Condominium [L.S]

38. Harry

-Üdvözlök mindenkit, aki eljött ma este! Igazán megtisztelő, hogy felléphetek! - Ültem le. Majd egy kis tapszápor után folytattam. -Emlékszem, mikor először itt ültem, ugyanezen az ütött - kopott faszéken, akkor még nem is volt ilyen tömeg, mint most van. 18 éves voltam, annyira izgultam, hogy remegett a kezem, majdnem elejtettem a gitárt és a hangom.. Hát az egyenesen rémes volt! - Erre velem együtt felnevetett a közönség. -Igazából azért léptem fel, mert kellett a pénz.. Kicsit sem zavart ez a közeg, hisz szabadon szerettek és büszkék vagytok arra, akik ma vagytok! - Minden pár egymásra mosolygott. -Én is büszke vagyok rátok! Mikor először végig néztem rajtatok, sugárzott belőletek a szabadság és a szerelem! Aztán azon kaptam magam, hogy nálatok nincs boldogabb ember, akikkel eddig találkoztam. Boldog voltam, mert Ti is azok voltatok! Öröm volt találkozni veletek és látni mennyire boldogok vagytok! A hangulat egyszerűen magával ragadott és egyre többet jártam ide fellépni! - Mosolyogtam. -Aztán össze ismerkedtem egy cuki párral, minden este itt voltak és gratuláltak nekem, viszont én ahhoz szeretnék nektek gratulálni, hogy egybekeltetek! Danny, Zack, álljatok fel a pulttól! - Mutattam feléjük. A tömeg tapsolt és éjjenzett a párnak. -Ők igazi jó barátaim! És.. Azóta eltelt 4 év! Nagyon csodásak vagytok! - Majd egy kis meghatódás után folytattam. -Tehát, az összetartás az amit becsülök bennetek egytől - egyig! Talán, Mi jobb emberek vagyunk, mint az átlag, nemde? A legtöbb emberből hiányzik az, ami bennünk megvan! A szeretet, a kitartás, a hit, az őszinteség! De még ha a párkapcsolatot is vesszük! Sok rossz emberrel találkoztam már életem során és valami hiányzott az adott emberből.. Na de! Hogy ne üljünk itt reggelig, befogom! - Pengettem meg a gitáromat és tényleg belekezdtem az estébe. 

(légyszi ne öljetek meg ezért!)