Condominium [L.S]

106. Harry

Nem értem, hogy engedhetek neki ilyesmit! Mégiscsak egy folyosón vagyunk! De hogy nem engedett elélvezni, az már nagy szemtelenség.

-Ezt megjegyeztem. - Léptem be mellé a liftbe.

-Nem élvezted? Nekem nagyon tetszett. - Vigyorog.

-Vissza fogod kapni!

-Mikor? Ma? Ha iszunk, nem fogsz ilyeneken gondolkodni, Harry..

-Az igaz. Majd váratlan leszek.

-Én is attól félek..

-Jót szórakozol rajtam legalább?

-Most nagyon! - Nevet.

-Menjünk vacsorázni, utána meg bulizunk. - Húztam vigyorra a számat. Miket tervezek a mai napra..

Nem kellett kétszer mondanom. Hívtam egy taxit, majd elvitettem magunkat London legjobb éttermébe. Túl sok már az idő, amit a hotelben töltünk, alig voltunk a városban.

-Azta.. - Néz be az étterembe. Természetesen mindenhol bíbor vörös bársony szék volt, aranyozott berendezések. Nem mondanám modernek, de annyira régi típusúnak se. Tökéletes.

-Tetszik? - Ölelem át a derekát.

-Igen.. Itt 10000 dollár egy kaja?

-Akad.. - Nevettem.

-Menjünk inkább bulizni. - Legyint, majd sarkon fordul.

-Ne már.. Jól akarom magam érezni!

-Én is.. Attól, hogy énekes vagy és pénzhez jutottál nem kell ilyen helyeken elverned.. A meki nekem több, mint tökéletes.

-Meki? Komolyan..

-Meki, Harry.. Azt mondtad éljünk úgy, mint a mai fiatalok.. Ők zabálják a mekit, nem ilyen éttermekbe járnak.

-Legyen.. Legalább messze van?

-Miért, meg halsz, ha 1 percet is sétálni kell?

-Menjünk..

-Te tudod hol van.. Vezess, uram.

"Uram". Ez a legfurább, amit eddig tőle hallottam. De valahogy megmozgatott bennem valamit.

25 perc sétával eljutottunk a híres mekihez. Mindenhol ültek és ettek az emberek. Érdekes, ide enni járnak, még szép, hogy esznek, Harry..

-Na gyere! Jó buli lesz! - Húz az ajto felé Louis.

Hát mit ne mondjak.. Megmozdulni alig lehetett.

-Tudod, hogy kell rendelni?

-Harry, 60 éves vagy, vagy 20?

-Igazából, több, mint 20, tudod vagy nem?

-Tudom.. - Forgatta meg a szemét.

-Én is..

-Akkor rendelj.

Oda léptem a bazi nagy tábla elé. Ha voltam is mekibe, max ilyen autósba. Nincs nekem időm ide beülni.

-Mit szeretnél?

-3 sajtburgert, közepes krumplit, kis kólát..

-Tudod, hogy itt víz ízű a kóla?

-Rendelsz még ma?

-Csak mondom..

-Aha.. És akkor íze.. - Nézegettem a kis ikonokat. Rosszabb vagyok, mint egy 60 éves.

-Nyomd meg talán azt, hogy burgerek..

-Aha! Sajtburgerek.. 8 darab.

-Közepes krumpli.

És itt elakadtam.

-Na jó, megcsinálom.

Kénytelen voltam oda engedni. Akárhogy akartam nézni mit csinál, 2 kattintással már rendelt is.

-Kész vagyunk, Harold.

-Tessék?

-Ennyi volt, menjünk fizetni.

-Minek hívtál?

-Jaj, apuci, engedd el magad!

-Azt te nem köszönnéd meg.

Hirtelen át futott egy-két dolog az agyamon. Alig várom, hogy innen elmenjünk.

Ki fizettem a kaját és kimentünk leülni a padra.

-Nem fogom magam túl tenni azon, hogy nem tudsz rendelni kaját..

-Fogd be.

-Hallgattass el.. - Incselkedett.

Inkább elengedtem a fülem mellett.