Condominium [L.S]

53. Harry

A reggeli teámat elkészítve ültem ki a teraszra. Az idő kellemes volt, a nap csak úgy ragyogott és boldogság lengte körül minden végtagom.

-Apa! - Szaladt hozzám a kislányom. Szeme tengerkék, haja tejföl szőke. A legszebb teremtés a világon!

-Mondd életem! - Kaptam az ölembe. Lou mindeközben a fűben feküdt lihegve, kezében focilabdát forgatva. -Látom rendesen kifárasztottad Apát! - Kuncogok.

-Fociztunk! - Néz rám ártatlanul. Annyira édes!

-Tényleg? - Simítottam ki szeméből, könnyedt kis selymes haját.

-Téged is hívni akartalak, de Apa azt mondta, hogy ne ébresszelek fel!

-Hát, ha gondolod játszhatunk! Apa meg addig pihen! - Néztem Loura.

-Oké! - Pattant ki az ölemből. Louishoz futott, elvette tőle a labdát, majd felé ágaskodott. -Nagyon elfáradtál? - Kérdezi aggódva.

-Hát szívem, Apa már öreg! - Nevetett jókedvűen.

-Pihenj! Apu már úgyis fel kelt!

-Igen? - Erre a kijelentésre úgy felpattant, mintha puskából lőtték volna ki. Vigyorogva kelt fel a fűről, majd oda jött hozzám. -Jó reggelt álomszuszék! - Ült az ölembe.

-Szia kicsim! - Öleltem át a derekát. -Most én vagyok a soros Darcynál! - Kuncogtam.

-És, nálam mikor leszel soros? - Harapta be a száját.

-Amint elaludt a kis törpilla!

-Akkor korán aludnia kell! - Vigyorgott.

-Úgy lesz! - Csókoltam meg.

Leszállt rólam, gyorsan megittam a reggeli kis teámat, majd sietős léptekkel közeledtem a kis csodám felé, hogy játsszak vele. Csodaszép arca felragyogott, ahogy oda értem hozzá.

-És, focizunk mi is? - Vigyorogtam.

-Hát nem is tudom.. - Nézett elgondolkodva a távolba. -Apát nagyon kifárasztottam előbb.. Téged annyira nem szeretnélek.. Fogócskázunk?

-Persze! - Még ki sem mondtam, már szaladt is a hátsó kertbe. Kacagva siettem utána.

Álmomból Louis forgolódása szakított ki. Magamhoz húztam, mire megnyugodott. Az álmom viszont eléggé érdekes volt.