Monsters Around The World | monsta x

18.fejezet: Elválasztás

SHOWNU's POV

-Daemin, engedj be! - dörömböltem a fürdőszoba ajtaján, amin nem sokkal ezelőtt a bömbölő lány berohant.
-Hagyj békén! - üvöltötte, és hallottam, ahogy valami összetört odabent.

Remélem tudja, hogy ezt nekünk kell majd kifizetni.

-Tudom, hogy mindez felkavaró, de ennyire nem kell túlreagálni - forgattam a szemem, miközben leültem a fal tövébe.
-Felkavaró?! Nem kell túlreagálni?! Shownu, tudod te, hogy miről beszélsz? Meg~
-Ne! Ne mondd ki - túrtam hajamba idegesen. A lány a túloldalon szakadozottan sóhajtott, aztán beállt a feszült csend.
-Annyi kérdésem van - szólalt meg pár másodperc csend után.
-Akkor hajrá, én ráérek. Bár egyszerűbb lenne, ha nem ajtón keresztül kéne ezt megbeszélnünk - nevettem fel kínosan.
-Nem akarok a szemedbe nézni.
-Mi? Miért? - ráncoltam a homlokom. Egyszer mintha Wonho is mondott volna valami ilyesmit.

-Figyelsz te rám egyáltalán? - üvöltöttem, miközben felkaptam az asztalról a piásüveget. Hoseok erőtlenül kapott utána, de hamar feladta a harcot.
-Normális vagy?! A menedzserünk két percen belül itt lesz, te pedig.... - ekkor tűnt fel az apró tenyérnyom az arcán.
-Ellie? - fontam keresztbe a karom, dühöm már csak apró parázs volt az előző lángoló fergeteghez képest. A szőke bólintott.
-Nem is emlékszem, hogy miért ütött meg. Kiabált velem, valami véres mellkasról beszélt. Fel akartam nézni, a szemébe, de...

nem mertem.

-Nem lényeges - láttam magam előtt, ahogy letörten rázza a fejét.
-Magadat hibáztatod? - tekintetem végigvezettem a szobán, kerestem a magabiztosságomat. Jól elbújt a kis huncut.
-Végig azt hajtogattam, hogy Wonho egy Szörnyeteg. Erre kiderül, hogy itt csak én vagyok az - megint sírásban tört ki, halk koppanások jelezték, hogy ütögette a fejét a falba.
-Fejezd be, Daemin! Wonho talán valóban egy Szörny, ahogy te fogalmazol. De...
-Shin Hoseok nem Szörnyeteg! - nyüszített fel, majd némivel csöndesebben kezdte mantrázni ezt az egy mondatot, mintha ezzel semlegesíthetne bármit is.

Mintha ezzel megtisztulhatna.

Nem akartam megzavarni, így hát felálltam, és a táskámhoz léptem. Kihalásztam belőle a csoportképet, és az ajtó alatt a fürdőszobába csúsztattam.
-Ez mi? - szipogta.
-Nézd meg Kihyunt! A mögött a mosoly mögött rengeteg elszenvedett átverés, elutasítás van - kezdtem mesélni, ő pedig csak hallgatott. Nem szólt közbe, meg sem nyikkant. De azért fejemben ott visszhangzott imádsága.

Shin Hoseok nem Szörnyeteg.

-Aztán ott van Hyungwon. Kiskorában anorexiát diagnosztizáltak nála, a No.Mercy előtti évben lett egészséges. Félek, sosem fogja visszanyerni az étvágyát teljesen - egyszer sem beszéltem másokkal az aggodalmaimról, de úgy éreztem, Daemin megérdemel ennyit. Azért is döntött anno a maradás mellett, mert meg akart ismerni minket.

Most alkalma adódik rá.

-Szegény, naiv Minhyuk - sóhajtottam, felidéztem magam előtt a fiú arcát.
-Hatalmas reményekkel jött a Starshiphez, a szakértők pedig letörték a szárnyait - mondtam, majd meg sem várva a lány reakcióját, folytattam.
-Changkyunt kezdetben mindenki utálta. Az első éjjel Seokwon kis híján félholtra verte, és nagyon sokáig kellett elviselnie a rosszalló megjegyzéseket - ez volt a legrémesebb emlékem. Én vágtam hozzá a legdurvább dolgokat.

Aznap reggel megkaptuk Minkyun halálhírét. A fél csapat délben sem tudta abbahagyni a zokogást, I.M a legrosszabbkor toppant be.
-Mennünk kéne próbálni - nyitott be a közös szobánkba. Én épp a felső ágyon ültem, és a kisírt szemű Jooheont vigasztaltam. Wonho egy pillanat alatt viharzott ki, Hyungwon követte.
-Úgy nézünk ki, mint akik tudnak próbálni? - kaptam felé a fejem dühösen. Az agyam egyik eldugott zuga vadul buzdított.