Condominium [L.S]

110.

Ez a kis vallomása melegséggel töltött el. Megdobogtatta a szívem és lángra keltette minden érzésem felé.

-És neked? Milyen volt az álompasid?

-Nekem nem volt.. Nem érdekelt különösen senki.. Mindig volt, amire koncentrálnom kellett, így sose érdekelt, hogy lesz-e valakim..
De ha már így mondod, nekem te vagy az álompasim. - Mosolygott rám.

-Mikor találkoztunk.. Mit gondoltál rólam?

-Igazából nem érdekeltél, amíg oda nem jöttél hozzám. Bunkó voltam, akkoriban mindenkivel az voltam, viszont mégis megfogtál.. Meg fogott a szép szemed, a szád, a külsőd.. Ezért is segítettem neked.. Niallnek még azelőtt meséltem rólad, azért viselkedett úgy, ahogy. És eddig tényleg nem beszéltem senkiről neki, mert nem is néztem senkire.. Ezért örült annyira, és bízott abban, hogy érdekelsz és akarlak magamnak. Onnan tudtam honnan dolgozol, mert egy reggel követtelek és néztelek kintről. Nagy szád volt, és bejött. Tudtam milyen az a hely, és hogy többet legyünk együtt, muszáj volt elintéznem neked Niall kávézóját.

-Milyen rafinált vagy!

-Te vagy szerencsés! Te voltál az első aki igazán érdekelt és érdekel is.

-Hát.. Én megsajnáltalak, ha kérdeznéd.. Sokszor be akartalak hívni, hogy ne ülj kint a folyosón.. Aztán a többi jött magától, rád bíztam magam és jól végződött.. Bár, mikor egy meleg bárba vittél, nagyot néztem.. Mintha így akarnád tudatni velem, hogy meleg vagy és van esélyem..

-Igen, azért csináltam és mert mentem fel lépni.. Akkoriban úgymond abból éltem. Szép idők voltak. - Mosolyog.

-Hogy érzed.. Jó, hogy ez így megtörtént?

-Életem legjobb döntése volt.. Meg kértem a kezed is.. Te vagy az első szerelmem. - Vallja be. Szám, ennek hallatán kiszáradt, a szívem kihagyott egy ütemet.

-Tényleg?

-Tényleg! - Töltötte ki a kezében lévő pezsgőt. -Köszönöm, hogy vagy nekem és ne haragudj, ha valamit elrontok.. - Kér bocsánatot.

-Hibázni emberi dolog.. Csak hülye vagyok.. - Legyintettem.

-Nem vagy hülye.. Viszont eddig másról érdeklődtél! - Húzódott vigyorra a szája.

-Tényleg! Mesélj csak miket csináltál fiatalkorodban!

-Hm, nos, tekintsünk vissza 60 évvel ezelőttre.. - Köszörüli meg a torkát. -Jó tanuló voltam, bár nem nagyon foglalkoztam az iskolával.. A vége felé romlottak a jegyeim, nem annyira, de azért romlottak. A fiúkkal Niallel, Zaynnel, Liammel, el mentünk minden pénteken, bulizni. Akkoriban Londonba jártunk iskolába, így nem volt kérdés, hogy a legjobb buliba kell mennünk. Halál részegek voltunk állandóan, emlékszem, mindig a házunk verandáján aludtunk, az ajtót nem bírtuk kinyitni. Na nem mintha kizártak volna engem, de a kilincset már nem találtuk meg.. Mindig anya keltett minket. Aztán utána megint mentünk pénteken, mikor mi volt. Bele kötöttek Zaynbe? Zaynt hátra lökve verekedtem. Akkoriban mindennap edzettem, volt erőm, és dicsekedtem is vele. Be szóltak? Verekedtem. A kezemet is eltörtem, emlékszem, hajnalok hajnalán mentünk a sürgősségire. Eltört a kezem, de úgy nevettem ezen, mintha csak egy hülye álom lenne.. Csúcs voltam.. Aztán Zayn a jövőjét építette, így feloszlott a banda és maradtunk ketten Niallel.

-Hát.. Nekem nem volt ilyen érdekes.. - Emlékszem vissza. -Félénk voltam.. Voltam egy-két buliba.. Jó tanuló voltam, jó kisfiú.. Aztán ennyi, nem vagyok izgalmas..

-Dehogynem! - Úszik a medence sarkához, ahol ülő rész is van. Az ölébe húz, és átölel. -Ha unalmas lennél nem állnék veled szóba. Tudod, én vagyok a híres Harry Styles! - Nevet fel.

-Hú! Tényleg! A híres Harry Styles-szal járok! Mi lesz most? A fél világ meg akar ölni, mert elvettem az álompasijukat?

-Így bizony! Hogy képzelted?

-Meg áll az eszem!