Monsters Around The World | monsta x

A Szörnyeim válaszolnak

-Kezdhetjük srácok? *benyit a váróterembe* *mindenki lámpalázasan készülődik*

-Daemin, gyere te vagy az első!

Daemin:

Q: Hogyha Taehyung nem lett volna ekkora barom, akkor velük maradtál volna, vagy visszataláltál volna Hoseokhoz?
A: Egyértelműen maradtam volna.
Hoseok pedig mindig ott lett volna velem, ha akartam volna, ha nem.

Q: Ugye tudod, hogy nem vagy Szörnyeteg? <3
A: *nevet* Huszonkét éven keresztül így neveztek, nehezen lehetne meggyőzni az ellenkezőjéről. De azért köszönöm, hogy így gondolod.

Q: Szerelmes vagy Hoseokba?
A: Sosem voltam szerelmes, így nincs fogalmam róla milyen érzés az. De inkább azt mondanám: szükségem van rá.

Q: Miért mentél el egy tulajdonképpen vadidegen sráccal? Gondolhattad volna, hogy ez lesz a végeredménye... :(
A: *nevet* Szerintem mindenki ezt tette volna a helyemben. Taehyung megértett, kedves volt velem, és felajánlotta, hogy kiránt a mocsokból amibe beleragadtam. Ki gondolta volna hogy ez az édes jellem egy Szörnyeteget takar?

Q: Nem hiányzik a családod?
A: Sosem úgy tekintettem rájuk mint egy családra, inkább mint néhány emberre, akikkel osztoztam a kiosztott ételen és ruhán. Csak remélem a legjobbakat nekik, és hogy jobb lett az életük a távozásom után.

Q: Hogy jutottál el arra a pontra, hogy szükséged volt Hoseokra?
A: Talán olyan mélyre süllyedtem a depresszióban, vagy csak láttam, hogy neki mennyire rossz. Úgy gondolom, tudnánk egymáson segíteni, csak... Valamelyikünk folyton megrémül a változástól.

Wonho:

Q: Miért akarod megmenteni magad ha egy idegroncs vagy? És mi a sz*rért hiszed azt hogy a bogyózabálással minden rendbe jön?
A: Kösz az őszinteséget. Mert nem akarom, hogy mások vállát nyomják az én problémáim, meg egyébként is: meg tudom oldani egyedül. Mert átmenetileg jobban érzem magam tőle, és minél több ideig tart, annál jobb.

Q: Miért nem nézted meg hogy ki feküdt melléd?
A: Akárki lehetett volna, hiszen én először azt hittem, hogy csak álmodom. Akkor pedig egy gyönyörű angyallal aludtam. Sok különbség nem volt az álmom és a valóság között.

Q: Szerinted nem tudnának a többiek jobban segíteni neked, ha elmondanál mindent ami bánt?
A: Azzal csak leterhelném őket, és gyengének, betegnek tartanának. Pedig nincs semmi különösebb bajom, csak keményebben kell dolgoznom. I-igen, ennyi az egész...

Q: Nagyon megbántad a tetteid? Ha visszamehetnél a múltban...máshogy csinálnád a dolgokat?
A: Ha az időutazás lehetséges lenne, sok mindent másképp csináltam volna. Kezdve azzal, hogy odafigyelek, mikor az utcán sétálok, nehogy nekimenjek valakinek.

Q: Miért nem mondtad el a többieknek, hogy problémáid voltak?
A: Képtelen lettem volna elmondani nekik. Kész szégyen lett volna, a mai napig megalázottságot és undort érzek mikor eszembe jut. Ők is biztos undorodnának, addig jó amíg nem tudnak az igazi okokról. *idegesen körbenéz* Va-vagy tudsz valamit amit nekem nem mondtak el?

-Nincs több kérdés, kérlek hívd be a következőt.

-D-de én még~

-Hoseok!

Hyungwon:

Q: Szeretnél még összejönni Daeminnel, vagy inkább hagyod hogy a legjobb barátod legyen boldog helyetted?
A: Nem gondolom, hogy Hoseok boldog lenne emiatt. De ha ez kell ahhoz, hogy újra a régi legyen, igen, képes vagyok feláldozni a szerelemnek nevezett valamit. Szenvedés, sokkal inkább.

Q: Neked Daemin iránt táplált érzéseid, vagy a Wonhoval ápolt barátságod a fontosabb?
A: Mint már említettem, az utóbbi. Végeztünk?

Kihyun:

Q: Lehetek a feleséged?
A: *somolyog* Most elrontottad a meglepetést.

Q: Miért féltél(félsz) attól hogy kirúgnak? Nem érzed magad elég erősnek? Régi sérelmeid okozzák  a rémálmokat?
A: Nem attól tartok, hogy egyszer kirúgnak - nem fogok okot adni rá. A debütálás óta folyamatosan azt hallgatom, hogy én egy másik szinten vagyok mint a többiek. Szerintem ez nem igaz, ők mindannyian különleges tehetségek, és félek, hogy egyszer szétválasztanak minket emiatt a 'különbség' miatt. Én velük kezdtem, velük fogok világhírű lenni. Szeretlek titeket srácok *szívet mutogat a kint várakozóknak*

Shownu:

Q: Milyen érzés volt titkolni az igazságot neked, mint egy leader?
A: Az igazat megvallva borzalmas volt. Látni, hogy szomorúak, kétségbe esettek és mérgesek... Úgy éreztem az én hibám is. Lehet, tényleg az enyém volt.

Q: Miért vagy ennyire jólelkű?
A: Hát, köszönöm. *aranyosan mosolyog* Mondhatnám, hogy ez a munkám, ami igaz is, de... Ők a családom, mindent megteszek értük, hogy boldogok legyenek.

Jooheon:

Q: Hozzád mehetek?
A: Remélem nem bánod ha Minhyuk lesz a pap *nevet*

Minhyuk:

Q: Volt ötleted hogy hol lehetett Daemin?
A: Az éjszaka közepén fogalmam sem volt, bevallom.

Q: Szereted a vattacukrooot?
A: Imádooom *aegyo*

Q: Nem akarsz korrepetálni földrajzból? Vagy te is ilyen ritkaszar vagy belőle?
A: Nem véletlenül lettem idol és nem föcitanár *delfin-nevetés*

Sziasztok! Remélem mindenki kielégítő választ kapott a kérdéseire, és hogy nem untátok halálra magatokat közben :D <3 Ha nagyon elkap mag még egy ihletroham, akkor már ma éjjel fent lesz a következő rész, rosszabbik esetben holnap olvashatjátok :3 Gondolom nem sértődtök meg, ha írok pár kulcsszót ezúttal is ^^

1. Első feladatok                                                                                                                                                    

2. "Majd én segítek."