Monsters Around The World | monsta x

19.fejezet: Mondd meg

"A holttestek nyugodtak és csendesek; mozdulatlanok és ártalmatlanok. A hullák nem kelnek fel, nem nevetnek, nem ítélnek el; a hullák nem kiabálnak veled, ütnek meg vagy hagynak el."

Dan Wells - Nem akarlak megölni

DAEMIN's POV

Nem sokkal később Shownu magamra hagyott, hadd gondolkozzak nyugodtan. Fáradtan, kisírt szemekkel tántorogtam ki a fürdőszobából, gyomrom görcsbe rándult, mikor megláttam a képet az ágyon, mellette egy cetlivel.

Mi itt leszünk

Elmosolyodtam, miközben kezembe vettem a megviselt fotót.

A rajta szereplők is elég megviseltek.

Hátamra dőlve terültem el a puha, ámbár hideg ágyon, hüvelykujjammal végigsimítottam a fotón.

Félreismertem őket.

Mindennek, amit tettek, ahogyan viselkedtek, oka volt. A munka, a stressz, a szeretethiány mind közrejátszott a Szörnyek létrejövetelében.

Én is besegítettem.

Vajon Taehyungnak és Jiminnek mik az okaik?

Megráztam a fejem, nem akartam rájuk gondolni se. Pillantásom elidőzött mindegyik fiún, próbáltam az álmosolyok mögé látni, sikertelenül. Beláttam, hiába élek velük egy ideje, semmit nem tudok róluk, és

semmit nem tudok róla.

Újabb kövér könnycsepp bucskázott le az arcomon, ahogy belegondoltam, mi mindent tettem vele azért, mert utáltam. Folyton folyvást bele akartam rúgni, azt akartam, hogy fájjon neki annyira, amennyire nekem fájt. Azért kiabáltam vele, azért néztem levegőnek, azért csókoltam meg Park Jimint!
Mert éreztetni akartam vele, hogy a zsigereimből gyűlölöm, hogy ő számomra nem más egy idegesítő fertőzésnél, ami belém mászott és örökre ott ragadt.

Örökre.

De most nem tudtam mit gondoljak róla. Ott voltak rajtam a sebek, amiket okozott,

de nem mélyebbek Taehyungénál

emlékezetembe véstem minden szót, amivel bántott,

nem durvábbak a szőke ördögénél

és még ez, amit Shownu elmesélt, sem tudott mindent nyomtalanul eltűntetni.
Össze voltam zavarodva.

Ki az igazi Szörnyeteg?

-Nekem miért nem mehet semmi egyszerűen? - biggyesztettem le számat, majd visszatéve a képet a helyére, kipillantottam az ablakon. Odakint fotósok rengetege, mint a tenger, hullámzott, gondolom a fiúkra vártak.

Várhattak.

Shownu azt mondta, hogy ők itt lesznek, akkor minek áll itt ez a sok újságíró is? Talán hazudott volna, hogy megnyugtasson, nem maradok egyedül a Bangtannal?

Ma már tudom, hogyan értette.

WONHO's POV

Nem akartam.

-Wonho, mindjárt kezdődik a forgatás, siess - intett felém Kihyun, mielőtt kilépett volna az ajtón. Végre egyedül maradtam a Szörnyeteggel.
-Nem leszünk így jóban - sóhajtottam, végignézve magamon. Úgy döntöttem, megfogadom Hyungwon tanácsát, és elszeparálom magamtól a Szörnyet, pontosan ezért beszéltem hozzá. Őt is ápolni kellett, szelidíteni.
-Nem szabadna rá gondolnod. Sőt, megtiltom, hogy akár csak rá is nézz! Tudom, hogy nehéz - ráztam a fejem szomorúan. A Szörnyeteg szomorú volt, ezáltal én is. Ez volt az egyetlen dolog, amit nem tudtam elválasztani magamtól.