Condominium [L.S]

62. Harry

*Pár nappal ezelőtt:*

Louis úgy tudja dolgozom. Viszont ez kicsit sem igaz, épp a kávézóba tartok, elújságolni Niallnek, mire készülök.

Leparkoltam a kávézó előtt,  sikerült pont a bejárathoz, így kiszálltam a kocsiból, lezártam, majd bementem a kávézóba. Még mielőtt elhamarkodhattam volna valamit, felhívtam Niallt, biztos, ami biztos, és érdeklődtem, hogy Louis dolgozik-e ma. A válasza "nem" volt, így nyugodtan léptem be a vendégtérbe. 

Niall épp ekkor jött előre a raktárból. Mosollyal üdvözöltük egymást, majd a pulthoz ültem. 

-Na, mi ez a nagy sietség? - Nézett rám. Nem mondtam semmit, csak előhúztam a kabátomból a két repjegyet. Letettem elé, és vártam a reakcióját. 

Mikor eljutott a tudatáig a lényeg, meglepően nézett rám, nem akart hinni a szemének. 

-Nagyon régóta ismerlek Harold, de ezt az énedet még nem sikerült megismernem! - Bólogat elismerően. -Mindig is béna voltál, ha ajándékozni kellett, vagy ha csak párt választani magadnak, de ez barátom! - Még mindig bólogat. -Nem tudom mi történt veled, és ezek, hogy jutottak eszedbe, de azt kell mondjam, hogy büszke vagyok! Én tényleg szeretném, hogy Louis legyen neked az igazi, és szurkolok nektek, tiszta szívemből.. Viszont még engem is megleptél ezzel.. Látszik, hogy különleges számodra Louis! - Mutogat össze vissza. 

Niall elég sokat tud beszélni, és nagyon könnyen az agyamra tud menni, ez most sem volt másképp. Én csak mosolyogtam. 

-Most akkor ez jó ötlet volt, vagy mit beszélsz össze vissza? - Próbáltam nem elveszni a monológjában, de mindig sikerül. Valami úton-módon, mindig össze jön. Pedig én próbálkozom! Évek óta.. Sikertelenül.. 

-Persze, hogy jó ötlet! - Csap finoman a pultra. -Most ki tettél magadért! Minden elismerésem, haver! 10 évet kellett várnom, arra, hogy normális ajándékot adj valakinek! Ez hatalmas fejlődés! 

-Jól van, te fasz, inkább vágj hozzám egy kávét, és ne baszogass! - Morogtam. 

-Igen is, hercegem! - Hajolt meg előttem. Annyira fel tud idegesíteni! És épp annyira is tud megnevettetni! Imádom, de néha megfojtanám.. 

Épp, hogy megittam a kávém, Niall, mint aki menten meghal, jött oda hozzám. 

-Haver! Louis 5 percre van innen! Húzz el! - Nézett rám. 

-Bejön?! - Ijedtem meg. 

-Ezek szerint! - Kezdett el pánikolni. 

-Jól van, nyugi! Lelépek! Kössz a kávét! - Pattantam fel a helyemről, majd kimentem az utcára. Óvatosan körül néztem, hogy tiszta-e a terep. Louis sehol nem volt, így beszálltam a kocsiba és amilyen gyorsan csak tudtam, elhajtottam. A szívbajt hozza belém ez a gyerek, komolyan mondom! 

Mivel haza nem mehettem, így csak a studióba bírtam menni. 

Belépve a studióba, eléggé meglepődtem. Zayn ült a kanapén. 

-Csá! Téged várlak! Azt mondták nem dolgozol.. Miért vagy itt? - Von kérdőre. 

-Ezt inkább én kérdezhetném.. 

-Dolgozol? Ha nem, akkor elmehetnénk iszogatni.. Rá érsz haza menni, nem? - Állt fel és karolt át. Azt terveztem, hogy korábban megyek haza, mint szoktam, mikor dolgozom, de már látom, hogy hajnalig nem szabadulok. 

-Ja.. Rá ér.. - Sóhajtottam. 

-Király! - Vonszolt ki a studióból. Ennek megint nem lesz jó vége. Megint be rúgunk, és lelkizünk. Mindig ezt csináljuk..