Condominium [L.S]

90.

Miután Harry elélvezett, még egy kör volt hátra az óriáskerékben. Azt az egy kört a város nézésével töltöttük. Csodaszépen ki van világítva a város! 

-Ha megfázok, neked annyi! - Húzta le a kabátját, ahogyan csak tudta. 

-Ha nem szemtelenkedsz, nem fázol meg. Egyszerű. - Vigyorogtam. 

-Jól van, Tomlinson! Megjegyeztem. - Ment előre, engem meg sem várva. Amint kiszálltam az óriáskerék kabinjából, mentem utána. Hibás lennék? Segítettem neki elélvezni.. Köszönetet kéne mondania.. 

-Ne már Hazz! Várj meg! - Szaladtam utána. 

Szerencsére megállt, így neki mentem elég rendesen. 

Csendben sétáltunk, mikor egyszer csak oda ment a virágárushoz és vett nekem egy szál vörös rózsát. Átadta, majd átkarolt. 

Vissza értünk a hotelbe. Furcsa módon, nem a szoba felé, hanem a bár felé húzott. Pár méterre hallani lehetett a bent dübörgő zenét. Egy biztos: bulizunk! 

Bementünk a bárba, a fiúk egyből letámadtak. Annyi piát nyújtottak az arcunkba, ahányan voltak. 

-Várjatok már egy kicsit! - Nevettem fel. 

-Igen! És Louis nem ihat sokat! Korán le kell feküdnie! 

-És mikor lesz az a korán apuci? - Vigyorogtam. Megnéztem az időt: 23:50 volt. És anya üzenete villogott a kijelzőmön. 

Anya❤: Szia drága kisfiam! 27 éves lettél! Hihetetlen, hogy repül az idő! Emlékszem, mikor kisbaba voltál és először mondtad ki azt a szót, hogy anya. Már a szemed akkor is csillogott a szeretettől. De most, ha rád nézek.. Egy erős, felnőtt férfi áll előttem, és én büszke vagyok arra, hogy az anyukája lehetek! Nálad jobb gyerek nincs! Te vagy az egyetlen fiam, ezért is szeretlek egy icipicivel jobban. De ez titok!!! A lányok is büszkék rád! Nagyon hiányzol kisfiam! Bepótoljuk! Ne haragudj rám! Megoldunk mindent, ahogy eddig is! Szeretlek! Szeretünk! Boldog Születésnapot! Oh! És puszilom Harryt, meg a többieket! 😉

Az üzenet láttán, bekönnyeztem, majd elmosolyodtam. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek. 

Louis: Nagyon szeretlek titeket! Nagyon hiányoztok! Jó lenne, ha ti is itt lennétek! 🙁❤❤❤❤

-Mi a baj, kicsim? - Nézett rám aggódva Harry. Végül a sírás nyert. 

-Anya most írt.. És hiányzik.. - Adtam át neki a telefont, hogy elolvashassák az üzenetet. 

-De édes! - Simogatta meg a fejem Zayn. Egyszer csak kitört egy hisztiroham. Nem belőlem, hanem épp Niallből. 

-Nem tudom eldönteni kit hatott meg jobban! - Nevetett fel Zayn. 

Magamhoz húztam a kis szőkét, majd kisírtuk magunkat. Nem tudtam, hogy Niall ennyire érzékeny tud lenni.. 

-Na, jól vagy? - Néztem rá. 

-Mostmár okés minden.. - Bólogatott. -Részegedjünk le.. Nem akarok többet sírni! - Húzott a pulthoz. A fiúk elvonulva beszélgettek, ám, mikor a pulthoz értünk, mindhárman, egyszerre ránk néztek. Félelmetes pár másodperc volt. 

-Lou! Ne igyál sokat légyszi, van ajándékom és úgy akarom odaadni, hogy még eszednél vagy! 

-De akkor miért nem megyünk fel most, aztán bulizunk utána? - Néztem rájuk értelmetlenül. 

-Igaz.. Okos vagy Harry, büszke vagyok! - Veregette meg a vállát Zayn, majd kiment a bárból. Harry így ráizgult a születésnapomra?