Condominium [L.S]

65.

Harryn látszik, hogy próbálja bepótolni a kihagyott időt, amit egymás nélkül töltöttünk. Igyekszik rám figyelni és jókedvre deríteni. Jó érzés, hogy végre együtt lehetünk. Viszont, nem tudom mire számítsak, ha vissza jövünk. Több lesz a munkája? Alig fog már haza járni? Több napig nem láthatom? 

Ezekkel a gondolatokkal ültem be a kocsiba. Próbáltam nem arra gondolni, hogy mi lesz 2 hét múlva. Mert, ha csak 2 hétig tudunk együtt lenni, és megint lesz egy időszak, mikor ideje sem lesz rám figyelni, akkor mondhatjuk azt is, mintha az a 2 hét, amíg együtt leszünk meg sem történt volna. Én nem akarom ezt. Tudom, hogy nem lehetek vele mindenhol, mert dolgozik, és nekem is ott van a munkahelyem, de a hiánya mindig arra késztet, hogy vele legyek. Minden percben vele akarok lenni. 

Rossz érzés, mikor nélküle alszol el. Rossz érzés, mikor nélküle ébredsz fel. Rossz érzés, amikor a nap 24 órájában egyedül vagy. Mert Ő nincs sehol. Rossz érzés, mikor szembesülsz vele, hogy egyre többet iszik. Rossz érzés szembesülni a ténnyel, hogy míg nem kezdte el a zenélést, addig mindez nem volt. Persze nem okolhatom Őt, amiért azt csinálja amit szeret, és be van osztva az ideje. De van bennem egy érzés, ami azt súgja, hogy Harry süllyed lefelé, és én nem tudok ott lenni vele, hogy a talajon tartsam. 

-Meg van mindened? - Kérdezte. 

-Te pakoltál, biztosan.. - Próbáltam elvonatkoztatni a gondolataimtól, de nem nagyon sikerült. Aggódom érte. 

-Baj van? - Nézett rám. 

-Nincs, csak fáradt vagyok.. - Tettettem, mintha tényleg az lennék, majd megtöröltem a szemem. 

-Majd a gépen már aludhatsz, kicsim.. 

Beindította a kocsit, majd elindultunk. Életem legcsendesebb 20 perce volt. Tudom, nem kéne rossz kedvűnek lennem, de a túlgondolás az, ami nem hagy nyugodni. A túlgondolás a legrosszabb tulajdonságom, amellé, hogy túl aggódó vagyok. 

Régen, minden új dologtól féltem. Mindent túl gondoltam. "Mi lesz, ha..?" "Mivan, ha..?". Ma már nem félek, de a túlgondolás fog egyszer a sírba vinni. 

-Megérkeztünk! - Zökkentett ki a gondolataimból Harry. 

-Máris? - Próbáltam képbe jönni. 

-Nagyon el voltál gondolkodva! - Kuncogott. Én csak mosolyogtam. Nem ronthatom el ezt az egész pihenést! Nem gondolkodhatok ilyeneken! A jelenben kell élnem, és nem aggódni a jövő miatt. Úgysem én formálom mi legyen később.. Ez a jövő, a jövő, a sors keze.