Condominium [L.S]

84.

Harryt így látni nem valami jó élmény. Nem mondanám, hogy haragszom rá. Mégis csak miattam csinál mindent, hogy jókedvem legyen.. Talán messzire mentem.. 

Miután a többiek ott hagyták Harryt az ágyban, az járt a fejemben miért csináltam azt, amit. Emiatt ivott.. Jóvá kell tennem!

Elindultam Harry felé, ám Zayn karon fogott és kihúzott a szobából. 

-Ne már.. Vele akarok lenni! - Néztem rá szomorúan. 

-Ne csinálj már úgy, mintha meghalt volna! - Karolt át. -Ki kell aludnia magát! Utána, ha vissza kapjuk a hűn szeretett Harrynket, én is megnyugodok! 

-Ezt hogy érted? Mintha azt mondtad volna most, hogy Harry részegen egy szörnyeteg.. - Még a hideg is kirázott, ahogy ezt kimondtam. 

-Ez egy hosszú történet, Louis.. - Ütögette meg a mellkasom. 

-Tudni akarom! - Jelentettem ki. 

-Oké! Elmondom! - Vitt be a szobájukba. Liam és Niall lefeküdtek, míg Zayn kihúzott a teraszra. Kíváncsian néztem rá, miután leültünk a jéghideg székre. -Ez az egész 10 évvel ezelőtt kezdődött. Harryt sokan bántották az iskolában, csak azért mert meleg és, mert meghaltak érte a lányok. A lányok aranyosnak és helyesnek hívták, míg a fiúk egy semmirekellő buzinak. Harry hihetetlenül érzékeny fiú volt.. Akkor figyeltem fel rá jobban, mikor tesin különféle karszalagszerű anyag borította a bal csuklóját. Tesi után oda mentem hozzá és kérdezősködtem: "mi történt?", "mi van a csuklóddal?", "jól vagy?", "bántott valaki?". Hihetetlenül magába tud fordulni és mikor a kérdéseim hallatán elsírta magát, leginkább zokogás volt.. De mikor ez megtörtént, belém bújt. Tudtam, hogy onnantól én vagyok a biztos pont neki és, ha így gondolja, bármit megteszek azért, hogy többet ne bánthassa senki. Haza kísértem, nála maradtam a délutánra. Elmondott mindent, mivel bántották. Aztán a beszélgetés után, magához vette a pengét. Nem csináltam semmilyen hirtelen mozdulatot, amivel megijeszthetem. Megértően, higgadtan néztem a kezében lévő pengét. És akkor néztem a legnagyobbat, mikor a kezembe nyomta, majd egy nagy sóhaj után, határozottan a szemembe nézett: "Tudom, hogy ez nem megoldás, nagyon sajnálom!". Nem is tudom mit éreztem akkor.. Viszont nem hagytam magára. Az, hogy volt vele valaki, nagy erőt adott neki. A bántás, meg sem rebbentette Harryt, csak mélyen a bántó szemébe nézett és tűrt. Tűrt, ameddig csak bírt. Egészen addig, míg önszántából el nem ment edzeni, majd boxolni. A magára pakolt izomtól, nagy önbizalma, elszántsága, és ereje lett. Tisztán emlékszem: pénteki nap volt. A napi szekálás ment.. Aztán Harry megvárta míg az a srác végzett az iskolában, majd behúzta egy sikátorba. Én a sarokról néztem, ahogy félholtra veri azt a csávót és nem állítottam le. Nem állítottam le, mert az a Harry, aki rám nézett, csupa harag volt. Ő nem egy kisfiú volt abban a pillanatban, hanem, mondhatom így.. Egy szörnyeteg. Végül meguntam a látványt, oda mentem és teli erőből a földre löktem őt. Egy szót sem szólt, egy pillanatig az értetlen kisfiú pillantását láttam, de az a pillanat egy másodperc volt.. Aztán vissza tért ő: a harag, a bánat, a félelem, a veszély. Nem tudom mi vett rá, talán az, hogy valami mássá formálta az a sok érzés, ami egyszerre csattant rajta, hirtelen, egyetlen egy pillanatban, de megütöttem. Nem akartam eltörni az orrát, de eltörtem. Elárulva érezhette magát abban a minutonban, viszont nem érdekelt. Elakartam űzni a sötét oldalát és visszakapni a barátomat. - Sóhajtott. -Harry soha nem volt rossz ember, az tette rosszá, amit át élt.. Nem szeretem, ha iszik, te is láttad, hogy erőszakos és idegbeteg.. Mert akkor egyszerre tör rá minden érzés, főleg a központi érzés, amire fókuszál. Ez most az volt, hogy megbántottad. Megbántottad és ő ezt már átélte. Túl tette magát rajta, de nem szeretném, hogy a legrosszabb állapotban legyen, mint akkor régen. És kérlek, ne félj tőle! Ha másképp állsz hozzá miután felébredt, magába fog fordulni és akkor már a kutya sem tud segíteni.