Condominium [L.S]

48.

December másodika. Eléggé lehűlt az idő és havazni is elkezdett. A munkába már csúszva érkeztem, ugyanis Harry nem volt mellettem, hogy felébresszen. Szerencsémre nem említette meg Niall az 1 órás késésemet, így igaz sietve, de elkészültem a raktárban, majd egy gyors üzenetírás után a vendégtérbe mentem.

Én: Hova tűntél? Elaludtam.. - Írtam Harrynek. Nem volt jó érzés úgy kelni, hogy nem volt mellettem. 

-Hogy, hogy késtél? Harry? - Von kérdőre Niall. 

-Passz! Ezért is késtem, mert otthon nyoma sem volt! - Álltam a kassza mögé.

-Vajon hova mehetett? - Dőlt neki a pultnak elgondolkozva.

-Én szerintem tudom.. - Sóhajtottam.

-Ajaj.. Ez nem tetszett.. Baj van? 

-Igazából beszélt egy menedzserrel.. Szerintem most is róla lehet szó..

-Beadta a derekát? Végre!

-Hát én nem örülök neki.. - Piszkáltam a körmömet. 

-Mi? Miért?

-Mert tudom mivel jár.. - Sóhajtottam, majd kiadtam magamból. -Egyik pillanatban minden a tiéd, a másikban mindent elveszthetsz egy szempillantás alatt.. És nem csak a pénzről beszélek, hanem elveszítheti önmagát, a józaneszét, nem tud majd emberként viselkedni, mert csak a határ nélküli boldogság fog kelleni neki és nem akarom, hogy egy teljesen más Harryt kapjak, mint akibe bele szerettem.. - Mondtam el őszintén a véleményem. -Persze, amennyien szeretik, annyian is utálhatják, ez is lehet pozitív, mert úgy érzi nincs egyedül, de ebbe gyorsan bele tud bolondulni! És jól mondta: Semmi ilyet nem akart, most mégis itt tart! - Néztem Niall szemébe. 

-Persze, teljesen jogos az aggódásod, de ezt tedd egy kicsit félre, jó? - Ekkor üzenetet kaptam Harrytől:

Harry: Megbeszélésen vagyok. Megyek melóba érted! ❤ - Egy nagy sóhajjal a zsebem mélyére süllyesztettem a telefont és próbáltam a melóra koncentrálni.

A napom eléggé gyorsan eltelt. Tök jól elvoltunk a srácokkal. 

Pontban este hatkor szóltam Ninek, hogy lépek, majd miután elengedett, lelkesen léptem ki az utcára.  Harry viszont nem volt ott az ajtó előtt, ahogy szokott. Kicsit furcsáltam is. Próbáltam nyugtatni magam, hogy biztosan csak késik, miközben leültem egy közeli padra. 

Amikor kerek 1 órája késett, feltettem magamban a kérdést: Vajon elfelejtett értem jönni? Hiába hívom, nem reagál arra sem.. Álltam volna fel a padról, mikor oda jött hozzám Eleanor. 

-Mit csinálsz te még itt? 

-1 órája várom Harryt, mert azt mondta jön, de még csak fel sem veszi a telefont! - Ejtettem a készüléket az ölembe. 

-Biztos dolga van még!

-Igazán szólhatna, hogy ne csináljak magamból bohócot! 

-Mindegy.. Gyere, haza viszlek! - Mosolygott rám búsan.