Condominium [L.S]

10.

Amint lejárt az utolsó óránk, Niallel elmentünk átöltözni. 

-Haladjatok vénemberek! Buli van! - Hallottuk meg Harry hangját. Kénytelenek voltunk felnevetni. 

-Jól van már! - Harry a pulton ült, így mikor elmentem mellette, finoman megütötte a fenekem. Próbáltam nem figyelembe venni, hisz úgy elvörösödtem, hogy szerintem olyan árnyalat már nem létezik. 

-Zárjatok be, Ni, haza dobunk, mi is haza megyünk, aztán mehet a buli! - Ugrott le a pultról és szaladt oda hozzám, hogy kinyissa nekem az ajtót. 

-Jól van már, úriember! - Zárt be Niall. 

A kocsi ajtaját nekem és úgyszint Ninek is kinyitotta. Ni csak felnevetett, míg én vigyorogtam. 

-Jól van Ni, 1 órán belül itt leszünk! -Álltunk meg egy hatalmas ház előtt. 

-Kössz a fuvart, és 1 nagy rekesz sört kérek majd! - Harry felnevetett, majd Niall kiszállt. 

-Mi mehetünk haza? - Nézett rám. 

-Tőlem, mehetünk! - Megpaskolta a combom, majd haza felé vettük az irányt. 

-Bejössz? - Nyitottam be a házba. 

-Ha beengedsz.. - Mosolygott rám. 

-Ne hülyéskedj már! - Ráztam a fejem. -Sőt, ha szeretnéd, be jössz a kávézóba és oda adom a lakáskulcsot! 

-Á! - Csukta be maga mögött az ajtót. 

-Mivel barátok vagyunk, jó lenne, ha itt is lennék.. Nyugodtan aludhatsz itt, meg minden! - Ültem le. Ezt a "barátok vagyunk" dumát még én se gondoltam komolyan. Le ült mellém, majd magához húzott ás megölelt. 

-Tudod, hogy a múltkorit nem azért mondtam, mert arra utaltam, hogy engedj be az életedbe és, hogy a nyakadon csüngjek... - Nézett rám. 

-Persze! Szívesen látlak és szeretek veled lógni, habár "csak" téged ismerlek... - Nevettem fel. Közel van hozzám. Olyannyira, hogy szívesen az ölébe másznék és csókolnám kedvemre, azonban mégsem teszem. Lehet félre értek dolgokat, de csak nem vagyok annyira hülye, hogy tudjam mi nem csak barátok vagyunk!

-Egyél, aztán öltözz át valami kényelmesebbe! - Mosolygott rám. 

Megettem a tegnap esti pizzát, majd vissza mentem Harryhez. Ő jelenleg ruhát cipelt a vállán és otthonosan mozgott. Ez mondjuk nem volt baj. 

-Ha nem baj választottam neked ruhát! - Tette le őket a kanapéra.

-Kit gyászolok? - Néztem a full fekete ruha darabokat. 

-A szekrényedtől kérdezd! Viszont azért hoztam hozzá egy fehér cipőt! - Üt le mosolyogva a kanapén lévő ruhák mellé. Szerencsémre a kedvenc szűk farmeromat választotta ki. Szugeráltam a ruhákat, és azon gondolkodtam hogy vajon előtte kéne átöltöznöm is? Nagyon úgy néz, mint aki a csodára vár.. Nem vagyok szégyenlős, szóval egy farmerbe álltam előtte, mire Ő centiről-centire végig mért. 

-Figyelj! Ha azt akarod, hogy jól nézzek ki, akkor fehér pólót vennék fel inkább, úgy passzol majd a cipőhöz.. - Vakargattam a fejem. 

-Fehér cuccod is van? - Nevetett fel. 

-Egy pár van.. - Nevettem, majd a szobába mentem felvenni a pólót. Tetszettem magamnak a tükörben.. Remélem Harrynek is fogok! 

Kimentem Harryhez, aki végig nézve rajtam, vigyorgott. 

-Igazad van! Tökéletes! - Állt fel. 

-Akkor mehetünk, ha te is kész vagy! - Ma ahogy megláttam ebben a fekete farmerben és az ingben, elállt a lélegzetem. Mondjuk bármit vesz fel, akkor is szívdöglesztő! 

-Menjünk! - Maga elé engedett és ismét megcsapta a fenekem. 

-Harry! - Nevettem fel. 

-Mi a baj? - Hallottam a hangján, hogy elfolytja a nevetését. Esküszöm aranyos! Felé fordultam, mire akaratom ellenére hozzá simultam. 

-Semmi baj nincs, Harry! - Néztem fel rá. Ő csak mosolygott. Az arcomat fürkészte, majd elkezdte belőni a hajam? 

-Így jó lesz! - Simított végig az arcomon.

-Köszönöm! - Mosolyogtam rá, majd ott hagytam.