Monsters Around The World | monsta x

1.fejezet: Ketten?! Kettő?!

Sziasztook! Bocsi, hogy belerondítok itt a fejezetbe, csak szólok, aki még nem látta, az előző bejegyzésben említettem egy Kérdezd a Szörnyeimet játékot, ami még HÁROM NAPIG van érvényben, magyarán addig még tudtok kérdezni, aztán megírom a válaszokat :3 remélem sok kérdés fog összegyűlni ^_^ ♥  Ennyit szerettem volna, jó olvasást!

CHANGKYUN's POV

Reggel a lehető leggyorsabban pakoltunk össze, hogy indulhassunk tovább - a következő állomás Peking.
-Szerinted Daemin tényleg átment Hyungwonékhoz? - ráncoltam a homlokom, végighallgatva Minhyuk elmesélését, miszerint látta tegnap a lányt a folyosón.
-Biztos vagyok benne! A francba, mind a ketten évekig képesek lennének aludni, így sosem fog kiderülni, igazam van-e - sóhajtotta.
-Miért nem nézzük meg? - kérdezte Jooheon, aki már kész volt. Ő kelt elsőnek. Lehet nem is aludt.
-Mert az pofátlanság lenne.
-Mióta érdekel az minket? - tettettem felháborodást, majd felpattantam és kivágtattam a folyosóra, sarkamban a szobatársaimmal. Kihyun már ott toporgott Wonhoék ajtajánál, nem mert bemenni.
-Utat a mesternek - toltam félre, és magabiztosan lenyomtam a kilincset. Kizártnak tartottam, hogy Daemin önerőből eljusson idáig. Max ha vitték. Nem kizárt, hogy valamelyik áthozta magukhoz, bár kicsit beteges ötletnek tűnik.
A lehető leghalkabban léptem be, de alig bírtam ki, hogy fel ne kiáltsak.
-De édesek! - motyogta mögöttem Jooheon elvékonyított hangon, de hamar elhallgattattuk.
A látvány tényleg aranyos volt, de mégis szívszorító. Hoseok ágyán ott feküdt Daemin, úgy kapaszkodtak egymásba, mintha az életük múlna rajta. A lány fejét Wonho nyakába fúrta, lefogadnám, hogy egy gramm levegő sem volt kettejük közt. Wonho hajába egy kis tollpihe volt gabalyodva, barátunk arcára apró mosoly ült ki, mint aki élete legszebb álmát látja maga előtt.
-Talán csak ennyi kellett nekik - szólt az ajtóból Shownu mosolyogva.

Álom álom, édes álom.

-Lehet - bólintottam - Ki kelti fel őket? Lassan indulnunk kell - kocogtattam meg a nem létező karórámat, mire persze mind hátrálni kezdtek.
-Gyávák - horkantam fel, majd közelebb léptem az alvó pároshoz.

WONHO's POV

-Hé, Hoseok - Changkyun pöckölgetése ébresztett. A másik oldalamra akartam fordulni, de valami megakadályozott. Kikerekedett szemekkel néztem a karjaimban alvó Daeminre.

Milyen szép.

-Keltsd fel Daet, mi nem zavarunk tovább - kacsintott rám, aztán kisétált a többiekkel együtt.

Ezek szerint nem álom volt.

Megpróbáltam kicsit eltolni magamtól Daemint, de ő görcsösen ragaszkodott hozzám.
-Babygirl, ébresztő - simogattam meg az arcát. Szemét ugyan nem nyitotta ki, de aranyosan elmosolyodott.
-Daemin - bökdöstem meg.
-Csak még öt percet - bújt újra hozzám, de egy pillanattal később ellökött magától, és rémülten felkiáltott.
-Mit keresel az ágyamban?!
-A kérdés inkább az, hogy te mit keresel az én ágyamban? - nevettem fel.
-Persze, jó vicc, én mozogni se tu~ Úristen, én mozgok! - tátotta el a száját, és végignézett magán tetőtől talpig.
-Mozgok, beszélek, és... És ezzel még tartozok - sütötte le a szemét, majd megvárta amíg én is felülök, és megölelt. Csak pár másodperc volt, de életem legboldogabb másodpercei voltak azok. Ki akartam mondani amit akkor éreztem, de nem akartam elüldözni.

Nem akartam újra fájdalmat okozni neki.

-N-nekem mennem kell - ült ki az ágy szélére, és még egy pillantást vetett rám.

Mondd már ki, Hoseok!

-Jó - bólintottam, ő pedig kiment.
-Idióta vagy - lépett mellém Hyungwon.
-Tudom - fortyogtam és elterültem az ágyon. Fejemet ügyesen bevertem a falba, kicsikarva magamból egy káromkodássorozatot.
-A szókincsed nem sokat változott.
-Kapd be.