánat, tudtam én! - rikkantotta, de aztán szájára tapasztotta a kezét, jelezve - hallgat.
-És ez a lány... Fontos nekem. Csak annyiszor megbántottam, annyiszor ejtettem rajta sebet, hogy félek, végleg megutált. Mégis folyton azt ismételgeti, hogy szüksége van rám, és a napokban rájöttem, hogy~
-Neked is szükséged van rá - a pink hajú vigyorogva fejezte be a mondatomat - Folytasd csak.
-Igen. De valahányszor a közelébe kerülök, elfog egy borzalmas vágy, ami már szinte a betegségemmé nőtte ki magát - beszélni is borzasztó volt róla, az emlékek könnyeket fakasztottak szemeimbe. Nem találtam annyira kínosnak, ha egy idegen előtt sírom el magam, mintha a legjobb barátaim előtt, így hát nyugodtan engedtem, hogy a sós cseppek végigfussanak kipirosodott arcomon. Fejemet hátrahajtva nyeltem egy nagyot, majd folytattam.
-Volt, hogy té-ténylegesen bántottam. De ő ragaszkodik hozzám, nem akarja, hogy ilyen hamar lemondjak róla.

Hogy lemondjak rólunk.

-Azt találtam a legjobb megoldásnak, ha minél távolabb maradok tőle, ha nem beszélek vele többet. Így sérül mindenki a legkevésbé - sóhajtottam, és vártam a lány válaszát. Nagyokat pislogva tekergette az orrpiercingjét, és sok percnyi gondolkodás után végül így szólt:
-Ez egy nagyon szép történet, biztosan így akarod lezárni?

~×~×~×~

-Nem egoista dolog a saját dalszövegeteket tetováltatni magadra? - húzta fel a szemöldökét, miközben lefertőtlenítette a kulcscsontom alatti területet.
-Csak csináld - sziszegtem, idegesen markolászva az ölembe tett pólómat. Lehunyt szemmel hagytam, hogy felvigye rá a mintát, lelkiekben felkészültem arra a szúrós érzésre, amit már párszor megtapasztaltam.
-Mit izgulsz ennyire? Nem boncolás lesz, csak egy egyszerű tetkó - nevetett a lány, akinek a nevét nem tudtam meg, ellenben ő az enyémet igen. A vicc az egészben az volt, hogy onnan ismert fel, hogy az egyik ismerőse csinálta a combomon lévő feliratot.
Kezét mellkasomon megtámasztva kapcsolta be a kicsiny gépet, pár másodperc múlva pedig égtelen fájdalom hasított az egész testembe.
-Ez fáj - szűrtem összeszorított fogaim között, hátam kicsit ívbe hajlott, ahogy a kín hullámokban végighaladt idegeimen.
-Nem mondod, zsenikém? Jaj, elrontottam - erre elkerekedett szemmel kaptam föl a fejem, de azonnal konstanáltam, hogy csak viccelt.