Condominium [L.S]

25. Harry

2 nem fogadott hívás tőle: Olivia. 

Ahogy megláttam a nevet, a szívem kihagyott egy ütemet. Amit az öltözködés alatt töltött idegességem nem hagyott nyugodni, lekísértem egy kávéval, majd útnak eredtem Louisszal az oldalamon. 

Az ismerős remegés elkapott, ahogy beléptem a raktárba. Előre félek, hogy ez a mai nap, hogy fog alakulni, mert ha Olivia megjelenik vége mindennek!

Amint nem volt nagy tömeg, hátra mentem Louis után. Ott ült a dobozok tetején és csak nézte a lábát. 

-Ne haragudj a reggeli hülyeségem miatt, jó? Hívott valaki és felidegesítettem magam.. - Túrtam a hajamba. 

-Nem baj.. - Nézett rám.

-Biztos? - Mentem oda hozzá.

-Biztos! - Húzott a lába közé. Úgy csókoltam meg, mintha ma elveszíthetném.. Ami lényegében így van, de nem szeretnék a vesztembe rohanni. 

Bújtam hozzá, hogy ne vegyenek el tőle, amikor beszaladt hozzánk Eleanor.

-Harry! Hozzád jöttek! - Én csak behunytam a szemem és vettem egy mély levegőt. Tudtam ez mit jelent, de ez helytelen. Végig simítottam Louis arcán, majd előre mentem. Ahogy megláttam ott egy bőrönddel Oliviát, meg akartam halni. 

-Hát te? - Nyögtem ki nagy nehezen. 

-Már nem is örülsz nekem, kicsim? - Mikor mögülem lépéseket hallottam tudtam, hogy ma mindennek vége. 

-Örülök neked bébi, de úgy volt, hogy csak jövőre jössz haza! - Mentem oda hozzá. 

-Hívtalak egy csomószor, de nem vetted fel! Ha felvetted volna, elmondtam volna, hogy egy kis időre haza jövök hozzád! - Mosolygott. A lábam megremegett és kezdtem megsemmisülni, mikor kimondta a szavakat. 

-Ez most meglepett! - Öleltem meg.

-Hát igen, Harry, de tudod olyan sok a munka, hogy muszáj voltam ott hagyni egy kis időre! - Csókolt meg. 

Magamhoz húztam, majd próbáltam minden erőmet össze szedni ahhoz, hogy kihozzak a csókból amolyan "örülök, hogy itt vagy, hiányoztál,,. 

Miután elhúzódtam, nagy levegőt vettem és próbáltam nem rá nézni Loura. 

-De jó, hogy itt vagy Olivia! - Borultak a srácok a nyakába. 

-Jó újra itthon lenni! - Niall a pultban állt, Louisszal együtt, aki csak nézett maga elé. Niall világéletében utálta Oliviát, de azért mindig kedves vele, még ha kényszerből is. 

-Üljetek le! Harry, kapsz szünetet! - Hallottam a hangján, hogy nem örül ennek az egésznek, mégpedig Louis miatt. 

Oliviát elhúztam a csajoktól, majd egy közeli asztalhoz ültem le. 

-Mikor lesz az esküvő?! - Kérdezi Taylor. Mivel én a pulttal szemben ültem, Olivia meg mellém ült, így látta a többieket. Louis úgy nézte Oliviát, mintha bármelyik percben megtudná ölni. 

-Hááát.. Képzeljétek eel.. A meghívókat már megterveztem! - Nagyot néztem és próbáltam nem lefordulni a székről. -A dátum is meg van és a helyszín is!

-Várj.. És engem miért nem kérdeztél meg erről? - Néztem rá. 

-Tudtam, hogy elfoglalt vagy, viszont azt nem, hogy te is itt dolgozol! - Terelt. 

-Ja.. Hát untam otthon a fejem, szóval gondoltam jövök bohóckodni a legjobb barátomhoz! - Néztem Nire, aki egy mosolyt erőltetett az arcára. 

-Nagyon helyes! - Bólogatott, majd Lout nézte. -Te új vagy, ugye? - Mosolygott rá. Lou változtatott az arckifejezésén, majd rám nézett. Sóhajtottam és nagy nehezem megtudtam szólalni helyette. 

-Ő Louis! Új, nemrég költözött a városba! 

-Segítesz neki beilleszkedni, ugye?! - Nézett rám Olivia. 

-Persze! - Néztem Louist.