Condominium [L.S]

102.

-Biztos nem tudnád lebeszélni, hogy maradjunk? - Próbálkoztam.

-Nem hiszem, szívem.. Én is szívesen maradnék.. Nem gondoltam volna, hogy hamarabb jóval, mint kéne, haza hívnak..

-De ez akkora faszság, Harry! És, ha nem mész haza? Mi történik? Össze dől a világ?

-Ne most veszekedjünk már, légyszíves, Lou..

-Nincs joguk haza hívni!

-Nem érdekel, mihez van joguk, oké? Haza hívnak, muszáj vagyok haza menni. Fel fognád végre?

-Fel fogtam! Ezért is veszekszem!

-Akkor ne veszekedj! Semmi értelme! Haza megyünk..

-Akkor menj haza, én biztos nem megyek innen sehova.. Nem ezért dobtad ki azt a sok pénzt, hogy előbb haza hívjanak.

-Nem dobtam ki azt a sok pénzt.
Mert magunkra költöttem. Hogy végre ketten legyünk.. Azért, hogy minden rendben legyen köztünk. Az ajándékozás a szeretetnyelvem, számomra ez nem pénz kidobás. És ha haza megyünk, minden más lesz. Teszek róla, hogy más legyen, mert előzőleg elcsesztem. Tudom, hogy elcsesztem. Elhanyagoltalak. De ezentúl időben szeretnék végre haza érni, nem akarok a hülye barátaim hatása alá kerülni, és végre veled lenni, mert az életemben a legfontosabb dolog az te vagy, Lou.

Nem mondom, hogy kételkedem abban, amit mond, de annyira azért nem hiszem el. Tudom, ez furcsán hangzik, de ami már megtörtént, arról, hogy is gondolhatnék mást?

-Remélem, Harry, tényleg.. Nagyon rosszul esett, hogy fel sem keltél, de már mentél is dolgozni.. Egész nap egyedül voltam, már dolgozni se jártam, annyira magam alatt voltam.. Azt hittem már kezdesz kiszeretni belőlem és a munkába meg a piába menekülsz..

-Jaj, te kis butus! Kiszeretni belőled? És majd pont én? Én lennék a világ leghülyébb embere, szívem!

-Mégis hülye vagy..

-Miért?

-Mert szeretsz.

-Akkor vállalom, hogy hülye vagyok.

-Szeretlek!

-Én is szeretlek! - Csókol meg.