Condominium [L.S]

66.

Szinte, ahogy felszálltunk a gépre, el is aludtam. 

Harryvel egy szobában vagyunk. A szoba tele van élettel, és egy szép kertre néz az ablakunk. Van egy kutyánk, aki még kölyök, Ő is velünk fekszik az ágyban. Úgy óvjuk Harryvel, mintha bármelyik percben bármi baja eshetne. 

Szüntelenül beszélgetünk minden féléről. Mindketten nyugodtak és boldogok vagyunk. Egyik idétlen kiskori sztori követi a másikat. Minden hülyeséget megosztottunk egymással a másikról. Az a szerelmes tekintet, amivel Harry néz rám, minden egyes nevetés után, elmondhatatlan. A smaragd zöld szeme csak úgy csillog. Az arca kipirult a sok nevetéstől, de mégis nyugodt. 

Lábunk egymásba gabalyodva, a fejem a mellkasán, a keze a hajamban. Életem legszebb perce. Mostmár némán nézünk ki az ablakon. Élvezem, hogy együtt vagyunk. Élvezem, hogy nincs miért aggódnom. Élvezem, hogy együtt lehetünk. 

Éjszaka a csillagokat figyeljük az égen. A fűben fekszünk és élvezzük az életet. Harryvel együtt élni a legcsodálatosabb dolog. Mindig azon van, hogy megnevettessen és jobb kedvre derítsen. Sosem unatkozok mellette. Sok ötlete van, amivel el tudjuk ütni az időt. Olyan, mint egy kisgyerek. 

Ahogy a fűben feküdtünk, a kellemes lágy szellő, simogatta a bőröm. Harry szüntelenül mesélt valamiről, amire nem nagyon tudtam oda figyelni a végén, mert elnyomott az álom. 

¤Harry idegesen trappol be a szobába, szinte leszaggatja magáról a ruháját. A telefonját ledobja az ágyra. Le ül az ágy szélére, majd a hajába túr, amit tépni kezd. 

-Hé, mi a baj? - Fogtam le a kezét. 

-A főnök azt mondta nem lehetünk együtt.. - Nézett rám megsemmisülve.¤

És itt felkeltem. Harry mellettem békésen aludt. 

A kibaszott túlgondolás!